HELYSZÍNI

A két erdélyi rendező, Lakatos Róbert és Bálint Arthur legújabb, Személyi figyelő című kisjátékfilmje Nagy Koppány Zsolt azonos című novellájára épül. Beszélgetéssel egybekötött tesztvetítését a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávézóban az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az Erdélyi Magyar Filmszövetség szervezte.

A megfigyelt megfigyelő

Gombostűt sem lehetett leejteni, olyan sokan voltak Lakatos Róbert és Bálint Arthur Személyi figyelő című kisjátékfilmjének kísérleti bemutatóján a Bulgakov Irodalmi Kávézó csukott teraszán. Kényelmesebb állóhelyet sem kapott az, aki nem érkezett meg legalább fél órával a kezdés előtt.
A harmincegy perces alkotás film és szépirodalom szoros kapcsolatából született. Lakatos és Bálint ugyanis Nagy Koppány Zsolt Nagyapám tudott repülni című novelláskötetének nyitódarabjából, a Személyi figyelő című írásból inspirálódott, a film forgatókönyvén pedig az íróval közösen dolgoztak. Az esten így nemcsak az erdélyi filmes szakma két közismert alakjával találkozhattunk, hanem az irodalmár véleményét is megismerhettük.

A beszélgetést moderáló Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon főszerkesztője elsőként Lakatost kérdezte. A válaszból kiderült, hogy a novella vászonra vitelének ötlete teljesen spontán módon született meg. Egy vonatúton ismerkedett az író kötetével, s az indító írásban, a Személyi figyelőben már első olvasásra a film lehetőségét látta, hiszen egy olyan szereplőről szól, akit tárgyaknak néznek az emberek, ettől láthatatlan. Ezt a nézőpontot alkalmazza a legtöbb thriller és horrorfilm is, így kézenfekvő volt a téma megfilmesítése. Elképzeléseit megbeszélte Bálint Arthurral, és elhatározták, hogy közösen készítik el a filmet.
Nagy Koppány Zsolt novelláskötetének első ciklusában, különösen pedig a film címét is adó írásban a történelmi hitelesség, a rendszerváltás előtti időszak korhű ábrázolása csupán eszköz a szereplő történetének, személyiségének bemutatásához. A megfigyelt és a megfigyelő viszonyát, a kommunizmus sajátságos besúgórendszerét ironikusan kezelő írást a film egyfajta parabolaként gondolja tovább. A képi világhoz szervesen idomul a narráció, a prózai mű részleteinek szenvtelen, már-már monoton előadása.  A főhős, a megfigyelő beleépül megfigyeltjei mindennapjaiba, láthatatlanná válik, csak azok számára észrevehető, akik hisznek benne. Ahogy a novellában olvasható: „Csak az láthat engem, aki hisz bennem”.
Feladata végeztével rendszerint megöli a megfigyeltet. De magának a megfigyelőnek is van egy megfigyelője, aki róla készít jelentéseket. Ebben a világban sajátos szabályok uralkodnak, így például, ha a kiszemelt személy egy szépasszony, nem szabad vele személyes kapcsolatba kerülni, ridegnek és távolságtartónak kell lenni. Az ügynök naplóbejegyzéseket készít napi feladatairól, a megfigyelt ezredes és annak felesége életéről, majd az asszonnyal folytatott viszonyáról.
Karácsonyi szerint a film egy szürreális világot sejtet, a novella ezzel szemben nem ábrázolja ennyire „túlvilági” módon a történetet. Az író – aki az esten Feljegyzések a hivatalból című írását is fölolvasta – elmondta: a Személyi figyelő tulajdonképpen ujjgyakorlatként készült annak bizonyítására, hogy képes ironikus, hollywoodi csavarokkal teli elbeszélést írni. A hagyományhoz való viszonyulásnak mindenképpen ironikusnak kellett lennie, ezért építette be a szürreális elemeket. Egyetértett Karácsonyi felvetésével, miszerint ezt a jelleget a film jobban kiélezi. Alapvetően nagyon tetszik neki az alkotás, de mint a forgatókönyv szerzője nehezen tud eltávolodni tőle, ezért inkább a képeket hagyja maga helyett beszélni.
A filmben csupán két hivatásos színésszel találkozunk: a női főszerepet, az ezredes feleségét alakító Györgyjakab Enikővel, és az egyik mellékszerepet formáló Marosán Csabával. A megfigyelőt Boros Lóránd játssza, akinek van némi filmszínészi tapasztalata, hiszen Lakatos korábbi munkájának, a Bahrtalónak egyik kulcsszereplője. Az ezredest játszó Kovács Ferencnek viszont nem sok köze volt eddig a színművészethez, ennek ellenére nagyon hitelesen alakítja a szerepét. Lakatos – saját szavai szerint – nem sokat gondolkodott a szereplőválogatáson. Az amatőr színészek tulajdonképpen személyiségükben felelnek meg a szerepnek, úgy is fogalmazhatunk, önmagukat adják.
Bálint Arthur a közös munkáról elmondta: félszavakból értették egymást Lakatossal, a forgatást megkönnyítette társrendezője kiváló operatőri képessége is. „Igazából abba az irányba indultunk el, hogy eleresztjük a hajunkat, alkalmat találva a szórakozásra, a kísérletezésre. Megegyeztünk, hogy az idő nem számít, és addig forgatunk, amíg végül nekünk is tetszik a végeredmény. Egy olyan furcsa, illuzórikus világot teremtettünk, amely akár valóságos is lehetne” – mesélte.
A film még nem végleges, a végső változatot akár a Bulgakovban megjelent közönség is segíthet kialakítani, bárki elmondhatja, illetve e-mailben továbbíthatja az észrevételeit, a rendezők fontolóra veszik azokat.
A Személyi figyelő mellett a népes közönség a forgatatás pillanatairól készült werkfilmet is megnézte, és meggyőződhetett arról, hogy bár nagyon nehéz volt a kis létszámú stábbal dolgozni, alapvetően vidám pillanatokat éltek át.
Szántai János író a vetítést követő kötetlen beszélgetésen hangot adott véleményének, hogy a két rendező ezzel a filmmel, de a korábbi alkotásaival is megpróbálja jó értelemben lerombolni az „Erdélyország-tündérország” idillikus képet. Szerinte egyébként ez az első erdélyi magyar trashfilm.

Varga Melinda