Kántás Balázs versei
Kezedből nyílik a levegőnek
a gazdátlan rózsa.
A szirmokat egymástól
félhang távolságra helyezed el.
Húrokat vizionálsz
a tövisekre –
nem vörösben
írod meg a dalt.
Kántás Balázs versei
Orfeusz-versek
(részletek)
Vulkáni dalokon
lovagolva kelsz át
az elektromos
sehován,
aztán
vigyorogva
megint
a saját farkadba harapsz.
Katabázis –
merülés kávémélységbe,
nemekhez,
pisztolycsövekhez.
A hely, ahol már
nem fából készül
a lant.
Kéz motoz a szürke kőüregekben,
gépiesen kapdos revolvermarkolatok után.
Emlékezetforrásba
meríted a kristályokat.
Mögötted, kiherélten –:
a konkrétumok.
Nem ez az a föld,
ahol újra nevet kapsz,
de menj, még jogod van
elnevezni a kocsmát.
Konyakmeggyízű villanás,
lantjátékba zárt mondatok,
a test már hatfelé hever,
de szája suttog: még vagyok.
Az utolsó húr elszakad.
Nem kelsz a horizonton át.
Széttörnek az üveg-szavak –
átlátszó szilánk-némaság.
Kántás Balázs 1987-ben született Budapesten. 2009-ban diplomázott az ELTE BTK BA-anglisztika szakán, jelenleg ugyanitt irodalomtudomány mesterszakos hallgató. Verseket, versfordításokat, kritikákat 2007 óta közöl, első kötetei 2008-2009 folyamán jelentek meg, többek között Paul Celan költészetének egyik legújabb magyar fordítója, tagja a Magyar Írószövetségnek, a József Attila Körnek és a Magyar Műfordítók Egyesületének.
Kapcsolódó:
Kántás Balázs: Nyelvbe zárt jelentés – (Paul Celan esszé - Első rész)
