Jelige: MERCUTIO

Szeretnék egy országot
Hol tiszta a patak és a folyó.
Fontos a becsület
És számít az adott szó.

Haza/felé…

Haza, Hazám, Hon
Mit jelentenek-e szavak?
Körülölelnek a hegyek, folyók
Vadvizek, s tavak.

Kicsiny ország, de nagy a nemzet
Sokszor sokan csaptak a hátára,
Szívta a föld csalóknak vérét
Sok magyar halt,de vajon miért?

A nép, mely volt már vadász
S ha bár vadász volt, sokszor üldözték
Népét sárba lökték, földjét elvették
Igen elvették, mert tehették.

Miért kell-e népnek mindig egy juhász?
Nem kell minket terelni
Miért kell máshoz simulni?
Tudunk mi magunk a kérdésre felelni.

Tudom egyedül nehéz.
Európa, mint egy hajó halad
Legyen egy csónakunk,
Mely ha kell a vízen marad.

Szeretnék egy országot
Hol tiszta a patak és a folyó.
Fontos a becsület
És számít az adott szó.

Adjon az ország is valamit nekem.
S én odaadom magam.
Érezzem itthon is hogy Magyar vagyok.
Legyen fontos a szavam.

Nem tudnék máshol élni
Szeretem a hazámat, nem is tagadom.
Könnycsepp szökik a szemembe,
Mikor a Szózatot olvasom.

Hogy mi a hazaszeretet?
Kérdésre kérdés a felelet
Ahogy  sok királyunk kérte
Vajon Te meghalnál-e érte?

LESZ-E?
 

Elmegy a tél, s jön a tavasz, mint
Csermely a forrástól sietve alá
S helyébe jő egy új szakasz
Mely új rügyeket fakaszt

A nap sugara már nem csak símogat
Ha nem Mohón ölel, s fojtogat
Kibontva hajad érzed a változást
Tiéd a világ , a sorsod te magad vagy.

Van-e oly kecses egy pillangó, ha száll
Vagy talán ha csak szárnyát rebbenti, mint
A Nő, ki  kacérkodva öleli a virágot magához
S persze a virág is Őt szereti.

Vagy reggelente, mikor a nagy fűzfa
Álmából ébredve
A szellő hajtja ágait térdéről-térdére
Mutatván nagyságát, kicsit ugyan kérkedve

A világ is más lett tán?
Vagy a tavasz sem a régi?
Kérdezem s tekintetem egy régi ház falán
Ráírván képzeletem sorait, megmarad talán.

Rátok gondolok , gyermekek s fiatalok
Milyen lesz a jövőtök
Lesz-e tavasz ha meghalok
S virág a réten melyet kezetekben tarthattok?

Vágy

Oly gyengéd vagy és kedves
Jöjj közelebb hogy érezzem illatod
Testemmel borítom be testedet
Csókoddal majd lelkemet is vallatod

Légy társam a vágyban
Szomjazó számat oltsad éhes száddal
Súgd fülembe mit szeretnél
 

Soká jő még mikor kel a nap
Harapj hát finoman ha haraphatsz
A lepedő legyen rétünk
Fű az és szalma,melyben elbújhatsz

Nézz rám édes, éhesen
Hagyom magam neked
Fekszem a hátamon , falj fel
S Közben elolvadok veled

Nem kell már az erő
Férfi s nő egymáson
Új dallamok jönnek elő

Csukd be szemed senorita
Vad ritmus s lágy harmónia
Váltják egymást , mint éjjelek s nappalok
Fellettünk csendben repkednek az angyalok

S ha felébredünk majd az álomból
Tudom, hogy még itt leszel
Mellettem szuszogsz halkan
És sose engedsz el