A Magyar Napló decemberi számában a Nyitott Műhely rovat vendége Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, aki határozott létszemléletéhez, értékrendjéhez hűen, elhivatottan végzi munkáját az anyaországi és a határon túli magyar kultúra megismertetéséért és védelméért; Kiss Anna, Farkas Árpád és Király László monográfusát Ekler Andrea irodalomtörténész, szerkesztő kérdezi pályájának alakulásáról: „Az esztétikai érték nem a küldetéses, közösségi vagy az én-kereső szubjektivitás fogalomkörében, azok mértékegysége szerint méretik meg, hanem a megjelenítés módozatainak, értékszintjének mértéke alapján, s mindkét esetben. S legyen szabad úgy vélekedni, azt gondolni, hogy jogom van jobban vonzódni, s ezt ki is nyilvánítani, azon művekhez, amelyekben ennek a mi világunknak a képkockái is fölfedezhetők. Amely könyv, írás mutatni akar valamit, ami nem csupán a szerző személyes komfortzónáján belül érvényes, hanem közösségi érvényessége is van.” A beszélgetés mellett kapott helyet Cs. Nagy Ibolya tanulmánya Nagy Gábor költő Hosszú záridő című kötetéről: „…különleges esztétikumú, megkapó olvasói élmény a kötet, s befogadói nyereségként említhető az is, hogy az olvasóját a maga gyermekkora felé kalauzoló költő zsilipkaput nyithat az olvasók akár homályba tűnt magánemlékei előtt is.” A lapszámban továbbá Győrffy Ákos, Léka Géza, Lezsák Sándor, Miklya Zsolt, Pusztay János, Szentmártoni János, Zsille Gábor versei, valamint Bartusz-Dobosi László, Csanda Mária és Zöldy Pál prózái szerepelnek. Tüskés Anna irodalomtörténész, művészettörténész Schiff Júlia Münchenben élő műfordítóval készített kisinterjút abból az alkalomból, hogy az ő fordításában jelent meg németül Oláh János, a Magyar Napló volt főszerkesztőjének Száműzött történetek című elbeszéléskötete, idén pedig Nemes Nagy Ágnes kétnyelvű versantológiája Sonnenwenden/Napfordulók címmel: „az [Oláh János-] elbeszélések többsége a kommunista érának a falusi világ mindaddig elhallgatott valóságait (az erőszakos kollektivizálást, a rendszer megbízottjainak visszaélését a paraszt jóhiszeműségével, a kialakuló exodust a városba) tükrözi. A szerző kiállását ezért az ügyért nem is lehet eléggé méltányolni. Nagyon örülök, hogy a kötet németországi terjesztése is lehetővé vált.” Szemadám György festőművész, író évtizedes tapasztalatokban gazdag esszéje a kocsmák világába, etikettjébe vezeti az olvasót: „…jó, ha szem előtt tartjuk, hogy a komoly törzsközönséggel bíró kocsmákban az ismeretlenül betérő embernek nem ajánlatos beszélgetést kezdeményezni, a szigorúbb helyeken pedig még nézelődni sem nagyon. (»Ne nézzé! Mit néző?« – ripakodtak rá egy angyalföldi kocsmában az egyik barátomra.) Miért? Mert a férfi-szemérem, meg az óvatosság (»én nem láttalak téged, te sem láttál engem«) így kívánja. Rendszeresen találkozhatnak a kocsmában olyan emberek, akik már évek óta ismerik egymást látásból, köszönnek is a másiknak, de szót még sosem váltottak.” A Könyvszemle rovatban Ritoók Zsigmond Homéros Magyarországon, Németh István Péter Vaslármából fuvolaszó. Írások Vasadi Péterről, Banner Zoltán A cédrusfa hatalma. Az én magyar művészeti akadémiám, valamint Gereben Ferenc Boldogult olvasókoromban. Írások a magyar olvasáskultúráról című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat Péreli Zsuzsa kárpitművész munkáinak reprodukcióival illusztráltuk.