Gyerekkor, ifjúkor, felnőttkor, öregkor. Így van ez. Mennyi minden történt
ezalatt, mennyi minden! Te is tudod. Még felsorolni is nagy munka.

Az élet hossza

Megtudta, hogy nem sok van már hátra.
Elutazott, hogy meglátogassa legjobb barátját. Egy kisvárosi kávézóban ültek,
s mivel tíz hosszú éve nem találkoztak már, percekig csak megilletődve
hümmögtek, míg a barát fel nem sóhajtott:

– Milyen rövid az élet!
– Rövid?! Dehogyis rövid! Könnyű kiszámolni, éppen annyi, amennyi.
Gyerekkor, ifjúkor, felnőttkor, öregkor. Így van ez. Mennyi minden történt
ezalatt, mennyi minden! Te is tudod. Még felsorolni is nagy munka.

Hümmögés, kortyintás.

– De azért, hogy' elszaladt. Minél idősebb vagy, annál gyorsabban száguld.
– Órákra napok, napokra évek. Nyolcvan, napra egyforma hosszúságú év.

Kortyintás, hümmögés.

– Az ember föl se néz, már el is repül. A gyerekkorral még lassan vitorlázik,
azzal a néhány szerelemmel verdes egy kicsit körülötted, a gyerekekkel már
megiramodik, végül az unokákkal huss, nyílegyenesen elsuhan.
– Minden óra hatvan perc.