Jelige: M.SZ. – Száljárta tegnapok, Tisztelgés Apám előtt, Szálkás évtizedek

Széljárta tegnapok
 

A hótakaró partot fogott
Cukormáz ruháját
Jeges bokorágak lyukasztják
Padokon puszedlik
görbe faágon kusza tejút
Színes égbolt-tükör
Villódzik kandalló tüzében
Ébred az öreg ház
éled a múlt tárgyak élnek itt
Széljárta tegnapok
Préselt virágszirom a völgyből
A fáról háncsdarabok
Szajkó elhullajtott szárnytolla
Ünnepi darabok
Idővel kezünkbe tévednek
Így télvíz idején
Ősz fejünk magányunk tájékán
Ha lelkünk elárvult
Ha a csöndes ősz földre térdel
Hogy tobozok méhében szüljön
Virágos holnapot

Tisztelgés Apám előtt

Háztetőn mászik a nyákos nap
Szürke lepel falaz
Falat emel
Ne tovább

Szerelmes találka odakinn
Lépéseid öntöm
Kaptafába
Veled én

Köszönt a családi diófa
Bujkál érett dió
Közös játék
Az emlék

Gesztenyefa tövében ültél
Ott vártad a Mamát
Nehéz napok
Utolsók

„Szívem! Virágot kertünkből hozz!”
Sok estét ültek ott
Fát ültettek
Holnapot

A futtatott szőlőkerítés
Cakkos levelekkel
Zongorázta
Perceit

Odaszólt fecske sebes röpte
Cinke mellé ült le
Rigó fütyült
Csodáról

Még elindultak a hegyekbe
Erdei csapások
Velük mentek
Mint régen

Innen volt a páfrány borostyán
Kertünk befogadta
Csipet élet
Zöld kapocs

Vízesés merengő múlt zuhan
Néha gyorsul a csönd
Kezét fogom
Repülők

Kapu nyílik temető útján
Szívem virágaival
Állok bambán
Én Apám

Elfolyt könnyeimben fuldoklom
Szenvedek mert élek
De ma érted
Halok meg

Sokszor csak most teszem de sokszor
Idő kereke űz
Éveimre
Éveket

Szólnék, de fejemre koppintasz
Csöndes csendes kértél
Ma is hallom
Örökké

Szálkás évtizedek

Mekkora ízű a falat
Nyerő kóstolgatja
Történelem
Mindent eldönthet
A jóllakás öröme
A diktátum tragédia
Elegáns mandzsettagomb
Csokornyakkendő
Bajuszos álarc
Dübörgő csizmatalp
Tör ablakot
Tipor gyanútlan otthonokba
Új lépték a lépés
Kőbánya kő nélkül
Szül képlékeny holnapot
Félarcú jövő
Így haltunk életre
Örök hűségre
Váltunk
Esküdtünk mindenre
Időbe zárva a napot
Amikor csonkolták Magyarországot
Bolyhos előétel
Élő fegyverkoszorú
Saját szakállára
Céltalan célzott
Virágszirmok hullottak
Éjféli hullák riadoztak
Ferde napok
Remegő kezek
Lejtő alján
Eltűnt a völgy
Nyújtófa alatt
Talpas út
Rögös föld simult
Fák tolakodtak föl-le
Erdő mellvarrásán
Egerésző lavina
Tépőzár a határvonal
Folyók mentek maradtak
Utolsó csobbanás
Visszafelé nem folyhattak
Térdeplő árvák
Lelkük zsugorából
Erős várak
Nagy a csönd
Törött darabjai hullanak
Látogatóba viszik-hozzák
Eszik-isszák
Szívekbe tokosodnak
Mert szűk fészkéből messze lát
A fiókáit vesztett anyamadár