Irodalmi Jelen

MEGJÁTSZÓTÉR – Hekl Krisztina versei és novellája

2012. augusztus. 10. - 10:49

KÖLTÉSZET

Kinyitja a szekrény oldalának támasztott vasalódeszkát, és ráteszi az első tanút, amin először látta a kunkorodó végű, idegen hajszálakat. Mint egy francia séf a bélszínt, egyenlő hosszúságú, vékony csíkokra szeleteli az öltönyt.

HEKL KRISZTINA

MEGJÁTSZÓTÉR

Időkapszula

Becsomagolom az agyad,
becsomagolom a szád,
becsomagolom a torkod,
masnit kötök a nyelvedre,
kapszulába zárlak,
mínusz hatvan celsiuson hibernállak,
sós kútba teszlek,
meghajlítom a teret,
érted megyek a jövőbe,
megműttetem az agyad,
megműttetem a szád,
megműttetem a torkod,
és kivágatom a nyelved,
hogy még egyszer ne mondd ki:
Mari, gyere, mosd meg a hátam.

Rítus

Ő nem lesz másodpilóta a zuhanó gépen, legyen inkább vége most, élve vagy halva. A nő, aki egyébként csinos, szőke harmincas, egészen idáig azt gondolta, hogy angyalhajával és nagy, álló melleivel ringbe szállhat még bármelyik húszévessel. Most elkeseredetten kuporodik a franciaágy szélére. Magához veszi a laptopot, bár tudja, hogy ez önkínzás, de még egyszer, és tényleg utoljára, jó alaposan megnézi a képet. Lassan, módszeresen halad, pixelről-pixelre vizsgálja a homokóra derekat, az almányi kebleket, a körülöttük lokniba fonódó, súlyos, fekete hajat, a spiccbe tett, hosszú és vékony lábakat. A nő elképzeli, milyen lehetett Zilasnak végigsimítani a lány combján feszülő, selymes, alabástrom bőrön, fölötte benyúlni a bugyi forrón lüktető, trópusi klímájába, majd amikor a feketehajú lány már remeg azért, hogy belehatoljanak, egy lázas mozdulattal átfogni a derekát, ráhajítani arra az ágyra, amin most ő ül, és széthúzni a balerina lábakat.

A nő lehajtja a laptop fedelét, és befejezi a fantáziálást. Kimegy a férfi újépítésű lakásának újépítésű konyhájába, felbontja a legdrágább italt, ami történetesen egy jégbor, közösen vették a várban még tavaly, a borfesztiválon. Tölt magának, iszik, de rájön, hogy az ital rossz választás volt, túl édes, ettől nehéz lesz berúgni. Nem baj, valamennyire mégis megjön a hangulata, kihúzza minimálbútor dizájnfiókját, és kiválasztja a legnagyobb pengéjű, recézett szeletelő kést. Végighúzza az ujján. A kés rögtön elvágja a bőrét, bedugja a kezét a csap alá. Vére kövér cseppekben hull a fémszínű mosogatótálcára. Hideg vizet folyat magára, majd egy papírzsebkendőt szorít az ujjára, és elindul igazságot szolgáltatni.

Az előszobaszekrényben vigyázz állásban várják a férfi elegáns öltönyei és ropogósra vasalt ingek, ezekre Zilas mindig nagyon kényes volt. Kiválasztja az armanit, és ugyanazzal a mozdulattal, ahogy falun a csirke nyakát szokás, megmarkolja, és lenyisszantja róla a gombokat. Utána kinyitja a szekrény oldalának támasztott vasalódeszkát, és ráteszi az első tanút, amin először látta a kunkorodó végű, idegen hajszálakat. Mint egy francia séf a bélszínt, egyenlő hosszúságú, vékony csíkokra szeleteli az öltönyt. Az armanit sorban követik a többiek, miszlikbe aprított ingek, zakók, nadrágok hevernek a földön, nagy, színes kupacokban. Lehet, hogy a konyhapultra is rádöntötte a lányt, döfi le, és szaggatja szét különös kegyetlenséggel a boxeralsókat. Dögöljön meg a rohadt disznó.

A vetélytárs létezéséről egészen mostanáig nem is tudott, csak egyszer, még hónapokkal ezelőtt talált egy hajkefét Zilas kocsijának kesztyűtartójában. Csodálkozva fogta a kezében az idegen tárgyat, ám a férfi megnyugtatta, hogy biztosan valamelyik hostess lány felejtette ott, amikor lenn voltak vidéken, egy promóciós úton. Ő elhitte.

A pont az i-re csak néhány órája került. Épp a négyeshatoson állt, amikor nem is egyszer, hanem ötször szólalt meg a mobiltelefonja. Sajnálom, hogy nekem kell a rossz hírt közölnöm, hallotta a barátnő szokatlanul feszült, ideges hangját, és az öngyújtó kattanását, amiből rájött, hogy valóban nagy baj lehet, ha a cigiről leszokni készülő barátnő újra rágyújtott. Zilast látom a parkban, egy fiatal lánnyal hintázik, szemmel láthatólag nagyon jól érzik magukat együtt. A csaj nem lehet több tizennyolcnál, de csinálok róluk fotót, és győződj meg róla magad.

Zilas a szeletelés után egy órával ér haza. Kinyitja a kocsibeálló kapuját, de közben egyre csak Lili jár a fejében, hogy milyen szép, és egyre jobb nő lesz, egyre inkább féltenie kell őt a haveroktól. Biztosan nem állna jót magáért, beverné bárki arcát, aki egy ujjal is hozzányúl a kis feketehajú balerinájához. Így nem lehet élni, ma el fogja mondani a barátnőjének, ez a bujkálás nem tesz jót senkinek, gondolja. Lassan forgatja a szájában a szavakat, mint barátnője ugyanabban a pillanatban, fenn a lakásban a jégbor maradékát. Formálja a mondatot, amit minden harmincas, pesti nő utál, de ma este ki fog mondani, hogy van egy lányom, Lilike, még a húszéves kori kapcsolatomból való gyerek, szeretném őt bemutatni.

Megjátszótér

A férj a gitárját ölelgeti a teraszon,
A feleség a kaszáspókokat gereblyézi a kertben,
A férj órákig igazgatja nyakkendőjét,
A feleség már öt hónapja kielégítetlen,
A férj azt mondja, mintaszerű a házasságuk,
A feleség álmában összeroskad,
A férj azt állítja, Gézától kapta az smst,
A feleség látta, hogy Bakos K. Gizellától jött,
A férj azt állítja, Gizi Ausztráliában lakik,
A feleség látta őket együtt a CNN-en,
A férjnek a hír hallatán összeszorul a szíve,
A feleséget édesanyja távgyógyítja,
A férjnek egyre gyakrabban remeg a keze,
A feleség patkánymérget főz a konyhában,
Azután mindketten megisszák,
Mindketten megisszák.