150 éve, 1864. június 16-án, Kassán született Sárosi Árpád, költő, színműíró és rendőrtiszt.
Szülővárosában és Iglón járt iskolába, majd a kassai jogakadémián tanult. 1888-tól Kassán, a városi rendőrségnél dolgozott, s közben hírlapíróként, majd költőként publikálta műveit. A Kassai Írók és Hírlapírók Otthonának és a Kassai Irodalmi Társaságnak tagja, a Kazinczy Társaság egyik alapítója, az Abaúj-Kassai Közlöny munkatársa volt. Írásai kisebb vidéki lapok mellett megjelentek a Budapesti Hírlapban, a Magyar Szemlében, a Vasárnapi Újságban, a Magyar Nők Lapjában és más országos lapokban is.Bár több kötete is megjelent, munkái többnyire elszórtan, nehezen fellelhetően maradtak fenn, a legtöbb irodalomtörténeti írás csak nevét tartja számon, névsorokban szerepel, de sem életrajza, sem művei nem voltak mindeddig könnyen elérhetőek. A szerző születésének 150. évfordulója alkalmából a régi magyar költők verseit gyűjtő Eternus.hu portál kezdte interneten is elérhetővé tenni műveit ( http://www.eternus.hu/szerzo/Sarosi_Arpad ).
Sárosi Árpád korában helyi viszonylatban ismert költőnek számított, művei azonban feledésbe merültek az idők során. Életében 4 verseskötete jelent meg, melyet egy posztumusz könyv követett. E legutolsó kötetben Sziklay Ferenc ezekkel a szavakkal jellemzi a költő programját: "A valódi költő lelke szűrő, melyen fennakad az élet seprője, s akinek szavaiban csak a szinbor arany patakja zúg."
Avagy Sárosi Árpád verse szerint:
"Kiket a népnek Isten maga küldött,
Ti mesemondók, költők, álmodók
Gyujtsátok fel a tüzeket a sikon,
Arany-patakban zúgjanak a szók.
És vessetek vetést a tarlott szivbe.
Dalban-mesében élet-örömöt,
Kiket a népnek az Ur maga küldött:
Vigasztalásul, kétségek között."