Az Irodalmi Jelen  25 évvel ezelőtt, 2001 novemberében indult útjára Aradon. Az első lapszámok még a Nyugati Jelen napilap havi mellékleteként jelentek meg.
Az elkövetkezőkben – 2026 novemberéig – megpróbáljuk feleleveníteni az eltelt 25 év főbb állomásait.
Kezdjünk az első számmal (amely letölthető archívumunkból), pontosabban az olvasóknak szánt üzenetünkkel, mely ma is érvényes, és Kányádi Sándor gyönyörű versével.

Kányádi Sándor idézi egyik interjújában Illyés Gyula hozzá intézett szavait, amelyek jól kifejezik a költő irodalomban betölteni kívánt szerepét: „Te állsz a víz közepén, hídverő úr – mondta kitárt karral, hídként –, és egyik parton sem akar leakadni a híd szárnya.”

Szeretettel várunk minden kedves szerzőt és olvasót az Irodalmi Jelen 20. születésnapi gálaműsorára a Petőfi Irodalmi Múzeumba szeptember 21-én este fél 7-re! A pódiumműsor után állófogadásra kerül sor. 

Kányádi Sándorra emlékeznek az Irodalmi Jelen szerkesztői a költő 85. születésnapjára írt műveik újraközlésével.

Kányádi Sándor-emlékkiállítás nyílt a Budai Vár tövében álló Virág Benedek-házban, egészen közel Sándor bácsi egykori tabáni otthonához. A tárlat anyaga a költő budai otthonából került a szép környezetbe, köztük olyan friss „leletek”, mint a csupán néhány napja előkerült kéziratok.

Elbúcsúztak Kányádi Sándortól barátai, tisztelői, költőtársai és költőtanítványai a Petőfi Irodalmi Múzeum estjén, ahol suhogó lombok alatt, lassacskán enyhülő hőségben hallgathattuk az ismerős-kedves sorokat.

Kányádi Sándor Fekete-piros című verse inspirálta Zsombori Erzsébet festőművészt az alábbi kép megalkotására, melyet többször is megfestett.

Böszörményi Zoltán versével búcsúzik az Irodalmi Jelen Kányádi Sándortól.

A Fakatona nélkül nem ünnep az ünnep – de még sok-sok más Kányádi–Kaláka-dal is felcsendült a költő 88. születésnapi köszöntésén a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Sándor bácsit a róla elnevezett szavalóverseny néhány gyerek résztvevője is köszöntötte egy kiváló produkcióval.

Hargitai Péter tanulmánya Kányádi Sándor In Contemporary Tense című kötetéről az AHEA kiadványának, a Journal of Hungarian Literature-nek készült. Az alábbiakban a szöveg magyar és eredeti, angol változatát olvashatják.

Alan Britt költeményeit ültette át nemrég magyar nyelvre, korábban Kányádi Sándor verseit fordította angolra. E kötetei az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelentek meg. – Sohár Pált kérdeztük műfordítói tapasztalatairól, az amerikai kortárs líráról.

A rendezvénysorozat második napján megtudhattuk, ki az idei Tóth Árpád-díjjal jutalmazott műfordító, az anyanyelvi műsorban pedig Kányádi Sándor mesélt egy Dél-Amerikában élő jeles magyarról. – Második nap, körkép.

Közel 100 irodalmi eseményen voltunk jelen 2014-ben. Ezekből választottuk ki azt a 10-et, amely nagy hatással volt ránk. Sorrendünk nem rangsor, csak a tájékozódást segíti. Helyszíneljük újra 2014-et!

Európát játszottam. Kusza játék.
Északot, Délt, keletet, nyugatot.
Egyik félt. Másik röhögött. És
simogatott. És rúgott. Ugatott.
(Szilágyi Domokos)

Mások mellett Kányádi Sándort és Sohár Pált is köszöntötte Böszörményi Zoltán az Irodalmi Jelen idei díjátadóján, ahol öt kategóriában vehették át az elismerést a jutalmazottak.

Kányádi Sándor születésnapján, melyet a Magyar Művészeti Akadémia szervezett a Petőfi Irodalmi Múzeumban, elhangzott több, felejthetetlen Kányádi-mondat és sok-sok vers. A köszöntők után az ünnepelt mesélt, a Kaláka zenélt, egyszóval minden együtt volt egy tökéletes Kányádi-esthez.

"S noha nem tisztem nekem dicsérni Sándor bátyámat, mégis el kell mondanom, olyan életet mondhat magáénak, értsd: olyan verseket írt, amelyek nyelvünket, értsd: világunkat beragyogják. S ha ugyanezzel az érzéssel térnék vissza én is majd az anyanyelvbe, én lennék a legboldogabb a világon." (Sántha Attila)

Két, látszólag homlokegyenest ellentétes költői alkat tárult fel az Irodalmi Jelen májusi lapszámbemutatóján, ám mégis megpendültek a közös húrok: Kányádi Sándor és Faludi Ádám versei együtt zenéltek a fülünkben az est végére. - Élménybeszámoló és Hegedűs Gyöngyi képes videója.