Gömöri György: A plágium nem pártfüggő
Véletlenül (az Új Magyar Irodalmi Lexikon-nak köszönhetően) tudom, ki volt az a magyar, aki az első irodalmi plágiumot elkövette. Az illetőt Farnadi Miklósnak hivták, ferences szerzetes volt, aki saját neve alatt jelentette meg Pécsváradi Gábor latin nyelvű Jeruzsálem-leírását 1525 táján. A plágium tehát nem újkori találmány és, tegyük hozzá, nem is pártfüggő. A plagizálás szakmai és részben jogi probléma.
Most például Romániában Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnököt vádolják plágiummal. Ponta néhány évvel ezelőtt írt jogi disszertációja állítólag 50 százalékban egyezik az általa bibliográfiában feltüntetett szerzők szövegeivel, de nincs lábjegyzetelve. Ami a romániai szabályok szerint, úgy tetszik, megengedhető volt *, bár a nyugati egyetemek döntő többsége ezt szabálytalannak tartja. Lehet, hogy az 1992-es magyar szabályok sem írták ezt elő a kisdoktori munkák esetében, de még ez sem mentheti Schmitt Pál volt köztársasági elnök eljárását, ami miatt a Semmelweis Tudományegyetem szenátusa megfosztotta őt doktori címétől.
Ezt a Schmitt plágium-ügyet, amely az év elején „bukkant föl”, úgy gondolom, a jelenlegi magyar kormány szóvivői hosszú ideig a lehető legrosszabbul kezelték. Szijjártó szóvivő nemes egyszerűséggel „bulvárkacsának” nevezte a hírt, Giró-Szász pedig közölte, hogy a köztársasági elnöki hivatal elválasztható az illető szakmai tisztességétől. Márpedig Schmitt kisdoktorijáról bebizonyították, hogy annak 16 oldalát egy Klaus Heinemann nevű német sportszakértő, 180 oldalát (!) viszont egy Nikolaj Georgiev nevű bolgár tudós dolgozatából másolták. Valószínűleg nem az állítólagos szerző maga, aki se nem lábjegyzetelte, se nem látta el „idézőjelekkel” művét, mégis úgy tűnt, megérdemli a legkiválóbb, summa cum laude minősitést. Valaki (egy embere?) egyszerűen összemásolt neki több forrásból egy formás dolgozatot. A tények megállapítása után a társadalmi nyomás egyre növekedett, és Schmitt, akinek ez korábban „esze ágában” sem volt, a Semmelweis Tudományegyetem szenátusának túlnyomó többséggel meghozott döntése után végül mégis lemondott. Ezért nem jár neki ünneplés, sem az ellenzéknek vagy az orvostudoroknak szidalom, amiért a magyar köztársasági elnököt csalás, vagy legalábbis súlyos szakmai felelőtlenség miatt lemondásra kényszerítették. Az már csak hab a tortán, hogy most Schmitt perli az egyetemet – ha úgy gondolja is, formailag megfelelt az 1992-es követelményeknek, a napnál világosabb, hogy amennyiben köztársasági elnök maradt volna, végzetesen lejáratta volna a magyar államot. Mert ma 2012-t írunk, Magyarország 2004 óta tagja az Európai Uniónak és bizonyos szabályok megkerülhetetlenek. Arról nem is beszélve, hogy érzésem szerint a jogilag képzett Áder János jobb elnöke lesz Magyarországnak, mint a hajdani élsportoló és szállodaigazgató volt.
Vagyis térjünk vissza tárcánk elejére: a plágium nem pártfüggő. Én csak addig tudok hinni egy társadalom kohéziós erejében, amíg az a szakmai szempontokat fontosabb esetekben a politikai meggondolások főlé képes helyezni. A szakmai becsület kötelez jobb- és baloldalon is, ne hagyjuk, hogy a tudományos minősítések rendszerét bárki is alárendelje végig nem gondolt politikai szempontoknak.
(A cambridgei egyetem nyugalmazott tanára)
* Nem volt megengedhető, még a Ceauşescu-korszakban sem (a szerkesztőség megjegyzése).
