Ma éjjel (2009. április 20-ra virradóra) elhunyt Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas erdélyi költő, író, műfordító, szerkesztő.

A kolozsvári Bolyai Egyetemen 1959-ben végezte a magyar irodalom szakot. 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztőségében dolgozott, majd 1962–1969 között a Napsugár c. gyermeklap szerkesztője, a bukaresti Előre tudósítója, a kolozsvári Utunk (ma: Helikon) c. irodalmi hetilap szerkesztője. Megkapta a Román Tudományos Akadémia díját (1974), a Graves-díjat (1988), József Attila-díjat (1991), 1998-ban pedig a Kossuth-díjat. Számtalan vers- és prózakötete jelent meg.

1937. május 18-án született Tordán. 

 

Böszörményi Zoltán

Korinthoszi serleg vagyok

 

                                      Lászlóffy Aladárnak

 

ha rámtalálnak
múzeumba visznek
hetente letörlik rólam a port
megsimogatnak tollseprű-finom
óvatossággal habkönnyű ujjak
s én majd alázattal megremegek
mint egykoron
a türelmes mester kezében
aki életre keltve
szomorúan suttogta maga elé:
HA
netán elkallódnál az időben
bizakodj: valaki egyszer rádtalál
s azoknak
akik majd föléd hajolnak
érdekes leszel
szép és történelem