Ajándék – PÓKHÁLÓ KRISZTUSOKKAL – Lamos Krisztina novellája

Borleves nem lesz, már nincs a Nagyi, aki elkészítené, de este a szülei átjönnek. Sietnie kell.

LAMOS KRISZTINA

PÓKHÁLÓ KRISZTUSOKKAL

A kádban már ott úszott a hal. Magányosan tátogott. Egy nagydarab, fényes hasú tükörponty volt, mint minden évben, hogy anyának könnyebb legyen megpucolnia. Kora délután nagymama beküldte a fürdőszobába, hogy mossa ki a mosdókagylóba áztatott zsebkendőket. Utálta a zsebkendőket mosni, mocskosak voltak, ragadtak. Gyorsan öblítette ki őket, hányingerét leküzdve hosszan folyatta rájuk a hideg vizet, utána végre benyúlhatott a hal mellé. Percekig simogatta. De amikor felegyenesedett, hogy kifelé induljon, megijedt. Ha a hal itt van, akkor már csak két nap. Igen, biztosan. A fa is ott ücsörög már kint a teraszon a sarokban, spárgával összekötve. Mit fog venni anyáéknak? Honnan szerezzen ajándékokat? Mindig túl gyorsan érkezik el a karácsony. A takarékbélyeget csak tanév végén lehet kiváltani, hiába gyűlt össze már olyan sok, és a zsebpénzéből nem tett félre egyetlen kétforintost sem, hiába határozta el minden nap. Még a zongoragyakorlás előtt ki kell találnia valamit. Csomagolópapír sincs, de arra talán nagymama ad.

Bement a nagyszobába a könyvespolchoz. Anyáék olvasni szeretnek legjobban. Jó sok könyv van itt, faltól-falig, egészen felér mindenütt a mennyezetig. Észrevétlenül cipelte be a spejzból a hokedlit, és felállt rá, amilyen magasra csak tudott, kinyújtózott. Még csak nyolc éves volt, de könnyedén olvasta a címeket. Egy kis formátumú könyvet talált, rózsaszín a borítója, a címe: Pókháló. Galgóczy Erzsébet írta. Nem tudta, miről szól, de a szerző nevét és a borítót szépnek találta. És a pókoktól nagyon fél, mindig apa szedi le őket a sarokból, és dobja ki az ablakon gyufásdobozban vagy szalvétában. Becsomagolta a könyvet és odatette a fa alá egy óvatlan pillanatban. Karácsonyeste, elalvás előtt anya leült mellé az ágy szélére, és megsimogatta a fejét. Tudom, hogy jót akartál, mondta csendesen. De ha ajándékot akarsz venni legközelebb apának, szólj inkább nekem, jó? Adok rá pénzt.

*

Harminc évvel később sziszegve nyúl a hűvös vízbe könyékig, és próbálja megfogni a nyomorult nagy pontyokat, amikből néhány karácsony óta már kettő kell. A halak társas mivoltukban jóval bátrabbak. Szitkozódva cipeli csöpögős kézzel a konyháig, újságpapírba csomagolja, és veri fejen őket a klopfolófával. Végre kinyúlnak. Borleves nem lesz, már nincs a Nagyi, aki elkészítené, de este a szülei átjönnek. Sietnie kell. Gyorsan paníroz, a fát együtt díszíti fel a fiúkkal. A szeme sarkából látja, ahogy a középső, a tízéves Gyurika belopódzik, és elrejt egy kis csomagot a legalsó ágak közé. A vacsora jól sikerül, a gyerekektől hangos az este. Sok a gond velük, különösen a középső fiúval kínlódik, egyévesen kruppos volt, majdnem elveszítette. A kisgyerek nyolc hetet töltött intenzív osztályon, ebből lett azután (talán) a hyperaktivitás, dyscalculia. És egyedül neveli őket már évek óta. Ő nem ilyen volt, vele nem volt ennyi törődnivaló, sokszor aggódik, és néha komolyan elgondolkodik rajta, a srácok vajon kire hasonlítanak?

A legbeljebb elrejtett kicsi ajándékot hagyja utoljára. Szigetelő szalaggal rögzítették rajta a használt csomagolópapírt. Filctollal, nyomtatott nagybetűkkel az van ráírva: ANYÁNAK. A gyerekek közül idén egyedül Gyurikától kapott ajándékot. Kibontja. Egy könyv, ismerősnek tűnik. Borítója fekete és foltos, nemrég olvasta, antikváriumban vette. Kazantzakisz, Akinek meg kell halnia. Anyára néz. Miközben leszedi az asztalt és elmosogat, hallja, ahogyan a szülei beszélgetnek a gyerekekkel. Nekitámaszkodik a konyhaszekrénynek, lehunyja a szemét egy pillanatra. Furcsán forró könnyek jönnek. És mennyből az angyal.

A novellát Kerekes Gábor Hal című fotójának részleteivel illusztráltuk.