Pilinszky 100: „Künn hó és csönd és csillagok”

100 éve született Pilinszky János, az Irodalmi Jelenen olvashattak több esszét, tanulmányt a költő lírai munkásságáról (https://www.irodalmijelen.hu/kulcsszo/cimkek/pilinszky-evfordulo) és Böszörményi Zoltán El nem küldött levél Pilinszky Jánosnak(https://irodalmijelen.hu/2019-maj-27-1029/el-nem-kuldott-level-pilinszk…) című versét is.

Az alábbi összeállításunkban Becsy András Pilinszky parafrázisok című művét olvashatják, valamint az Irodalmi Jelen néhány elsőkönyves és kötet előtti szerzője arról számol be, hogyan találkozott először Pilinszky lírájával. A fotókon szerzőink szerepelnek a kedvenc Pilinszky-kötetükkel, a költőhöz kapcsolódó tárgyakkal, terekkel, versekkel.

Becsy András

Pilinszky parafrázisok

Most még eszméletlenül hever a kín, 
de a percek már kegyetlenül peregnek,
a hírrel, amit hoztam, amit hirdetek, 
magamra maradtam, elmossa az idő.
Azt mondtad, ne féljek, menjek, 
te vagy nekem, te várni fogsz.
Indulok, csak a halálon kell átesnem.

        *

Fészek-hittel száguldunk 
egymáshoz,
te felém, én feléd,
ugyanabban a sávban,
az ütközés 
halálos.

        *

Nagy terhet cipelsz.
Megcsaltál – vallod be most.
Átadod a súlyt.

Nagy Lea

Pilinszky még azelőtt megtalált, hogy én észleltem volna. Kislány voltam még, amikor megörököltem édesanyámtól a szép, hosszúkás Pilinszky verses mesekötetet, a Nap születése címűt.

Sokat forgattam akkoriban ezt a könyvet, de nem foglalkoztam azzal, hogy ki is az a Pilinszky János. De nagyon szerettem. Kedvencem volt a Madár és a leány című meseverse. Minden korszakomban más jelentéssel bírt. A madár hívogatja a leányt, hogy: „Gyere velem, föl a magasba”! A kislány pedig válaszolja neki, hogy: „Nem mehetek, kicsi a házad! Nem mehetek, kicsi a házad!”

A tél megjön, a hó ellepi a várost, s amitől a madár és mi is félünk a vers olvasása közben az az elmúlás és a magány. Egyedül marad a lány.
„Betette háza ajtaját,
maga maradt a lány a házban,
maga maradt, s hogy elaludt,
árván aludt az éjszakában.
Hallott távoli hangokat
álmában, akkor felriadt,
felébredt és ajtót nyitott.
Künn hó és csönd és csillagok”.

Minden benne van ebben a versben, ami érinti sokunkat, s ami Pilinszky egész életművét jellemzi: csönd, tisztaság, magány, árván, egyedül, mozdulatlan, távoli, messzeség, szomorúan.

Sokszor olvasom fel magamnak hangosan a verset, megható érzés kiejteni ezeket a gyönyörű szavakat, mondatokat, amelyek egyszerűek, de jelentésükben átható mélységgel bírnak, minden olvasóval azonosulva, különböző jelentéssel és gondolattal.

Kovács Újszászy Péter

Pilinszky János munkásságával harmadéves bölcsészhallgatóként ismerkedtem meg igazán. Versei, esszéi, regénytöredékei máig nagy hatással vannak rám. 2019 tavaszán Kolozsvár felé vonatozva késztetett alkotásra A hóhér szobája című verse. Remekműveire nemegyszer, csak verssel lehet válaszolni.

A hóhér szobája a költő előadásában: https://www.youtube.com/watch?v=ZY-eAzYB6nc

Törteli Réka

,,A tenger Istené,

s az ablak csukva van.”

Pilinszky költészetével tizenhat éves koromban ismerkedtem meg. Sokáig nem értettem (talán még ma sem), de egyre többet tanulok róla, a verseiből. Hatalmas szerepe volt abban, hogy visszataláljak a hitemhez. Úgy gondolom, hogy kevés adatik meg az igazán nagy találkozásokból az életben, de amikor elolvastam a Szálkák című verseskötetét, azt mindenképp ezen ritka alkalmakhoz sorolnám. Valami olyat kaptam vissza tőle, amiről már lemondtam azelőtt. Elementáris élmény a műveit olvasni. Olykor megrémít, hogy ekkora változásokat idéz elő bennem a költészete.

Kopriva Nikolett

Pilinszky Jánossal akkor találkoztam először „komolyan”, amikor hallottam az Apokrif című versét saját felmondásában. Először a hangja ütött meg. Szokatlan hang volt, tisztán él bennem, ahogy szikáran, lassan, profetikusan mondja, hogy „mert elhagyatnak akkor mindenek...” A verset hallgatva félelmet éreztem, s a félelem mögött a legnagyobb zsenialitást. Azóta gyakran összetalálkozunk, például Simone Weil filozófiai munkásságára is ő hívta fel a figyelmem. Pilinszkyhez bármilyen élethelyzetben fordulhatok, ha felnyitom a könyveit, tudom, meg fognak találni a megfelelő sorok.

Szabó Fanni

Pilinszky Jánosnak hallani óriási fáit, s ahogyan hangtalan lépked közöttünk. Minden jelentős életszakaszom meghatározója az Apokrif című verse, mindig újra és újra elolvasom, ha az idő változásra kényszerít. A levegőtlen présben álló árnyékának testtornyai vagyunk, ő az, aki nem hagy eldőlni minket.

"De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa:

Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében."

(Részlet az Apokrif című versből)