Számos konzultációt kell még lefolytatni a több mint nyolc év szünet után újraindított Corvin-lánc odaítélésével és a kitüntetetteket tömörítő Corvin-lánc Testület működésével kapcsolatban – mondta el az MTI-nek a Magyar Corvin-lánc Iroda pénteken hivatalba lépett vezetője.
Feladatairól szólva Granasztói György történész kiemelte: először is újra kell éleszteni az immár nyolc éve nem ülésező Corvin-lánc Testületet, ennek a gyakorlati részleteit, jogi kereteit tisztázni kell.
Az eredetileg tizenkét fős grémium 2001-ben megválasztott tagjai közül Teller Ede atomfizikus, Szabó Magda író és Balogh János zoológus időközben elhunyt; a Corvin-láncot jelenleg Kallós Zoltán néprajzkutató, Lámfalussy Sándor közgazdász, Lovász László matematikus, John Lukacs történész, Makovecz Imre építész, Nemeskürty István irodalomtörténész, Oláh György Nobel-díjas kémikus, Szokolay Sándor zeneszerző és Zsigmond Vilmos operatőr viselik.
Az egész rendszer végiggondolása közepette az új tagok megválasztása is napirendre fog kerülni – közölte Granasztói Görgy, hozzátéve: ehhez erős konzultációra van szükség a jelölő Corvin-lánc Testület és a láncot odaítélő miniszterelnök között.
Mint az állami kitüntetési rendszerről az iroda vezetője elmondta, tudomása szerint az ügyben magas szintű kormányzati megbeszélések folynak, így valószínű, hogy a szisztéma át fog alakulni. "Azt kizártnak tartom, hogy a Kossuth- és a Széchenyi-díj megszűnne, tehát itt nem arról van szó, hogy az egyik díj helyére lép egy másik. Teljesen másfajta elképzelést és igényt képvisel a Corvin-lánc (...), de hogy milyen szerepet fog betölteni az egész magyar kitüntetési rendszeren belül, azt nem tudom még megmondani" – fogalmazott.
Megújul a Magyar Corvin-lánc Testület feladatköre is, mert mint a kormányfő jelezte, időről időre kikérné a tagok véleményét a nemzeti sorskérdésekről. Granasztói György felidézte, az előző Orbán-kormány idején hasonlóra az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor, az utóbbi nyolc évben pedig nem használták fel a testületet alkotó a kiváló emberek tudását, társadalomismeretét és bölcsességét ebből a szempontból, ami nagyon komoly veszteség.
A történész azonban rámutatott, a miniszterelnök és a Corvin-lánc Testület megbeszéléseinek kereteire nincs formális előírás, így az informális vagy formálisabb keretek között is megvalósulhat: egyszerűbb összejövetelek formáját öltheti, de lehet belőle adott esetben valamilyen konferencia vagy kiadvány is.
"A testületnek mindenképpen nagyon fontos szerepe lesz, hogy egy bizonyos iránytűt jelentsen a közgondolkodásban és közvetlenül a miniszterelnök mellett, mintegy közvetítve olyan hatásokat, amelyek nem annyira a politikai mindennapok felszínének, hanem a mélyben zajló folyamatoknak a megfogalmazásai" – fejtette ki a Magyar Corvin-lánc Iroda vezetője.
A Corvin-lánc pénzjutalommal nem jár, a kitüntetettek azonban 2001-ben megjelölhettek egy-egy fiatal kutatót vagy művészt, akik ösztöndíjban részesültek. A Corvin-ösztöndíj jövőjére kitérve Granasztói György jelezte, egy olyan magas szintű kitüntetést, mint amilyen a Corvin-lánc, nem volna helyes a pénzzel összekapcsolni – hozzáfűzve azonban: ezzel egyelőre magánvéleményét fogalmazta meg.
Az MTI által megkérdezett egykori Corvin-ösztöndíjasok ugyanakkor arról számoltak be, hogy az ösztöndíj nagy hatással volt pályájukra.
Durkó Péter zeneszerző, akit Szokolay Sándor választott ki, az MTI-nek felidézte, hogy az ösztöndíj havonta nettó ötszázezer forinttal járt egy esztendőn keresztül. "Amellett, hogy hatalmas megtiszteltetésnek vettem, és ezért erkölcsileg is sokat jelentett, szakmailag is sokat köszönhetek a Corvin-ösztöndíjnak. Éppen Londonban voltam, és külföldi ösztöndíjak felé kacsintgattam, amikor Szokolay Sándor megkeresett, és az volt a feltétele, hogy itthon, Magyarországon dolgozzak. Azt kérte, hogy latin vagy magyar szövegre komponáljak valamilyen nagyobb szabású művet. Így született meg Weöres Sándor szövegére a Kútbanéző című oratóriumom. Szokolay később meg is nézte a művet, és tetszett neki. Sajnos, azóta is a fiókban van a kottája, ősbemutatójára vár" – mondta a zeneszerző az MTI-nek.
Szaladják István operatőr és filmrendező 2002-ben nyerte el a Corvin-ösztöndíjat. Mint felidézte, Zsigmond Vilmos a döntése előtt tájékozódott a szakmában, másokat is megnézett. "Az ösztöndíjból készítettem el a Madárszabadító, felhő, szél című filmet, amelyet egyébként nem tudtam volna megcsinálni" – mondta az MTI-nek, hozzátéve, hogy a spirituális filmet három évig vetítették a mozik, külföldön is számtalan helyen műsorra tűzték. Olyan réteget célzott meg, akik nem nagyon járnak moziba, mert nem találnak maguknak való alkotásokat.
"A Corvin-ösztöndíj lényege az értékteremtés volt. Az az érték, amit a segítségével létre lehetett hozni, inkább hosszú távon fejti ki a hatását. Olyan dolgokra adott lehetőséget, amelyek máskülönben nem biztos, hogy teret kaptak volna. Így történt az én filmem esetében is" – fogalmazott a Balázs Béla-díjas rendező. (MTI)