Véreim, fiatal írók!
Éljetek bárhol, a fővárosban, vidéken, Erdélyben, a Felvidéken vagy a Délvidéken, tudjátok jól, hogy az emberélet útjának felén is túl, kétféle író létezik: a családos és a magányos író.
Jómagam ismerek olyan idős, jóval hetven feletti írót, aki egyedül él, aki nem hívhat fel senkit sem, ha segítségre van szüksége.
Felhívtam és felajánlottam neki a segítségemet.
A lakóhelyén, vagy ahhoz közel, gondolom mindnyájan ismertek hasonló helyzetben lévő öreg írótársakat, akik most, a járvány idején, kénytelenek lennének elhagyni az otthonukat, hogy bevásároljanak, számlát fizessenek és a többi.
Arra kérlek benneteket, hogy gondoljatok rájuk, hívjátok fel őket, írjatok nekik, kérdezzétek meg tőlük, hogy van-e szükségük segítségre, bevásárlásra vagy hasonlóra.
És persze személyesen ne érintkezzetek velük, ha bevásároltok vagy egyéb módon segíttek nekik.
Figyeljünk egymásra!
Pataki Tamás író, újságíró
a Magyar Írószövetség tagja