Párhuzamos balesetek

„Berta Ádám olyan, mint egy belsőépítész: kibéleli a teret a megfelelő részletekkel, odaillő tárgyakkal és hangulattal. Legyen szó Kolumbiáról, a Balatonról, Prágáról vagy a budapesti belváros egyik utcaszegletéről: leírásai kellően pontosak, színesek ahhoz, hogy belakhassuk a novellákat olvasói képzeletünkkel.” – A Baleset az építkezésen című kötetről Kadlót Nikolett írt.

Látszólag rendkívüli balesetek szervezik Berta Ádám legújabb könyvének novelláit. Az immáron háromkötetes prózaíró Baleset az építkezésen című művének grafikája is erre a témára játszik rá: az egyik daru ugyanis szinte lecsúszik a borítóról. Ugyanez történik a rövidprózák valamennyi szereplőjével: abszurdabbnál abszurdabb hétköznapi baki, sorscsapás vagy szerencsétlen véletlen esik meg velük a kötet 14 novellájában.

A hangulat általában végig komor, nem vagy csak alig tudunk mosolyogni az eseteken. Az elbeszélések alapján úgy tűnik, mintha természetes lenne, hogy ezek a balesetek bármikor, bármelyikünkkel megtörténhetnek. A szerző pedig rendületlenül figyel: rögzíti, ami a látómezejébe kerül. Bárhol könnyen talál anyagot, s ettől a könyv igencsak sokszínű. Az írások ujjgyakorlatszerűen könnyednek látszanak. Az olvasásban nincs döccenő, kivéve ott, ahol a szerző éppen ezt akarja elérni nézőpontváltásaival vagy bombaszerűen becsapódó, váratlan befejezéseivel.

Erőteljes, s egyúttal szimpatikus kezdés a fiatal fiú eltűnésének részleteit bemutató novella (Philoktétész), ami hangulatában Bodor Ádámot idézi. S ha ennek érzékeltetésére az atmoszférateremtés és a személytelenséggel álcázott döbbenet nem lenne elég, az utolsó sor – vendégszöveg Az érsek látogatása című műből – felfedi a tiszteletadó gesztust.

A novellák főhősei fiatalok, többnyire értelmiségiek, akik élnek bele a világba, teszik a dolgukat, vagy csak lézengenek, s ahogy a könyvből is kiderül: könnyen a hétköznapok áldozatául esnek. A fókuszba kivétel nélkül olyan emberi kapcsolatok kerülnek, amelyekben hibádzik valami. Nyelvi különbségek, érzelmi elhidegülés, kulturális eltérések, megrekedtség-érzés, családi konfliktusok határozzák meg az egyes szövegeket. Ezek a hiányérzetek, defektusok, problémák szolgáltatják a történet kiindulópontját jelentő változást is.

A látszólagos logikai távolság jellemző a kötetbéli novellákra. Berta Ádám előszeretettel társít olyan történeteket, amelyek között a hidat az olvasónak kell megteremtenie. Ilyen módon vehetjük nagyító alá a valóságot, saját mindennapjainkat: irodalomba csomagolva, sűrítve őket. Így lehet érdekes egy ablakból kémlelt élet egy amerikai nő számára, aki romokban lévő házasságából menekül rokona manhattani lakásába, s nem lévén tévéje: a szeme előtt zajló élet, a valóság lesz a szórakozása (A néni). Vagy említhetném a humoros Craig listáját, ahol ötféleképpen ismerhetjük meg ugyanazt a történetet. De ugyanezt a véletlenszerű összekapcsolódást mutatja az Ostoba helyzet is, ami egy pihenni vágyó grafikus zavarba ejtő balesetét rántja össze az általa tervezett kötetborító révén a könyv szerzőjével, aki rejtélyes módon nem talál oda egy kiállításmegnyitóra.

Véletlennek tűnő, de mégis valóságos, lehetséges kapcsolat két, egymást talán nem is ismerő ember között. Ilyen és ehhez hasonló valóságablakok nyílnak meg a kötetben. Néha a relációt olyan véletlennek tűnő történések adják, mint amikor a főhőst eltiporja az utcán egy ló (Karambol), vagy a címadó novella főhősére, Karelra szakad le érthetetlen módon az építkezési daru terhe (Baleset az építkezésen).

Ez a szövegszervezési metódus teszi egyenletessé, hasonló hangulatúvá az írásokat. Nemcsak a felépítésükben rímelnek egymásra, hanem abban is, hogy mindegyiknek nyitott a vége, így több megoldás vagy befejezést is elképzelhet az olvasó. A hangulatot a végsőkig fokozni képes szerkesztés után váratlan és képtelen a Horror című novella lezárása is, ahol a szövegtest tagolása olyan érzést kelt, mintha az utolsó bekezdés bármi lehetett volna, s csak a véletlen alakította így a helyzetet.

A szövegek szerkezete és hangulata sok rokon vonást mutat. Ez kissé egyneművé teszi az írásokat. Pedig az sem egyszerű feladat, hogy ilyen változatos magvakból szinte minden esetben ugyanolyan atmoszférát teremtsen valaki, és sikerüljön várakozást kelteni az olvasóban. Mégis, a könyv befejezésekor az az érzésünk támadhat, mintha egyetlen történetet olvastunk volna több fejezetben. Ennek magyarázata talán az, hogy a szerző kidolgozott módszeréhez igazodva a szövegekben nagyobb hangsúlyt kapnak a helyek, a terek, mint maguk a szereplők, a karakterek. Az olvasás után sokkal jobban megmaradnak a városnevek, mint az egyes főhősök nevei. Ennek oka, hogy Berta Ádám olyan, mint egy belsőépítész: kibéleli a teret a megfelelő részletekkel, odaillő tárgyakkal és hangulattal. Legyen szó Kolumbiáról, a Balatonról, Prágáról vagy a budapesti belváros egyik utcaszegletéről: leírásai kellően pontosak, színesek ahhoz, hogy belakhassuk a novellákat olvasói képzeletünkkel.

A tizennégy novella s a megannyi belesűrített epizód önmagában egy-egy mélyebb gondolkodásra érdemes témát hoz felszínre, s a hirtelennek ható befejezések csak felerősítik a rájuk irányuló figyelmet. A Nyugtalanság című írás például egy kilencéves kisfiú gyötrődését meséli el, aki vak, szellemi fogyatékos testvére árnyékában éli meg a mindennapokat. A „szörny” – mert így látja őt testvére – családjának kálváriáját két oldalban is remekül sűríti a szerző, annak minden nyugtalanságával, szomorúságával. Társadalmi kérdésfeltevésben nincs hiány, akad téma bőven, azonban Berta mindezt a lehető legjobban kifordítja. Nála még egy gyilkosság is képtelenül abszurd módon történik meg. Például A címlap és az előzéklap című írásban az apáról fiúra szálló mesterségben minden elkövetett gyilkossághoz szokásszerűen tartozik egy könyv, ami az áldozatról készült. Minden ember egy kiadvány, s a családi lakban bizony már elég sokan vannak, temérdek kötet sorakozik a polcokon.

A Baleset az építkezésen megjelenésre és tartalmilag is kompakt kötet, jó kézbe venni. A novellák többnyire rövidek, gyorsan lehet olvasni őket, mégis komoly meglepetéseket tartogatnak. Egy dolog már az első érintésnél feltűnik: fura a papírválasztás, a szokottnál vastagabbak, nehezebbek a lapok. De lehet, hogy csak a történetek súlya nyomja őket.

Kadlót Nikolett

Berta Ádám: Baleset az építkezésen. Kalligram Kiadó, Budapest, 2016.