A szerző így invitálja az érdeklődőket:
Egy megjelenőben levő sztorizós prózakötetről, mely főleg külföldi tartózkodásaim kalandjairól és semmittevésiről szól.
Van benne szó beatköltőkről, indiánokról, cirkuszról, színházról, filmről, kocsmáról, költészetről, csavargásról és egyebekről pár fotóval illusztrálva.
A bemutatót 2026. március 13-án pénteken délután 5 órakor tartjuk az ország legremekebb könyvesboltjában, az Írókban, Budapesten, az Andrássy út 45. alatt, Wirth Imre és a szerző (gyukics gábor) jelenlétében. Örömmel látunk mindenkit!
A szegedi bemutató április 16-án lesz a kiváló No Milk Today vendéglátóipari helyiségben és lemezboltban Lanczkor Gábor társaságában.
*
A kötet fülszövege:
Az ebben a kötetben levő szövegek nem születtek volna meg, ha Lanczkor Gábor, a 1749.hu szerkesztője nem kéri fel Gyukics Gábort, hogy írja meg amerikai élményeit, kiemelve találkozásait a beat irodalom alakjaival.
Gyukics Gábor a magyar irodalmi élet egyik különös, országok és nyelvek között vándorló alakja, aki viszonylag egyedül áll a meglehetősen zárt magyar irodalmi hagyományban. Ez részben annak köszönhető, hogy bár magyarul kezdett írni, irodalmi pályája elején hosszú ideig nem Magyarországon élt. Hamar kétnyelvűvé váló művészetének jellemzői így az alatt a bő másfél évtized alatt alakultak ki, amelyet politikai menekültként töltött az Egyesült Államokban, távol a magyarországi eseményektől. 1986-ban hagyta el az országot, és két év hollandiai tartózkodás után telepedett le, illetve pontosabban vándorolt Amerikában, több évet, hetet vagy csak napokat töltve különböző helyeken - a legtöbb időt St. Louis-ban, San Franciscóban és Brooklynban -, de később Ázsiában is többször járt. A tizenhat, számos érdekességet és kuriózumot is rejtő, ám a humort sem nélkülöző esszében a szerző olyan oldott, az eseményeket mégis nagyon érzékletesen megjelenítő stílusban eleveníti fel emlékeit és benyomásait, mintha együtt fröccsözgetnénk valami kellemes kocsmában, amelyet még múlt évezredbeli közös fiatalságunkból ismerünk. A kötetet záró néhány szintén valós alapú flash fiction elbeszélő hangja sűrítettebb, megidézve az eseményekhez, emberekhez, tárgyakhoz fűződő, Gyukics költészetére olyan jellemző sajátos viszonyt, mely emlékező esszéiben is visszaköszön: bár a világban való vándorutunkat intenzíven éljük át, és a lehető legnyitottabban fogadjuk, mégsem birtokoljuk azt; és bár próbáljuk megosztani, leírni, elmesélni, mégis körénk fonódik, egyedivé és közölhetetlenné téve az életet. (Rákai Orsolya)