Skandináv könyvespolc

Szeretjük a skandináv bútorokat. Az idei Könyvfesztivál polcairól rengeteg skandináv könyvet kapunk hozzá, az északi országok díszvendégsége okán. Nem győztünk válogatni a bemutatók közül, végül egy tanulmány, egy bestseller, egy kiadó, és egy Svédországban élő magyar írónő nyomába eredtünk.

Skandináv könyvespolc

A Nagyvilág Kiadót főként a világirodalmi fordításokat közlő, azonos nevű folyóirat révén ismerjük, de könyveket is megjelentet, mint a Könyvfesztiválon bemutatott Ibsen-monográfiát, Helge Rønning művét. Az egyébként médiát oktató professzorral Masát András egyetemi tanár beszélgetett, miután Fázsy Anikó kiadóvezető és főszerkesztő köszöntötte a résztvevőket, az írót, beszélgetőtársát, valamint a kötet két fordítóját, Kovács Katáng Ferencet és Kunszenti Ágnest. Masát András körbeadta az Ibsenről szóló első magyar könyvet, Rubiny Mózes munkáját 1911-ből. Sok mű jelent meg ezt követően a norvég drámaíróról, többek között Kosztolányié, de egyik sem olyan átfogó, mint az itt bemutatott  A lehetetlen szabadság - Henrik Ibsen és a modernitás. Miben áll a népszerűsége Ibsennek, aki Shakespeare után a legtöbbet játszott színműíró Mozambiktól Kínáig? (Budapesten épp frissen mutattak be egy Peer Gynt-előadást.)

Ibsen fő témája a szabadság és a modernitás, egyén és közösség, illúzió és valóság közti feszültség. Nóra a női egyenjogúság szimbóluma, a szabadság lehetőségéről szól, arról, hogy lehet-e teljesen szabaddá válni. Mint a tanulmánykötet címe is mondja, nem. Darabjaiban többnyire nők reprezentálják ezt a küzdelmet, akik akkoriban egyszerre voltak ideálok és elnyomottak. (Jellemző, hogy Kínában ma a feminizmust »noraizmus«-nak hívják.) A Vadkacsában arról ír Ibsen, hogy rengeteg idealista álmodozik a világ megmentéséről – amiben ő maga nem hitt.

Színművei a regény hőskorában születtek, és úgy épülnek fel, mintha egy regény utolsó fejezetétől olvasnánk visszafelé a történteket. A drámának ez az epizálódása vezetett el azután Brechthez, Becketthez, az epikus és abszurd színházhoz. Strindberggel összehasonlítva Ibsen német, míg a svéd drámaíró francia nyelven vált Európa-szerte ismertté. A norvég író sokkal zárkózottabb volt, a társadalmi életben sem vett részt különösebben. Valószínűleg emiatt kapta kevésbé jelentős írótársa, Bjørnstjerne Bjørnson a Nobel-díjat 1903-ban, amiről a következő anekdota maradt fenn. Bjørnson eltévedt Stockholmban, és útbaigazítója kíváncsian megkérdezte, ki ő? Mire Bjørnson önérzetesen felelte: a legnagyobb norvég író. Ó, Ibsen úr! – örvendezett az útbaigazító.

Ibsentől egyébként nem állt távol a humor, emlékeztetett a bemutatón Helge Rønning, aki még sok érdekességet mesélt monográfiája „hőséről”, s egyben norvégról angolra váltott, hogy többen követhessék tolmács nélkül.

Sír melletti szerelem

Sok humor jellemezte a következő, svéd bestseller bemutatóját, melyből Für Anikó és Seress Zoltán színművészek olvastak fel részleteket. Már a címe is különös: A pasi a szomszéd sír mellől. Írója, Katarina Mazetti – a fesztivál megnyitóján ő mondott köszöntő beszédet az északi országok részéről – a beszélgetés során elmondta, maga is meglepődött könyve remek fogadtatásán. (A regényből nagy sikerű film is készült.) A korábban gyerekkönyveket író tanár, majd rádiós újságíró ebben a regényben sok humorral és életismerettel beszéli el két, első látásra ellentétes érdeklődésű ember, egy könyvtároslány és egy gazdálkodó fiatalember egymásra találását, mely a hozzátartozóik sírja mellett indul – innen a cím. A történethez az írónő a saját életéből, környezetéből meríthetett tapasztalatokat: maga is egy farmer felesége négy gyerekkel.

