A szociográfus a zöld Skodával

HELYSZÍNI

Az öt éve elhunyt Beke Györgyre emlékeztek a Magyar Írószövetségben, személyes történeteken keresztül felelevenítve a legendás szociográfus-író alakját.



A szociográfus a zöld Skodával

– Beke György emlékezete

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntőbeszédében felhívta a figyelmet a 2008-ban megjelent Beke György emlékezete című monográfiára, és külön megköszönte Beke Mihály András segítségét a megemlékezés megszervezésében. A monográfia szerkesztője, Pomogáts Béla a mikrofont átvéve, megemlítette A hűség vallomásai című kötetet is, amelyet az író-szociográfus 75. születésnapjára állítottak össze a Székely Házban egykor megtartott Beke-est anyagából.

Pomogáts Béla felelevenítette egészen fiatalon kezdődő ismeretségüket, amely nem sokkal később egy erdélyi ösztöndíjnak köszönhetően mélyült el. Pomogáts Bukarestbe utazott a stipendiummal, s itt rendszeresen többen összegyűltek Bekéék aprócska lakásában. Miután a család átköltözött Kolozsvárra, már egy jóval tágasabb házat építettek. „Sok estét töltöttem itt ’89 karácsonyáig” – emlékezett Pomogáts, vagyis egészen addig, míg az erdélyi szellemi élet vezető alakjai Budapestre menekültek. Így telepedett át Beke György is, hátrahagyva szinte mindenét.

Pomogáts Béla érzékletesen jellemezte barátja alakját: soha nem volt igazán boldog ideát. Mert bár megszabadult a Securitate rendszeres zaklatásától, „de elvesztette azt az éltető közeget, amit számára a Székelyföld jelentett”. Az Írószövetség egykori elnöke két emlékezetes közös kirándulásukat is elmesélte. Az egyik egy torockói kaland Beke György híressé lett régi, zöld Skodájával: itt ugyanis jelentették a polgármesternek, hogy két gyanús alak meglátogatta a helyi múzeumot; mire a polgármester meginvitálta a „két gyanús alakot” egy kis iszogatásra; a másik az az alkalom volt, amikor Beke szülőfalujába, Uzonba invitálta kollégáját. Pomogáts az autójával megérkezve a faluba az első nénikét megkérdezte, nem tudja-e hol lakik Beke György. „Beke György? – kérdezett vissza az idős hölgy áhítatosan. – Ő a mi írónk!” Pomogáts Béla Sütő András levelének szép soraival zárta beszédét, melyet Sütő Beke György születésnapjára küldött 1987 augusztusában. „Jó helyre nyúltál az írásaiddal” – zárta akkor Sütő gondolatait, és erősítette meg most az üzenetet Pomogáts Béla.

Hegedűs Imre János szintén egy meghatározó, személyes élmény felől építette fel a maga emlékezését: azt az esszét olvasta fel, amelyet a Magyar Naplóban közölt Beke halálának első évfordulóján. A Befejezetlen interjú című írás Beke korpulens alakját kelti életre, amint zöld Skodájával megérkezik Bécsbe, berobban – a bécsi emigrációban élő – Hegedűs lakásába, és rögtön nekiszegezi az interjúkérdést: mit keres egy magyar író Bécsben? Hegedűs Imre János esszéje azt az életteli, lenyűgözően tájékozott, energikus Beke Györgyöt idézi fel, aki akkor Bécsben „végigszáguldott” ott élő barátjával a városon, éhes érdeklődéssel várta a válaszokat kérdéseire (részt vesznek-e az emigráns magyarok a közéletben, a székelyek mennyire olvadtak bele az itteni népbe, a híres magyar testőrség épületét miért kótyavetyélték el a kommunisták, és még sorolhatnánk…), és még a helyi magyar iskolába is elkísérte, ahol varázslatosan hatott a gyerekekre.

Minden magyar történeti vonatkozása érdekelte Bécsnek, „közben az volt az érzésem, hogy Beke György mindent tud” – fogalmazott írásában Hegedűs Imre János, aki akkor szembesült a nem mindennapi műveltséggel. A felolvasott esszé 2007 januárjával zárul, amikor Beke György találkozóra hívta Budapesten Hegedűst, hogy beszélnék meg készülő Benedek Elek-monográfiája részleteit. A találkozóra azonban már nem került sor,„addigra ő is ott volt Orbán Balázs, Tamási Áron, Dsida Jenő, Sütő András társaságában. Lelki alkatában talán Dsidához hasonlított leginkább” – zárta emlékező esszéjét Hegedűs Imre János.

Ezt a Dsida-hasonlóságot erősítette meg Somos Béla is, aki átvéve a szót a novellista Beke Györgyről is megemlékezett. Orbán Balázs neve is felmerült újra: Somos Béla meglátása szerint Beke Orbán nyomdokain indult, de míg elődje a monologikus előadásmódot választotta, addig Beke György dialogikusan írt. Somos Béla két idézettel is élőbbé tette az alkotó emlékét, két, nagyon jellemző vonatkozásban. Gálvölgyi Zsolt egy művéből azt a részletet emelte ki, amikor a szerzőnek egy zilahi kút mellett megállva hirtelen nem jut eszébe, hol is olvasott erről a kútról. „Hát persze! – jön azután a ráébredés –, Beke György szociográfiájában!” Beke munkássága sok tízezer honfitársának hozott ilyen ráismerő feleszméléseket. A másik idézet Cseke Péter irodalomtörténésztől származott, aki úgy fogalmazott: "Beke György egyéni és közösségi kiteljesedésünket segíti tolla erejével.”

S hogy ez nem csak szociográfusi, de szépírói munkásságában is megvalósult, annak illusztrálására egy novellát is meghallgathattunk Somos Béla előadásában, aki a tizedikes szakiskolai irodalomtanköny „Szerelem” ciklusában, Petőfi, Arany és egyéb költemények között bukkant rá az egyetlen prózai műre: Beke György Padlásszoba című novellájára. A felolvasás után Somos Béla is egy személyes emlékkel zárta beszédét, felelevenítve, amikor együtt mentek Iancu Laurával egy szakmai ajánlásért Beke Györgyhöz. Az író csak annyit kért cserébe a nagyon fiatal költőnőtől: „Aztán a lakodalmán is ott lehessek ám!”

Szöveg és fotók: Laik Eszter