Vérpiros rózsaszál

Gondolataim
megkapaszkodnak a téli tájban.
A fehér hómezőben
vérpiros rózsaszál vagy.
Ellentéte
a bennem szunnyadó
szomorúságnak.
Vérpiros rózsa,
hozz magaddal erős szelet,
ragadjon magával mindkettőnket
bősz ereje.
Testeddel takard be
mulandó testemet,
lelkeddel takard be
elfáradt lelkemet.
Hozz szavakat,
édeset, savanyút, eper ízűt,
kóstoljam végig ajkadon
az érett gyümölcsöket,
minden kiejtett szavadban
minden betűt,
mígnem a hajnal fénye
szemed havában elmerül.