Kéktúra

Kéktúra - VÉGE

Onagy Zoltán, 2010, augusztus 19 - 06:03

Nemcsak Magyarország keleti csücskétől mentem el a nyugatiig (és találtam ehhez igazi társakat), hanem fejben is eltaláltam oda, ahova szerettem volna. Azokhoz, akiket szeretek. Ennyi.Nem tudom, mivel kéne lezárnom ezt a túranaplót, mert még itt sincs igazán vége. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha ugyanolyan jó utat és szerencsét kívánok Neked is, Útitárs, amilyenben nekem volt részem – és egyszerűen abbahagyom.

Kéktúra - Jásd, Zirc

Onagy Zoltán, 2010, augusztus 18 - 05:41

 Pont kellemes a ház ritmusa: a fiúk is csak tízig duhajkodnak, ahogy mi szoktunk, mert ugyanúgy korán kelnek reggel. Mire tovább indultunk, már jóformán csak Pipi bácsi volt a háznál, megbeszélték Rékával, hogy "majd valamikor ugyanitt", aztán szépen útra keltünk mi is.

 

 

Kéktúra - Kisgyón, Csőpuszta

Onagy Zoltán, 2010, augusztus 17 - 08:34

Egy családi ház udvarán keresztül lehet bemenni, azt hiszem száz vagy kétszáz forintért, de cserébe nézhetsz régi kovácsműhelyt az udvaron, a gazda pedig kezedbe nyomja a kulcsot, hogy hátul a kert fölött bemehetsz a régi szélmalomba, ha szeretnél. Hatalmas kulcs egy picike ajtóhoz, aztán csak ámulsz és bámulsz, hogy az ember mit ki nem talál még akkor is, ha nincsenek világmegváltó szerszámai. Ezeknek a malmoknak például olyan teteje volt, hogy mindenestül el lehetett forgatni egy sínen, a széliránynak megfelelően. Ráadásul az egyik talán még ma is működőképes lenne, csak ki volt szépen peckelve a kereke.

Kéktúra - Bodajk, Bakonykút

Onagy Zoltán, 2010, augusztus 16 - 06:03

Micsoda vidék! Minden fél kilométerén új mutatvány! Gaja-szurdok, először a sziklákkal, utána kilométereken keresztül a patak, aztán hosszú séta a víztározó partján, hol mellette, hol az üdülőtelep pici kuckói között... Úgy lekötötte a figyelmemet, hogy a Becsali büféig (pecsételőhely) fel sem tűnt, hogy ma még nem ettem. Itt akartuk elfogyasztani az első ebédet, de arra van egy jobb hely. Kedves volt ugyan a néni (szerintem mi nyitottuk rá először az ajtót aznap), de végül is tovább mentünk, amíg meg nem találtuk a gátat. Ez már mindjárt más, ilyen helyen még nem ettünk ezelőtt.

Kéktúra - hó-Kék

Onagy Zoltán, 2010, augusztus 15 - 05:19

Nem estünk kétségbe, elmentünk a piros jelzésen egy tóig, aztán letértünk itt a széles útról, és egy kis ösvényen ismét be az erdőbe. Mint egy mese! Fehér táj, fekete patak, kellemes idő, és ezt az ösvényt is kitaposták előttünk, úgyhogy a fél méteres hó sem jelentett akadályt. Igaz, töredékét sem lehet ilyenkor megtenni a nyári távoknak, de ezeken a kis kirándulásokon olyan élményekben lesz részed, mint nyáron akár egy egész nap alatt. Annyit fényképeztünk, hogy ezen a hétvégén tettem totál tönkre a fényképezőm akkumulátorát.

Kéktúra - Mátraszentistván

Onagy Zoltán, 2010, augusztus 14 - 02:51

 

Az egész Mátra sűrű ködbe burkolózott, mi pedig fölötte néztünk el a késő délutáni napsütésben a szürkéskék végtelenbe, melyből helyenként fekete kúpok álltak ki. (Jobb, ha erről mindjárt képet mutatok fecsegés helyett.) A legtöbb időt azzal töltöttük az ösvényen, hogy fényképeztünk.

 

Kéktúra - Ágasvár

Onagy Zoltán, 2010, augusztus 13 - 03:47

Leügettünk a Fiúsom-patak mentén addig a pontig, ahol ez a Csörgő-patakba torkollik. Innen a Csörgő- szurdokig tart a térkép által még nem jelzett titkos birodalmunk. Erről csak képet mutatok, mert úgysem telik már öt évbe, és felfedezik, aztán véget ér a gyerekkori titkos jó világunk. Erre a kis időre még próbálom eltitkolni, bár már láttam egy utat, ami részben arra vitt. Szépen és szokás szerint letértünk a jelzett ösvényről, és elmentünk a felnőtt játszótérhez, de víz alatt volt.

Kéktúra - Csókakő, Bodajk

Onagy Zoltán, 2010, augusztus 12 - 03:15

Ebéd előtt ritkán szoktuk szinte az egész napi távot lesétálni, úgyhogy ennek örömére hatalmas lakomát csaptunk a maradék hideg élelemből és a tegnapi krumpliból, mert mindjárt megyünk haza (megszerveztem a részleges kimentésünket is), úgyhogy el kellett fogyasztani mindent, ami a nyakunkon maradt. Lent a faluban iszonnyal teljes elismerést váltottunk ki a pecsételős kocsma kocsmárosnéjából, mert ő ugyan biciklivel jár dogozni a szomszéd faluból, de ezer kilométer! – az mégiscsak sok.

Kéktúra - Kőhányáspuszta, Gánt

Onagy Zoltán, 2010, augusztus 11 - 05:17

Luca teljesen rosszul volt, Réka csendben tett-vett, Viktor meg fel-alá járkált a tábortűz és a szoba között, ahol Luca feküdt. Nekem pedig hiányzott Máté (erre nagyon emlékszem), mert az ő közelében valahogy mindig sokkal jobb a hangulat. Búsan ültem a tűz mellett, a többiek meg fel-feltűntek néha, és Réka hozott padlizsánt, amiről kiderült, hogy valami egészen zseniálisan el lehet készíteni parázson, a megfelelő fűszerekkel.

Kéktúra - Szárliget, Várgesztes

Onagy Zoltán, 2010, augusztus 10 - 05:02

Féltem is, hogyan bírják majd a "picik", úgyhogy Lucának el is küldtem szépen kirészletezve a teljesítendő szakaszunkat, sőt még a térképet is befotóztam neki. Ám igazából Viktor miatt aggódtam, mert őt a tipikus fehér bőrű, allergiás városi fiúnak képzeltem. Benne csalódtam a legnagyobbat és a legkellemesebbet: úgy jött egész nap, mint a parancsolat, és egy rossz szót nem szólt egyszer sem. Fiúkkal öröm kirándulni, ha egyszer sikerült rávenni őket.

Tartalom átvétel

Feliratkozás hírlevélre

Név:
E-mail cím*: