HELYSZÍNI

Opera és musical zenei elemeinek ötvözése, a középkort és a huszonegyedik századot egyaránt idéző jelmezek, látványos koreográfia jellemzi a Kolozsvári Opera évadnyitó premierjét, amelyből kiderül, hogy Báthory Erzsébet szűz lányok vérében fürdő, buja és kegyetlen boszorkány volt-e, vagy pedig egy okos és szép nő, akit kora nem bírt elviselni.

„Vérgrófnő” vagy áldozat?

A szó szoros értelmében új legendát írt a Kolozsvári Magyar Opera és a budapesti Szabad Tér Színház Báthory Erzsébet című művével, amelyet a Kincses Városban a hét végén mutattak be telt házas közönségnek. A Budapesti Nyári Fesztivál keretében, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon játszott három előadásnak közel nyolcezer nézője volt.
A Szomor György–Pejtsik Péter–Miklós Tibor szerzőhármas új művét – Bagó Bertalan rendezésében, Novák Péter koreográfiájával és Kulcsár Szabolcs karmesterrel – kétségekkel is fogadhatta volna a klasszikus műfajokat kedvelő kolozsvári operarajongó, nemcsak tartalma miatt, hanem mert az erdélyi színpadon szokatlan zenei műfaj az opera-musical. A darab ötletadója Bán Teodóra, a Szabadtér Színház igazgatója volt. A budapesti előadásokat magyarországi előadóművészek közreműködésével vitték színre, Kolozsvárott hazai énekesek és színészek mutatkoztak be.

A négyszáz éves legendát interpretáló színpadi mű nem vérengző fenevadként, kéjsóvár női Drakulaként állítja be Báthory Erzsébetet. Hitelesen rajzolja meg a hatalmi viszályoktól terhes középkort, a koncepciós per áldozatául esett okos és szép nő történetét, felmentve őt a koholt vádak alól. Már a születésnapi nyitójelenetből kiderül, hogy a grófnő (Barabás Zsuzsa), bár kegyetlen és öntörvényű, képes kapcsolatot teremteni a népével, hiszen táncra hívja az egyik férficselédet. Az úrnő-szolgáló táncjelenetre végül nem kerül sor, de a rendezés finoman utal arra, hogy a gyönyörű hölgy bizony szeret a földi örömöknek hódolni, tisztában van szépségével és ennek következtében hiú. A későbbiek folyamán színre lépő varázslónő, Darbúlia (Veres Orsolya) pedig varázsfőzeteket készít Erzsébetnek szépsége, egészsége megőrzése végett.
Már az első felvonás elején találkozunk Thurzó nádorral (Szilágyi János), aki mindvégig abban mesterkedik, hogy borsot törjön Erzsébet orra alá. Amikor a háborúból hazatérő Nádasdy Ferenc (Laczkó V. Róbert) mulat, és ez nem tetszik a fiatal, sokszor magányos feleségnek, a nádor az, aki arra csábítja, hogy más nőknél lelje örömét.  Ennek ellenére bebizonyosodik, hogy a később a harcban halálosan megsebesült grófot felesége nagyon szereti.  Semmi nem utal arra, hogy hűtlen lett volna férjéhez. Bár imponál neki, amikor az (ál)Caravaggio (Farkas Loránd) portrét készít róla,  vele sem csalja meg Nádasdyt. Egy rövidebb jelenetben Báthoryt fiatal lányokkal látjuk egy ágyban aludni, de ezt úgy is értelmezhetjük, hogy csupán látomás, és azok a szolgálók járnak vissza álmában kísérteni, akiket valaha megbüntetett. Thurzó viszont mindenáron szert akar tenni a nő vagyonára, és mert nem sikerül a korán megözvegyültet meghódítania, Waltert (Kátai István) kéri fel, hogy az asszony bűnösségére valódi vagy hamis bizonyítékokat keressen. A nyomozó rádöbben, hogy Báthory Erzsébet csak egy „érzékeny asszony”, és bizonyítani próbálja, hogy: „a holttesteken látható vágásokat szakértő orvos vagy képzett gyilkos okozhatta, és bár nem zárja ki, hogy nő, ezekben a foglalkozásokban még nem volt erre példa”. Ám hiábavaló minden igyekezet, Thurzó az asszonyt befalaztatja a csejtei várba.
A darab, történelmi tényekre építve, kétségbe vonja a közismert legenda hitelességét. Nemcsak a grófnő szépsége, okossága és önállósága volt szálka a korabeli hatalmasságok szemében, nem csekély vagyonára is szívesen rátették volna a kezüket. Az előadásban egy katolikus pappal, László atyával (Mányoki László) is találkozunk, aki ugyancsak Erzsébet bűnössége mellett vall, ám nagyon fél az úrnő haragjától.
Novák Péter energikus, látványos koreográfiája, a szimbolikus díszlet, amely Vereckei Rita munkája, Kiss Borbála középkort idéző, de helyenként a mára is utaló jelmezei mozgalmas előadást eredményeznek. Külön figyelmet érdemel a címszereplő ruhája.  A zenei betétek változatosak, hol filmzeneszerű, könnyed, musicales dallamok, hol klasszikus muzsikát idéző részek, tüneményes áriák csendülnek fel.
Barabás Zsuzsa törékeny Báthory Erzsébetje egyedi színt visz az előadásba, a fiatal énekművész hangi kvalitása inkább a grófnő szenvedélyességét, impulzív természetét, mintsem kegyetlenségét emeli ki. A karakter megformálása kapcsán a művésznő elmondta: nem áll hozzá közel a musical műfaja, ezért kezdetben nem is akarta elvállalni a szerepet, de miután megismerte a zenei anyagot, nem voltak kétségei, hogy inkább az operához áll közel. „Nagyon sokat tanultam a rendezőtől, olyan dolgokat hozott ki a társulatból, amit más eddig nem. Báthory Erzsébet nem volt rosszabb, mint más emberek az ő korában, egy érzékeny nő volt, aki nagyon szerette a férjét, nem hiszem, hogy képes lett volna gyilkolni. Én áldozatnak tartom.  Persze megvolt benne a szigorúság, a fegyelem, mint ahogy az egy nemesasszonytól elvárt”.
 A híres törökverőt, a „Fekete Bég”-ként emlegetett Nádasdy Ferencet alakító Laczkó V. Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze nem először dolgozott együtt a zenés társulattal. Énekhangban és színpadi játékban egyaránt remek teljesítményt nyújtott. A legendáról így vélekedik: „Azt hiszem, hogy a színház kissé empatikus módon közelíti meg a negatív hősöket is, nincsen egyértelműen negatív vagy pozitív figura, ember van, jó és rossz tulajdonságokkal együtt, ilyen Nádasdy, Thurzó, Báthory Erzsébet alakja is. A színpadképesség a lélektanból, az emberi vonások sokszínűségéből és nem csak a történelmi valóságból táplálkozik.”  Szerinte a musical-operával nem alkottak radikálisan újat, de a két műfajnak ez a fajta összeházasítása mégis kuriózum Kolozsvárott, és így kezdetben értékelendő, ha jó értelemben sokkolni tudják a közönséget. Úgy érzi, hogy ez most sikerült.

