Jelige: HUNOVEL

 

Haragszom rád, Tündérország!
Haragszom rád, mert hiányzik fényed,
Melyben meglátjuk önmagunkat,
Múltunkat, erőnket, nagyságunkat,
Holott nekünk ígérted.

 

 

 

 

 

 

Ne bántsátok a nyelvünket

 

Pozsonynak fehérgalléros bürokratái,
Gyűlöletet szító politikusai!
Évek óta azon mesterkedtek,
Miként tiporhatnátok porba minket.
Mi mégis szépen kérünk benneteket;
Ne bántsátok a nyelvünket!

 

Nincs még egy országa Európának,
Hol a kisebbséggel oly mostohán bánnak,
Mint nálatok; hol még azt is elveszik,
Mi ősi lényéhez tartozik.
Mi mégis szépen kérünk benneteket;
Ne bántsátok a nyelvünket!

 

Higgyétek már el, szlovákok,
Nem kell nekünk országotok,
Ha otthon lehetünk benne magyarként,
Szabad, büszke kisebbségként.
Ezért szépen kérünk benneteket,
Ne bántsátok a nyelvünket!

 

Idős embereknek nem engeditek,
Hogy saját földjükön beszéljenek
Magyarul, édes anyanyelvükön.
Mi ez, ha nem káröröm?
Mi mégis szépen kérünk benneteket;
Ne bántsátok a nyelvünket!

 

Slota, Gasparovic, és Fico,
Egy rasszista, gonosz trió,
Kiknek minden célja, terve,
Hogy a magyart tönkretegye.
Mi mégis szépen kérünk benneteket;
Ne bántsátok a nyelvünket!

 

Pedig biztos van más út is,
Élni együtt tudnánk mégis,
Sőt, a legjobb barátok lehetnénk,
Ha egymásban jobban hinnénk.
Ezért szépen kérünk benneteket;
Ne bántsátok a nyelvünket!

 

Pozsonynak fehérgalléros bürokratái,
Gyűlöletet szító politikusai!
Minden, mit most tesztek velünk,
Egyszer számon kéri tőletek istenünk.
Ezért figyelmeztetünk benneteket;
Adjátok vissza a nyelvünket!

 

 

 

A vén paraszt

 

Nagy Alföldnek kurta szélén
Él egy paraszt, igen öreg.
Kis házának apró kertjén
Veteményest gondoz, öntöget.

 

Tavasszal vetett minden jót;
Paradicsomot, hagymát, paprikát,
Nyárra elég ennivalót,
Javítva ezzel nyugdíját.

 

Szorgoskodik éjjel-nappal,
Kapál, gyomlál, sürög-forog,
S növényi nőnek nagy elánnal,
Mint a legszebb, legjobb dolog.

 

Minden olyan szépnek tűnik,
Az idő jó, sok a napsütés,
Az eső is gyakran esik,
Nem kell túl sok öntözés.

 

Boldog az ember, a vén paraszt,
Mondja is; ily nyár már rég nem volt,
S ezért nem érti a panaszt,
Melyről falva gyakran szólt.

 

A mindig elégedetlenkedők,
Kiknek már rég szálka szemükben,
A naphosszat henyélők,
Kik támadják szüntelen.

 

Bosszúból megölték macskáját,
Aztán kutyája következett;
S már nem vehetik mását,
Mint kertjéből a zöldségeket.

 

Így hát egy nyárvégi éjjelen,
Bemásznak hozzá a kerítésen,
S ellopnak tőle mindent, szemtelen,
Miért dolgozott, nagy serényen.

 

De ezúttal nem volt szerencséjük,
És a vén paraszt már várta őket.
Puskájából sörétet lőtt közéjük,
Mert sosem kapott más védelmet.

 

A rendőrség most gyors volt; el is vitték,
Házát megkapta az egyik lusta szomszéd.
És sosem térhetett már haza;
Apró kertjébe, kicsiny házába...

 

 

 

Haragszom rád, Tündérország

 

Haragszom rád, Tündérország!
Haragszom rád, mert megcsaltál;
S azt mondád, nemsokára jobb lesz,
Az idő majd mindent helyre tesz,
Mert a kép, melyre vágyunk, összeáll.

 

Haragszom rád, Tündérország!
Haragszom rád, mert húsz éve azt hazudtad,
Hogy nagyok lettünk végre, szabadok,
Népünkre büszke magyarok,
És a lehetetlent megtagadtad.

 

Haragszom rád, Tündérország!
Haragszom rád, mert nem mondtad el,
Hogy a kivívott rendszerváltás után
Gengszterváltás volt csupán,
És hiába dolgozunk becsülettel.

 

Haragszom rád, Tündérország!
Haragszom rád, mert hiányzik fényed,
Melyben meglátjuk önmagunkat,
Múltunkat, erőnket, nagyságunkat,
Holott nekünk ígérted.

 

Haragszom rád, Tündérország!
Haragszom rád, mert ha nem haragudnék,
Már rég elvesztettelek volna,
És szívem nem szólna,
Hisz élni sem tudnék.

 

Haragszom rád, Tündérország!
Haragszom rád, mert nincs visszaút,
Ha valamit elrontottunk,
Pecsétet rak rá a sorsunk,
Hisz népünk önnön kárából nem tanult.

 

Haragszom rád, Tündérország!
Haragszom rád, mert csak hallgatsz,
Ha bánatom kiöntöm eléd.
És ha karom kinyújtom feléd,
Nem akarod tudni miért, nem faggatsz.

 

Haragszom rád, Magyarország!
Haragszom rád, mert szeretlek.
De mond, hogy minden jobbá válik,
Népünk dala könnyet szárít;
S akkor veled megbékélek!