Ugrás a tartalomra

Elhunyt Mátyás B. Ferenc

A Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy

Mátyás B. Ferenc (1943–2024)

költő, író

hosszú, súlyos betegség után,

2024. február 18-án elhunyt.

Mátyás B. Ferenc (Bráver Ferenc) 1943-ban született Budapesten, 1944-től Kolozsváron élt, 1986-ban tért vissza Magyaroroszágra. 1962-ben érettségizett Kolozsváron az Ady-Şincai Líceumban. Egyetemi tanulmányait a temesvári Távközlési Főiskolán végezte. 1963–64 között magyar irodalmat tanított. 1963–1986 között a kolozsvári postán műszerészként dolgozott. 1986 és 1987 között a Múzsa Kiadó irodalmi szerkesztője, 1987-től 1990-ig a Magvető Kiadó külső lektora, 1988 és 1990 között a Magyar Nemzet irodalmi szerkesztője volt. 1990 óta az Erdélyi Szövetség elnökségi tagja; 1991 óta az Erdélyi Magyarság rovatvezetője, 1992–1995 között főszerkesztője. 1996-ban a Világlapnál főmunkatárs. 1998-tól a Harmadik Évezred tulajdonos-főszerkesztője. 1991-ben és 1999-ben Artisjus-díjban részesült. Művei: Légyfogás kézzel és csapóval (elbeszélés, 1980); Sorsátültetés (elbeszélés, 1981); A játékember (regény, 1982); Egyszemélyes társasjáték (elbeszélés, 1983); Valószínű történetek (elbeszélés, 1984); Yogi. Magam vagyok, ne féljetek tőlem (kisregény, 1988); fáradtÉden (elbeszélés, 1989); Szabadon választott megtorlás (válogatott novellák, 1990); Léggömbvadászat (önéletrajzi regény, 1991); Mezítelen árnyékod (regény, 1993); Baziliszkusz (regény, 1994); Vágj hozzá(m) mosolygós arcot (versek, 2014); Rekviem napi árfolyamon (versek, 2016); Vergődj, mintha élnél (kisregény, 2017); Dalolj, dalolj, vakvarjúcskám (versek, 2018); Ars Kamikaze (a szerző 75. születésnapjára megjelent versek, 2018); Hangulatbűneim (versek, 2019); Időhámozás (versek, 2020); Végső stációm (versek, 2021).

Emlékét kegyelettel megőrizzük!