Ajándék - MIT SZÓLNAK AZ ANGYALOK? - Gerle Kiss Éva novellája
Csillog a szeme. Apjának is. Az övé is csillog. Csak ki ne buggyanjon. Nem fog.
GERLE KISS ÉVA
MIT SZÓLNAK AZ ANGYALOK?
Cse-endes é-éj, Szentsé-éges é-éj. A fára felkerül az összes dísz. A fenyő elnehezül, ágait lehúzzák az ezüst gömbök. Mind egyforma. Közelhajolt az egyikhez, arca megnyúlt. A krumplifej vigyorgott. Hátrahőkölt. Mit szólnak az angyalok? Figyelt. Nem szólnak semmit. A fára kanyarította az utolsó girlandot. Ezüst hernyó, szőrös lábakkal. Műhó. Cse-endes é-éj. Szentsééges é-éj. Apja most ütötte le a ponty fejét. Mindjárt lepikkelyezi. Vacsora után jön a Jézuska. Serceg az olaj. A hal ropogósra sül. A gesztenye már a pulykában, a bejgli az asztalon. Ne tömd magad, korholja az apja. Tömi magát. A mák a fogain, akár hemzsegő bogarak. Begyűr egy szeletet a zsebébe. Nem látják. Apja berakja a kamrába a süteményestálat. Anyja elnézőn mosolyog. Csendes éj. Szentséges éj. Napok óta zeng az ünnep, a zsigereibe ivódott. Vajon mit kap ma? Látta anyját a minap, kezében óriási szatyorral. Nem engedte, hogy belenézzen. Ő pedig nem szokott kíváncsiskodni. Mit szólnának az angyalok? Ő kap, amit kap. Nézte az ezüst hernyót. Le akart mászni a fáról. Visszadobta. Maradsz! – sziszegte felé. Kivette zsebéből a mazsolás mákos bejglit. Most már biztos nem fog vacsorázni. Jóllakott. Anyja kiált a konyhából. Tecám, kicsim, megterítenél? A fiókból kihúzza az ünnepi terítőt. Vasalni kéne. Forró a vasaló, a szarvasok fejét simítja. Nézi az egyszerű képregényt. A Mikulás mosolyog, képzeletben leveszi a zsákját. Ez mind benne van, mutatja. Alma, mogyoró. A szokásos. Beújíthatnál, vágja rá, és bosszúsan levasalja a pökhendi alakot. Ehhez mit szólsz? Kérdezi a kilapult fehér szakállas. Kis fekete doboz alakú tárgyat mutat. Hát ez meg mi, megnézi közelebbről. A dobozka fémből van, közepén kerek kis optika vigyorog. Fényképezőgép. Kivasaltam, mondja hangosan és viszi a terítőt. Anyja puszit dob, tenyerén fújja felé. Ügyes vagy, mondja, aztán szépen terítsd fel! Úgy rakta az asztalra, hogy jól lássa az öreget. Leginkább a zsákját. A húsleves forrón gőzölög, a panír ropog a pontyon. Zsebébe süllyeszti a kezét, egy mazsolát talál. Nesze Télapó, és a huncut öreg szájához teszi. A gyertyák lángja bevilágítja a szobát. Csendes éj. Csillagszórók dobálják villámaikat. A fa alatt fényes csomagok. Boldog karácsonyt, mondják. Kezébe adják az ajándékot. Nem dobozka formájú. Ez nem kis fémvázas szerkezet, közepén pimasz optikával. Olyan, akár egy könyv. De a tapintása más, valahogy szilárdabb. Lehajtja a fejét. Videokazettát kapott. Nem mer felnézni. Még meglátják, hogy nem örül. Ajándék lónak ne nézd a… fel kell nézni. Meg kell köszönni. Mosolyogva, hogy neki pont ez kellett! Torkában nő a gombóc. Bőgni fog. Köszönöm, szakadt ki belőle, és gyorsan a sarokba húzódott. Nézte anyját a szép új pulcsijában, vállán a színben hozzá illő táskával, amit Apától kapott. Apja épp egy ormótlan csomagot nyitott, izgatottan hántotta le a fenyő mintás papírt a formátlannak tűnő tárgyról. Barkácsgép. Nem kellett volna, dadogja. Nézegeti a vasat, tapogatja a gépet. Vaktában próbálgatja. Akár egy gyerek. Idenézz, kiáltja felé. Klassz, mi? Klassz – mormolja, közben idétlenül forgatja kezében a kazettát. Teszi egyikből a másikba. Mit kezdjen vele? Van még ott valami, keresgélj, nógatja az anyja. Talált még egy könyvet, a fotózásról. Ezt most direkt csinálják? Nézte anyját a szép piros pulcsijában, vállán a hozzáillő táskával. Vajon ő örül? Csillog a szeme. Apjának is. Az övé is csillog. Csak ki ne buggyanjon. Nem fog. Örül, és kész. Úgyis állandóan a tévén lóg. Már amikor engedik. Meg akkor is, ha nem. Folyton filmeket néz. Most már fel is tudja venni őket. Van videokazettája. Meg fogja nézni a világ összes filmjét. És hogy mit szólnak az angyalok? Csendes éj. Szentséges éj.
