Tegnapok ólma – Oláh András versei
Tegnapok ólma
Oláh András versei
aznap
madárcsicsergéssé
szakadozott a reggel
a fák hintajátékára ébredtünk
szélcsend vigyázta hallgatásunk
egy vonat vérünk
ritmusát kottázta le
s egy bolond kakukkal
aznap
huszonkilencszer üzentél
talán
nézek magam elé
két álom között
a kormozó időben
ügyetlenül morzsolgatom
a bizonytalant
hiába a megrendülés
a vágy hogy
belemarkoljak a csöndbe
– hiába
mert újra és újra
fölsikolt bennem a hiány:
magad vagy
és magam én is
színtévesztők illúziója
a pusztában hiszünk
a kerítések nélküli szabadságban
az anyagcserezavarainkra
kapott gyógyszerben
a tévedhetetlen kinyilatkoztatásban
és gyanús aki vissza akar tartani
nemcsak színtévesztők vagyunk
vakok is
leszámolhatunk az illúziókkal végleg
szemünkben tébolyult tegnapok ólma
