A szarvasi arborétumban töltött gyerekkor és a botanikus apa hatása is szerepet játszott abban, hogy Balla András 1970-ben a Kertészeti Egyetem tájépítés szakán szerezte meg első diplomáját, amit később építészmérnöki tanulmányokkal is kiegészített, hogy aztán az 1970-es évek óta készített fotóival mára az egyik legsokoldalúbb, legszínesebb fotós életművét tudhassa magáénak. Balla András A.BALLA | Ballada című kiállítása november 27-éig várja a látogatókat a Műcsarnokban.
Beke László találó szavaival: „Balla András foglalkozása kerttervező és építészmérnök, hivatása fényképész." Az analóg technikával készült fotókat és fotogramokat az experimentális kísérletektől, a csendélettől a portrékig, aktokig, tájképekig különleges témaválasztások, formai lelemények, kivételes esztétikai érzékkel komponált megoldások jellemzik. Művészeti tevékenysége mellett kiemelkedő szerepet vállalt az Esztergomi Fotóbiennálé megalapításával (1976) és szervezésével. Több ezer fotójával közel kétszáz – közte az 1995-ben az Ernst Múzeumban megrendezett – egyéni és még több csoportos kiállítás résztvevője, számos fotóművészeti esemény szervezője, kiadvány szerkesztője. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A Műcsarnok három kiállítótermében a gazdag életműből tematikus egységek válogatásai láthatók. Az egész kiállítást belengi egyfajta rezignált melankólia a mulandó, ember nélküli tájról, az emberi és tárgyi világ szépségéről. A sokszor teljesen hétköznapi tárgyakban, természeti formákban rejlő különleges esztétikai értékeket mutatja meg a fotós úgy, hogy a kiinduló látvány helyett egy rejtélyes, misztikus világ tárul fel, nem ritkán humoros asszociációkat keltve.
Az összefüggő, koherens szekvenciák terme után a másik teremben a Borostyán Imre remetéről készült fotóregényét állítják ki, a történelmi kertek (Versailles, Tivoli, Bomarzo) eső utáni hangulatú fotóit, valamint az ezekkel merőben ellentétes kerti – mondhatjuk giccses – miliőket, amelyeket az emberek kagylóból, kerti törpéből, szarvasagancsból, suta szobrokból, nippekből építenek az udvarukba. A harmadik terem egyfajta emlékállítás a kihalt erdőknek, az ember nélküli ártéri tájnak. A korábban Menedék címen megjelent kötet panorámaképeiből bemutatott válogatásban megjelenik a fákhoz fűződő vonzalom és tisztelet, az ágas-bogas gallyak esztétizáló formái mellett viszont a sötét tónusok komor hangulatú alkalmazásával is a természet sérülékenységére, az egyensúly megbomlásának veszélyeire hívja fel a figyelmet.
Balla András egyszerre szélsőséges ember és fegyelmezett művész. A klasszikus (mondjuk úgy az egyszerűség kedvéért) "festői" fényképezés ugyanúgy vonza, akár az avantgárd újításai – egészen a konstruktivista geometrizmusig, vagy az időbeliség kérdését firtató szekvenciáig, másfelől pedig a dokumentatív fotótól a képregényig, netán a pop-artig. Ennek a sajátos, tudatosan vállalt eklektikának voltaképpen egyetlen biztosítéka van a stílus-szertelenséggel szemben: a magabiztos ízléssel megerősített formakészség. Jelesül ez fogadtatja el esztétikai értékként a politikai fotót, a zsánert, a tájanalízist, vagy éppenséggel a giccset, mint a kreativitás tévedését. A talált témát és a megrendezett, beállított, dramaturgiai gesztussal komponált képeket. A "világ evidenciája" (Baudrillard kifejezése) ekként válik emelkedő szellemi valóságossággá. (Fábián László)
A kiállítás, melynek kurátora Mayer Marianna, október 11-én nyílt meg az MMA intézményében. (Dr. S. Kárpáti György megnyitó szövege itt olvasható.) Október 16-án a kurátor a művésszel közösen tart tárlatvezetést a kiállításon, míg a finisszázst november 24-én rendezik meg: Fábián László író, költő, esztéta vezeti be az érdeklődőket Balla András fotóinak különös világába.
Forrás: MMA