Irodalmi Jelen

VERSTÖRTÉNÉS 2010.07.12-18. - Jász Attila

2010. július. 16. - 02:38

Mennyiben készül az emberi szem gyönyör-
ködtetésére, hisz nem is láthatja, olyan messze
van kívülről és belülről is. Mennyiben az
isten számára, hogy lássa és gyönyörködjön
az emberi leleményben, hogy mégsem volt
minden teljesen hiába. És mennyire a távol-
látó angyalok számára festeti a kupolát?

JÁSZ ATTILA

KÉT KÖNYV

(Kaptam egy könyvet Székely Andreától, a világ egyik legkedvesebb iskolai könyvtárosától, Ross King Brunelleschi kupoláját, a firenzei dóm építésnek hihetetlenül izgalmas történetéről. Andrea egyfajta titkos szektát hozott létre, rajongói kört, azzal, hogy a barátainak megvette ezt a könyvet. Nálam betalált.)

Kupolahéj

Pippo mester akkor már nem használt
állványzatot a kupola megépítéséhez.
És nem akarja megépíteni azt a sosem
látott gépezetet sem, melyről álmatlan
éjszakákon álmodozott. Legfőbb gondja
az lett, kinek is építi valójában a firenzei
dóm hatalmas és monumentális kupoláját.

Mennyiben készül az emberi szem gyönyör-
ködtetésére, hisz nem is láthatja, olyan messze
van kívülről és belülről is. Mennyiben az
isten számára, hogy lássa és gyönyörködjön
az emberi leleményben, hogy mégsem volt
minden teljesen hiába. És mennyire a távol-
látó angyalok számára festeti a kupolát?

Aztán végül, köztes megoldásként a két
kupolahéj közti szűk térbe lépcsőket épít.
Fel lehessen jutni, látni, amit az angyalok
csak. Érezni lehessen néhány pillanatra,
milyen lehet istenként a világra nézni.
Gyönyörű, de szédülés fog el. Gondolja
Filippo Brunelleschi, és megépíti minden
idők legnagyobb, állványzat nélkül készített
szédületes kupoláját.

(Egy könyv szabálytalan kritikáját képzeltem el ilyen formában. Barátom, a Zentai Remete könyvéről, Hullámok után a tó sima tükre, muszáj volt írnom valamit, nem hagyott békén ez a próza, annyira inspiratív volt, hogy.)

hiányzó részlet. Sima víztükör fölött

„Persze, az égadta világon senki nem veszi észre
az ágak közt ezt a mozdulatlanságot, a legkevésbé ő nem,
aki a fa alatt gyakorlatozik, pedig ki van számolva minden,
és az egész látszólag annyira tökéletes.”
(Danyi Zoltán)

fák közt zúgó szél
levelek remegése
mit is mondhatnék

Jézus útszélen
meztelenül stoppol nem
veszi föl senki

mint sárba fagyott
keréknyom annyi marad
mögötted talán

a fákat néztem
az éjszakai fényben
sötét titkunkat

a fák árnyéka
megnyúlt az utolsó nap
sütötte sávban

álmomban eső
cseppek koppannak el
veszett ernyőmön

az olvadó hó
neszezése cseppenként
üzen valamit

ahol víz és ég
találkozik ezüstös
villanás az éj

sima víztükör
alatt a tó erői
mozgolódnak