István bácsi ezúttal már a düledező vályogfalakat nézte és a változatlanság irányába tett könnyed gesztussal újratöltötte poharát.

Irigység

A családlátogatásra a faluba érkező Sándor a konyhában talált rá apósára.
– Nemhiába, megmondtam előre Pista bátyám, a Marika megháborodott. – kezdte élménybeszámolóját a messzire szakadt rokon.
– Ühüm… – reagált rá István bácsi.
A barázdált arcú parasztember Videoton márkájú tévéjén nézte az egyik kereskedelmi adó tehetségkutatóját közben pedig könnyed eleganciával lehajtotta a gondosan odakészített stampedli pálinkáját. A nyelés után újra töltött, itt is az előbb már említett könnyed gyakorlattal.
    – Úgy gondolom Pista bátyám, hogy az állandó rohanás lett a végzete. – folytatta tovább Sándor. – Látja, megmondtam, hogy a Pesti élet az ilyen. Állandó készültség, fáradtság, rohanás, határidők meg az a rohadt tömeg akárhova is megy az ember!
    István bácsi ezúttal már a düledező vályogfalakat nézte és a változatlanság irányába tett könnyed gesztussal újratöltötte poharát.
– Azt hiszem, jó ötlet lenne még időben kiszállni a mókuskerékből és leköltözni ide Marikával az áldott nyugalomba nem igaz Pista bátyám?  – kérdezte a rokon megerősítést váró tekintettel. – A végén még én is a pszichiátrián kötök ki és akkor, hogy hozzuk rendbe a kertet nem igaz?
A bácsi még egyszer vágyakozva felpillantott a műsorra majd végre odafordult a vendéghez, pálinkát töltött neki és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette:
– Nemhiába, mondtam é’ mindig, hogy jó dógotok van néktek ott fönn – Pöst az Pöst!