Irodalmi Jelen

Az ágyneműtartótól a Békássy-plakettig – Szörényi László „Új-Zélandot választottam ki új hazámul” című kötetének bemutatójáról

2010. november. 08. - 15:07

Kászonyi, akitől a könyv címadó idézete származik, nagy titkok tudója volt, előre megjósolta: a megcsonkított ország határain belül maradók meg fognak hülyülni. - Nádudvari Zoltán tudósítása

Az ágyneműtartótól a Békássy-plakettig

– Szörényi László „Új-Zélandot választottam ki új hazámul” című kötetének bemutatójáról

Miért éppen Új-Zélandot szerepelteti választott hazaként Szörényi László legújabb tanulmánykötetének címében, merülhetett fel a kérdés a 2010. november 4-én az Írószövetség könyvtárában tartott bemutató résztvevőiben. Talán el akarja hagyni az országot? Eszében sincs, hisz az egykori olasz nagykövet látszólag jól érzi magát Magyarország anekdotákkal teli világában, és egyetemi katedrájához is ragaszkodva szívesen ingázik Budapest és Szeged között. Akkor honnan ered a cím, kérdezett rá a két beszélgetőtárs, Kulin Ferenc és Weiner Sennyey Tibor a szerzőre, és a professzornak a borítón szereplő idézőjel forrását megjelölve be kellett vallania, hogy a címet kölcsön vette Kászonyi Dánieltől, aki Kölcsey Ferenc kortársa volt, és akinek megkopott emlékét a kötet nem titkolt szándéka feleleveníteni. Hiszen Kászonyi nagy titkok tudója volt, előre megjósolta: a megcsonkított ország határain belül maradók meg fognak hülyülni.

Kulin Ferenc, Szörényi László és Weiner Sennyey Tibor

Az est nyitányaként a változatos tanulmánykötet még összetettebb laudációját hallhattuk a pályatárstól és baráttól, Kulin Ferenctől, aki olykor a könyvből származó idézetek mögé húzódva elevenítette fel többek között Szörényi László és Mészöly Miklós barátságát, ennek kapcsán a Film körül kialakult korabeli polémiát, melyben a professzor a máig jellemző vitriolos humorával vette védelmébe az írást. A szöveg, amely a német esztétika meglátásait és néhány ironikusan ható Marx-idézetet mozgósítva érvelt a Film érdemei mellett, egy házkutatás elől megmenekítve éppen Kulin Ferenc ágyneműtartójába került, és az azóta ereklyévé vált megsárgult kéziratot a barát most átnyújtotta a szerzőnek. Nem titkolva azt sem, hogy készülőben van egy Mészöly-kötet, ahol Szörényi további e témában született tanulmányai olvashatók.

A bemutató tovább bővelkedett ajándékokban, hiszen Weiner Sennyey Tibor fenntartva a kötet címének egy későbbi, valódi utazással kecsegtető értelmezését egy Új-Zéland-térképet adott át egykori mesterének, és a tanulmánygyűjtemény egyik fő érdemeként említette az 1988-ban készült interjút, amely hűen tükrözi Szörényi László anekdotázó észjárását és Szegedhez kötődését.

A november 4-én tartott est megidézte Gérecz Attila 56-os mártír költő emlékét is, akinek a verseivel Szörényi László olasz nagykövetsége alatt a nyugati emigráció értelmiségijeinek közvetítésével került szorosabb kapcsolatba, és máig meghatározónak gondolja a fiatalon elhunyt költő életművének rá gyakorolt hatását. Mint ahogy az esten jelen lévő fiatal beszélgetőtárs is, aki Gérecz Attila-díjat kapott korábbi verseskötetéért. A mestert és tanítványt azonban a magyar irodalomtörténet egy másik, hasonlóan tragikus sorsú költője, Békássy Ferenc is összeköti, hiszen a professzor közreműködése nélkül aligha jöhetett volna létre az egybegyűjtött írásokat felölelő kötet. Így a bemutatott kötet tartalomjegyzékét és az est kereteit is kitágítva Weiner Sennyey Tibor egy Retkes Mátéval közösen készített emlékplakettet adott át Szörényi Lászlónak. „Mert nem lehet elölni a szent örök tüzet” – szól a bronztáblán olvasható felirat, amely némileg cáfolja is Kászonyi utopisztikus tételmondatát. Nem mindenki hülye, aki itthon maradt. Néhányan azon dolgoznak, hogy mindez elviselhető legyen. Egy felnyitott ágyneműtartóval vagy egy emlékplakettel.