A két főszereplőt két narrátorként hallhattuk, helyenként ugyanazt az eseményt elbeszélve a férfi és a nő szemszögéből. Mazetti, aki olaszos csengésű nevét Ausztrián keresztül érkező, kőtörő dédapjától örökölte, elmondta, hogy a megszokottal ellentétben nem a nő, hanem a férfi az érzelmesebb ebben a párosban, a nőnek rideg gyerekkora határozza meg az egyéniségét. Ami összetartja őket, a jó szex és a humor. Sokan megkérdezték tőle, ki volt az ihletadó a férfikarakter megformálásában. Senki, mondta Mazetti, csak megpróbálta beleélni magát. Ami azt mutatta meg számára, hogy valójában nincs nagy különbség férfi és női gondolkodás között, és ha ő férfi lenne, nagyon macho lenne, tette hozzá derültséget keltve. Nemzetközi fogadtatásáról elmondta, a franciák kissé nyersnek találták a szerelmi leírásokat, míg az oroszok túl feministának érezték. A könyvnek folytatása is készült, de erről az írónő nem árult el részleteket.

A skandináv könyvek egyik legfontosabb magyarországi publikálójának számító Scolar Kiadó már tizenöt éve jelenteti meg a régió irodalmát, így az idei Könyvfesztivál egyik főszereplője. Nyolc művet mutattak be ebből az alkalomból, Janne Teller, dán írónő díszvendégségével, aki előző, Semmi című ifjúsági regényével nálunk is sikert aratott. Mint Csobánka Zsuzsa egy korábbi rádióinterjúban elmondta (Gondolatjel, Csepcsányi Éva interjúja), a nagyon életszerű, mai, kamaszok körében játszódó történet gimnáziumi tanároknak ad alkalmat arra, hogy a kortárs irodalmat élményszerűen dolgozzák fel diákjaikkal. A korábban diplomataként dolgozó Teller fő témája a konfliktuskezelés, így a Ha háború lenne nálunk című, a fesztiválra kiadott könyvében, valamint a szintén itt bemutatott Dán novellák első írásában. A továbbiakban Stian Hole és Thorbjörn Egner gyerekkönyveit, az ugyancsak norvég Karin Fossum írónő krimijét, Per Petterson és Erlend Loe regényeit, a nálunk már jól ismert finn Sofi Oksanen,  valamint a svéd Linn Ulmann és férje, Niels Fredrik Dahl műveit ajánlotta még a kiadó stábja.

Még mindig bűnügyek

Kerstin Ekman Egy gyilkos praxisa című, társadalomrajzba ágyazott bűnügyi történetéről a Svédországban élő Lipcsey Emőke, a kötet fordítója beszélt elsőként. Mint elmondta, egy későbbi bemutatóra szeretné elhívni Magyarországra az írónőt is, aki a Nobel díjas Tomas Tranströmer és az egyik korábbi Könyvfesztiválon már díszvendégként szerepelt Per Olov Enquist nemzedékéhez tartozik. E művét, ha a hagyományokba próbáljuk beágyazni, Ibsen Vadkacsájához lehetne hasonlítani, ahol nem az a legfontosabb, kit ölnek meg, hanem a körülötte folyó események. Itt a történet az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején játszódik, főhőse egy orvos, aki egy másik, valóságos könyv, Söderberg Doktor Glas című műve orvos szereplőjének képzeli magát. Ekman könyve valójában lélek- és társadalomábrázolás, az orvos látásmódjában, és nőképében párhuzamot vonhatunk az Ibsen-monográfiánál szóba került, ideálként elképzelt, elnyomott nőre. A Bűn és bűnhődéssel ellentétben az elkövető itt nem akar bűnhődni és nem roppan össze.

Jellemző a zárkózott északi lélekre a regényen végigvonuló folyamatos önboncolgatás, a feszült önreflexió – gondoljunk csak Strindbergre vagy Bergmanra. Az Orpheusz Kiadó nevében Erős Kinga mondott köszönetet a fordítónak a gondos munkáért, Szentmártoni János pedig az Írószövetség nevében köszöntötte a könyv létrehozóit, kiadóját és szerkesztőjét, Vincze Ferencet, aki Lipcsey Emőkével beszélgetett a könyvről és szerzőjéről, valamint a fordítás hátteréről. A frissen megjelent regényből, mely egy nappal a bemutató előtt jött ki a nyomdából, Lázár Balázs színművész olvasott fel részleteket.

Szöveg és fotók: Csanda Mária