Ki szeretetet csak szavakkal mímel,
kínok közt térdel – mondod – nem szabad,
csend gyíkja elébe hiába szalad.

Böszörményi Zoltán

LÁTOMÁS

                   Faludy György századik születésnapjára

Sarki járdán Petronius deklamál,
föld bugyrából merítette lamentát
terít arra haladók lába elé,
melyet már Encolpius is elbeszélt.

Vígan, fütyörészve haladsz mellette,
Gitont kutatja fürge tekinteted,
ültetnéd napfénymázas kerevetre,
a századikat vele ünnepeljed.

Messziről követlek tekintetemmel.
Az örökséghajhászokat Krotónba
küldtem, rád várjon ezeregy poéta.

Ki szeretetet csak szavakkal mímel,
kínok közt térdel – mondod – nem szabad,
csend gyíkja elébe hiába szalad.