Két rendkívüli tűzeset sokkolta Hódmezővásárhely lakóit negyven évvel ezelőtt, amikor fél éven belül leégett a városháza tornya, illetve a díszterem teteje. A tűzesetekről készült fotókból csütörtöktől látható kiállítás a csongrádi városban.
A korabeli szóbeszéd a tanácsháza tornyát díszítő és a kommunista hatalmat jelképező vörös csillagokat tette felelőssé a tűzesetért, a hivatalos, a tűz okait feltáró jelentés azonban csak burkoltan fogalmazott. Az 1970-es és 71-es drámai tűzesetekről készült fényképekből az Emlékpont munkatársai állítottak össze egy kamara-kiállítást, mely a hódmezővásárhelyi városháza dísztermének előterében látható – tájékoztatta a közgyűjtemény sajtóreferense, Medgyesi Konstantin az MTI-t.
1970. szeptember 4-én 17 óra 30 perckor a Kossuth tér járókelői észlelték, hogy füst gomolyog és lángok csapnak fel a tanácsháza tornyának kupolájából. Polcz Emil titkárságvezető a postáról megpróbálta értesíteni a tűzoltókat. A lángok megfékezését több nem várt akadály is hátráltatta: egyrészt a tűzoltókat csak késve tudták értesíteni a kézi távbeszélős kapcsolás nehézségei miatt, másrészt hiába vonultak ki a legmagasabb riasztással a tűzoltók, nem volt elég magas gépjárművük a tűzfészek eléréséhez, meg kellett várniuk, hogy Szegedről megérkezzen egy létrás kocsi.
A toronyban is akadályba ütköztek, mégpedig a padlásra vezető, a nagy hőtől vörösen izzó csapóajtóba, melyet húsz percig kellett locsolniuk, mire egyharmad részig ki bírták nyitni. A hivatalos jegyzőkönyv leírja, hogy a tűz észlelését követően Sajti Imre tanácselnök két munkatársával poroltóval próbálta megfékezni a tüzet, de ők is csak a padlástérig jutottak. Ráadásul az oltáshoz használt vizet is a strandról kellett a helyszínre vezetni.
Az oltás közben egyre jobban tombolt a tűz, és leolvadt a toronysisak réz borítása is, mely hatalmas izzó darabokban hullott alá. A tanácsi dolgozók vödrökkel a kezükben figyelték, nehogy meggyulladjon az ablakpárkányon landoló forró fémtől a függöny vagy a faszerkezet.
Csak este hét utánra sikerült a tüzet leverni, a teljes oltás pedig este háromnegyed nyolcra fejeződött be. Az utómunkák majdnem 11-ig elhúzódtak. A tűz nemcsak a toronysisakot semmisítette meg, hanem a városháza harangját és toronyszerkezetét is megrongálta. A sérült – ma a Kossuth téren látható – harangot helikopterrel emelték ki a városháza csonka tornyából, és az új harangot is egy katonai gép tette a helyére.
A tűz okaként a szakértői vizsgálatban az elektromos hálózat elhasználódott transzformátorát jelölték meg, mely – valószínűsíthetően – a vörös csillagok díszkivilágítását látta el.
Alig telt el fél év és ismét füst gomolygott a csonkán álló vásárhelyi városháza tornya mellől. 1971. március 5-én délután háromnegyed 6-kor ismét nagy erőkkel vonultak ki a tűzoltók és a katonák a díszterem és a lépcsőház tetejéről felcsapó húszméteres lángokhoz. Később a terem teteje nagy robajjal omlott rá a padsorokra. A jelentős anyagi kárt enyhítette az a tény, hogy a muzeális és várostörténeti jelentőségű festményeket és egyéb tárgyakat még időben kimenekítették. Az oltást ekkor is szokatlan nehézség hátráltatta: a rendkívüli hidegben megfagyott az oltóvíz.
Mindkét tűzeset sokáig beszédtéma volt Hódmezővásárhelyen, hiszen szinte az egész város látta a torony lángolását, azonban a korszak viszonyaira jellemző módon a korabeli sajtó "eldugva", a hátsó oldalakon kishírként számolt be e rendkívüli eseményekről. (MTI)