Digitális irodalomtörténetek a Villanyspenótban – Kántás Balázs helyszíni tudósítása
"A Wikipedia-formátumban működő digitális irodalomtörténeti kézikönyv lehetővé teszi, hogy – miként az a bemutató szóróanyagában is szerepelt – bárki Szerb Antalt vagy Horváth Jánost játszva megkonstruálja a saját magyar irodalomtörténetét, a kronológiai sorrendet követő tanulmányok kombinációinak lehetősége pedig, ha nem is végtelen, de mindenképpen szép számú." – Kántás Balázs tudósítása
Digitális irodalomtörténetek
a Villanyspenótban
– Kántás Balázs helyszíni tudósítása
2010. június 4-én a Könyvhét főhelyszínén, a Vörösmarty téri pódiumon, a sátrak között került sor rövid beszélgetésre a Villanyspenót, azaz hivatalos nevén A magyar irodalom történetei című, annak idején Szegedy-Maszák Mihály professzor által főszerkesztett irodalomtörténeti kézikönyv digitalizált változatának fiatal szerkesztőivel. A beszélgetésben a szerkesztőség részéről Pintér Borbála doktorandusz, valamint Dinnyés Attila, Tarcsay Zoltán és Zólyomi Kristóf, az ELTE BTK irodalomtudomány szakos hallgatói vettek részt, hiszen az irodalomtörténeti kézikönyv végtelenített online változatának szerkesztését perpillanat a tanári szerkesztőség mellett egyetemi hallgatók látják el, jórészt önkéntes társadalmi munka keretében.
A közönség és Horváth Iván, a Villanyspenót vállalkozásának spiritus rectora
A Villanyspenót jelentősége, miként az a beszélgetésből is kiderült, elsősorban abban áll, hogy az interneten teljesen ingyenesen elérhető, illetve mintegy Lyotard nyomán elveti a nagy, egységes narratívák koncepcióját. Már a Szegedy-Maszák Mihály vezényletével készült háromkötetes irodalomtörténeti kézikönyv is ezen a koncepción alapult, nem véletlen a cím többes száma sem, hiszen a magyar irodalomnak számos története elbeszélhető. A könyv azonban mégiscsak lezárt szövegkorpusz, mely tovább nem bővíthető, így akarva-akaratlanul is végrehajt egyfajta kanonizációt.
Ezzel ellentétben a Wikipedia-formátumban működő digitális irodalomtörténeti kézikönyv lehetővé teszi, hogy – miként az a bemutató szóróanyagában is szerepelt – bárki Szerb Antalt vagy Horváth Jánost játszva megkonstruálja a saját magyar irodalomtörténetét, a kronológiai sorrendet követő tanulmányok kombinációinak lehetősége pedig, ha nem is végtelen, de mindenképpen szép számú. A Villanyspenót további érdekessége – amellett, hogy teljesen ingyen elérhető bárki számára –, hogy ha lassan is, de folyamatosan bővül, és mintegy a szellemi szabadság jegyében bárki (!) küldhet potenciális fejezeteket a szerkesztőség számára, így a komoly, már praktizáló irodalomtörténészek mellett akár még a szárnyaikat bontogató egyetemi hallgatók is. Az elbírálás persze szigorú szakmai alapokon történik, és a szerkesztőség tekintet nélkül a szerző személyére és esetleges addigi tudományos eredményeire, pusztán az adott szöveg erényei és / vagy hibái alapján dönti el, hogy az méltó-e arra, hogy a Villanyspenót fejezetévé váljon.
Mindazonáltal jelzi a szerkesztőség alaposságát, hogy A magyar irodalom történetei eredeti tanulmányain felül eddig beérkezett tizennégy szövegből mindössze négy volt méltó arra, hogy fejezetté váljon. A fejezetként való elbírálásra beküldött tanulmányok egyetlen megkötése, hogy tárgyuknak a magyar irodalom történetét tekintsék, valamennyire évszámhoz köthetők legyenek, illetve lehetőleg olyan szerzővel foglalkozzanak, aki bizonyos érdemei folytán beilleszthető a magyar irodalmi kánonba, habár a Villanyspenót maga hangsúlyozottan a folyamatos rekanonizáció igényével is fellép. Lévén digitális, bármikor módosítható szövegkorpusz, az sincs kizárva, hogy miként bizonyos szövegek belekerültek, úgy az idő előre haladtával átértékelődjenek, és akár hatályukat is veszthetik. A Villanyspenót ily módon, ezzel a dinamizmussal a soha teljessé nem válás koncepcióján keresztül képes olyan huszonegyedik századi irodalomtörténeti szöveggyűjteménnyé válni, mely lépést tud tartani napjaink modern, folyton változó irodalomtörténeti gondolkodásával, így a lezárt, nyomtatott könyvekkel ellentétben nincs kitéve annak a veszélynek, hogy néhány éven belül elavulttá váljon.
A bemutató keretében a szerkesztőség tagjai reflektáltak azokra a kritikákra is, melyet megjelenése után A magyar irodalom történetei nyomtatott verziója kapott, ám hangsúlyozták, hogy bár jelen állapotában a Villanyspenót szövegállománya még nagyjából azonos az elődjéül szolgáló nyomtatott könyv szövegével, hamarosan megkezdi önálló, a nyomtatott verziótól elkülönülő életét.
A közönségnek interaktív módon, laptopok segítségével lehetősége volt kipróbálni, megtekinteni a Villanyspenót felhasználói oldalát, sőt a szerkesztők egy kissé talán avantgárdosnak nevezhető performansz keretében azt is vállalták, hogy a Typotex kiadó pár méterrel odébb felállított standjánál „dedikálják” a hálózat éterében létező könyvet.
Tarcsay Zoltán, Zólyomi Kristóf, Dinnyés Attila, Pintér Borbála, a Villanyspenót szerkesztőségének tagjai
Kántás Balázs