"Mert bevontak téged is a hatalom csillogó körébe, körülvettek téged is azok a sima, csillogó bőrű, sikló alakok" – írta a kormánypártivá lett író-politikus, Jókai Mór fejére "olvasva" Herman Ottó 1875-ben.
A vádaskodó részlet Cieger András történész Politikai korrupció a Monarchia Magyarországán, 1867–1918 című könyvéből való, mely a Napvilág kiadónál jelent meg, s csütörtökön mutatták be a Politikatörténeti Intézetben. A könyv közérthetőn ad képet a korrupció működési mechanizmusairól a modern értelemben vett politizálás kialakulásának idején. Nem bűnlajstrom, nem vádirathalmaz dualizmus kori politikusok ellen. A szerző célja bemutatni a politika korabeli finanszírozásának problémáját, a közérdek és a magánhaszon "dialektikáját", a politikusi szerep és a nyilvánosság átalakulását, a korrupciós vádaskodás anatómiáját, közéleti botrányok jellegzetességeit. Mindez levéltári dokumentumokon, röpiratokon, sajtóanyagon kívül a téma szépirodalmi ábrázolására is alapozódik – tájékoztatta a kiadó az MTI-t.
Az általános tanulságok mellet konkrét ügyből is van a műben "kötetnyi". Bár nem az igazság kiderítése és a bűnösök megnevezése a szerző szándéka – ami valójában lehetetlen részben az időtáv, részben a korrupció "rejtőzködő" természeténél fogva –, az olvasóban megfogalmazódhatnak valószínűsíthető forgatókönyvek és az eddigieknél hihetőbbnek tűnő magyarázatok.
Jelentős szerepet kap a könyvben a sajtó, mely szintén nagy változáson ment át a korszakban, különösen annak elején. Jó pár újságíró remekül felismerte, hogy a korrupciós botrányok napirenden tartásával – és az azokat követő tudósításokkal párbajokról, sajtóperekről – egy csapásra ismertségre tehet szert, lapjuknak pedig ugrásszerűen szélesedhet előfizetői köre. Előfordulhatott azonban "hallgatni arany" helyzet is: kínosan érintett politikusok megvásárolták újságírók hallgatását.
Jókai egyébként – miután 1875-ben ellenzékiből kormánypárti lett – azt hangoztatta, hogy nem feladata a sajtónak a politikusok elleni hajsza, ugyanakkor a politikusok esetleges erkölcstelen tettei nem rendezhetők párbajokkal. Azt javasolta, hogy a magyar törvényhozás mindkét háza alakítson becsületbíróságot, ahol minden honatyának időről időre számot kellene adnia vagyonosodásáról. (MTI)