Thurzót Szilágyi János remek basszusa kelti életre. Az operaénekesnek, mint mondta, nem okozott különösebb gondot a negatív figura megformálása, hiszen ehhez már hozzászokott korábbi szerepeiben.
Az egyetlen fiktív figurát, Waltert játszó Kátai István szerint a nyomozónak felkért munkát kell teljesítenie, megbízói és a nép egyaránt a vádak bizonyítását kívánják tőle. A boszorkányperek, boszorkányégetések idején ez nem volt szokatlan, de ha belegondolunk, ma sem az. Az igazság feltárása olykor nem azzal az eredménnyel jár, amit a többség elvár.
Mindig a rossz hír terjed jobban, mint a jó – vélekedett a Báthory-legenda kapcsán a darab rendezője, Bagó Bertalan –, sokkal könnyebb elhinni azt, hogy Ţepeş vajda vámpír volt, mint hogy a valóságban csak egy kemény uralkodó, vagy hogy Báthory Erzsébet szűz lányok vérében fürdött, minthogy nem akart meghajolni az éppen regnáló hatalmasságok előtt. Akkoriban a férfiak azt szerették volna, ha a nő az „oldalbordájuk” marad, ha nem így tett, hírbe keverték.
A kolozsvári művészek munkájával nagyon elégedett a rendező, akárcsak a koreográfus Novák Péter, akinek valósággal ajándék volt a társulattal együtt dolgozni.  Szerinte minden jó színházi munka ott kezdődik, hogy nem struktúrákban gondolkodnak, hogy ki a rendező, a színész, a koreográfus, hanem egy nagy, közös „agyalás” folyik. Új darabról lévén szó, erre most nagyon sok idő jutott. „Nagyon régi színházi élményeimet elevenítette fel ez a próbafolyamat. Most egy olyan korban élünk, amikor a társulat tulajdonképpen a színházba menekül a nehézségek elől, itt próbálja megvalósítani önmagát. Ez óriási pluszenergia, amely megkönnyítette azt a közös nyelvet, amit kialakítottunk. Szép dolog egy sikeres premier, de valójában a színházban az a legfontosabb, hogy milyen emberekké válunk, mint ad nekünk az együtt eltöltött egy-másfél hónap.”
A bemutatót megelőző sajtótájékoztatón Szép Gyula, az intézmény igazgatója hangsúlyozta: a Báthory Erzsébet azt a hagyományt folytatja, amely a magyar történelem meghatározó személyiségeit kortárs magyar szerzők új művein keresztül állítja a figyelem középpontjába. A kortárs szerzők színrevitele az idén 220. évét betöltő intézmény egyik fontos célkitűzése.
Szeptember 29-én a Báthory Erzsébetet Covacinschi Yolanda alakításában is megnézhetjük, október folyamán pedig a budapesti szereposztásban is előadják a darabot.

Varga Melinda