Az ég legyen forrása tajtékzó tengerek
vízének, s elhal a káromlás, szálljon az ének
Fellegtől vadregényes, büszke, őszi képek.

Jelige: Kaktusz Bónusz

Óda a Nyár ellen avagy az Izzadás

Búgok! Mert víz nem az égben
csak fáradt testem szegletében
sétál szépen a mocskos kéjenc
lészen bűzös teher. Éljen!
Bőgtem. Felhőt látok. Ál-
felhő az, erőtlen fátyol, csak száll
a magasba tagava az ár-
adatot, mit délidőben megkívánok.
Már a lég hullámzik, pezseg, habzik
Víg népeknek lebeg lagzik
havának derekán. Remek az, remek
ámde nekem más levek
Kellenek mint ezek bőrinek kútjai
ömlesztenek szűntelen redőik útjain,
zugoknak hámjain; hányinger követ
Tépi az egészség adta kis örömet.
Uranus! Oldozást! Nyiss
csapokat az égen. Hamis papok
kik kánikula-totemeket imádnak
Testgyümölcs facsart levében tanyáznak
Száradjon a fagytól verítékgólemek
Az ég legyen forrása tajtékzó tengerek
vízének, s elhal a káromlás, szálljon az ének
Fellegtől vadregényes, büszke, őszi képek.

Szonett arról, hogy mi ráknak írunk manapság szonetteket?

Kérdésem fűzöm félve feléd Mester
Ha ember lelkét korlát hamisítja
Miért kínzol hát az oszló Szonettel?
Mélységek hangját idézni nem bírja

Nem szabad vers, mi érzelmek hangja?
Az igaz áradó önkifejezés
Értem én értem, hogy szellemi torna
De szükségtelen most az ész-nevelés

Lelkem egy folyó
Elmém csobogó
S a test is vándorol

Aki teljes: óceán
S folyói életútján
Ősáramba torkoll