A 70. születésnapját ünneplő Bitskey István irodalomprofesszort, a Debreceni Akadémiai Bizottság elnökét köszöntötték a hazai tudóstársadalom tagjai, köztük Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke és a Debreceni Egyetem (DE) vezetői.
A professzor vezette akadémiai bizottság székházának zsúfolásig telt előadótermében a felszólalók akadémikusként, egyetemi oktatóként, kutatóként és barátként is méltatták Bitskey István munkáját a magyar tudományos életben és az oktatásban elért eredményeiért.
Pálinkás József felszólalásában úgy fogalmazott: az professzor munkásságában nem lehet szétválasztani az egyetemi és akadémiai munkát. A DE Bölcsészettudományi Karának oktatójaként pályatársai tüntették ki akadémiai tagsággal, aminél nagyobb megtiszteltetés aligha érhet egy tudóst - hangsúlyozta.
Fábián István rektor közös élményeik közt felidézte az egyetemi úszóversenyeket éppúgy, mint azokat az értékes beszélgetéseket, amelyeken a bölcsész szó a legszorosabb értelemben véve kapcsolódott Bitskey Istvánhoz.
Gaál István, a DE Tudományegyetemi Karok centrumának elnöke a professzor munkásságából kiemelte a mintegy félszáz publikációját, olaszországi kutatómunkáját és a bécsi egyetemen töltött oktatói éveit. Szerinte a Bitskey Istvánhoz hasonló oktatók teszik egyetemmé a Debreceni Egyetemet.
Bitskey István az irodalom-történelem szak elvégzését követően rövid egri kitérő után 1975-től "anyaintézményében", a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen kezdett tanítani. 1990 és 1993 között igazgatóként vezette a Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetet, majd 1998-ig a Bölcsészettudományi Kar dékánja volt, 2004 óta az MTA levelező tagja.
Fő kutatási területe a régi magyar irodalom, a reneszánsz és a barokk korszaka. Évtizedek óta foglalkozik Pázmány Péter korával és életművével, eredményeit pedig több önálló kötetben publikálta. 2010-ben a téma legújabb összefoglalását Szlovákiában szlovák nyelven is megjelentette. Erőfeszítéseinek eredményeképpen jelentősen gazdagodott a Pázmány-recepció Európa-szerte. Olaszországi kutatásai nagyban hozzájárultak a hazai barokk-kutatás fejlődéséhez, a magyar-olasz irodalmi és művelődési kapcsolatokat bemutató monográfiái magyarul és olaszul is megjelentek. (MTI)