A költő a valón dörömböl,
kalapácsütés, amit ír,
de visszhang nem felel a földről
s a mennybolt néma, mint a sír.

Rába György: Nyugtalan batáron

Az emberi szellem ereje hatalmas, de az emberi testé gyönge. Az alkotás fárasztó küzdelem; az anyag nem adja könnyen a titkait. Ellenáll, visszavág, meglep. Úrrá kell lenni a célképzett és a tudott, mégis ismeretlen törvények antagonizmusán. Felismerni és elfogadni a művet abban a valóságában, amilyennek nem az alkotója formálta egyedül.

Szabó Lőrinc csúnyának érezte magát. Túl érzékeny, túl aktív, túl önző, túl hipochonder volt. Mértéktelenül cigarettázott, és mértéktelenül szerette a nőket. Szívinfarktusok, vesekövek, sokízületi gyulladások, zsenitudat és küldetéstudat: ez mind ő.

Mikoron egy iffjú egy macskát igen szeretne, kezde kenyergeni Venus isten asszonnak, hogy azt asszonyemberré változtatná neki. Meg keserilé Venus az ő szerelmét, és el változtatá egy szép és fejér asszonnyá. Be menének az ágyas házba, ott vígan kezdének lenni és játszani. De meg akará Venus késérteni, hogyha a macska az ábrázattal erkölcsét is el változtatta volna. Bocsáta oda be egy egeret, mellyet mikoron a szép asszon meg látott volna, utána futamék, és azt kezdé ízni.

költő vagyok
aki elveszítette a szemébe rajzolt
hegyek vonalát
 
Életének hatvanharmadik évében, augusztus 19-én meghalt Kemenczky Judit költő és festőművész.

Szerdán d.e. érkezett a távirat, mely szerint Jakab János honvédet, aki fegyveresen elhagyta őrhelyét és a sátoraljaújhelyi gyalogsági laktanya területét, majd harmadnap Pálháza határában elfogták, a m. kir. hadbíróság golyó általi halálra ítélte, az ítélet végrehajtása május 26-án reggel 6h-kor lesz a sátoraljaújhelyi gyalogsági laktanyában, legközelebbi hozzátartozói jelen lehetnek.
Körülbelül így.
(Menetrend)

Ott áll előtte a Tündér: "Isten hozott Péter, elhoztad a karikagyűrűt?" Péter nem felelt, hanem behunyta a szemét és a fejét a tündér ölébe hajtotta. Akkor az mosolyogva föléje hajlott és a hajával lágyan betakarta és az ujjáról lassan lehúzta a karikagyűrűt. Péter akkor nagy mélyet lélegzett és a szívéről lepattant az abroncs. A völgyre és az egész ismerős emberlakta rónaságra odalent ezüst köd borult lassan. Távolodott és elsüllyedt a messzeségben.

Európa amint hirtelen észrevettem
a teljes gőzzel rohanó expresszből
Nem gazdagabb mint az életem
Szegény életem
Ez a rongyos kendő
Az arannyal tele kofferokon
Amelyekkel gurulok
Amint álmodok füstölök
És a világegyetem egyetlen lángja
Egy szegény gondolat...

Jaj, rohanni kell
és tisztán látni,
hogy gyorsan-gyorsan
boldog legyek,
hisz álomcsíráimat
beköpték
valami empirikus
tapasztalati döglegyek
(A Nootropil űrhajó)

    a négy alsó ránc égetett agyagból és vasból
    a legalsóban ülnek a koldusok
    feljebb a testi betegek mutogatják sebeiket
    a harmadikban az anyák fekszenek kő és szalma között
    legfelül a kivégzettek ődöngő árnyai

Az élő emberek mindig hasonlítanak az előttük élőkhöz, csak a művészek szeme változik. Egyszer így, másszor úgy látják a dolgokat, miközben az emberek mindig ugyanolyanok. Darwin feltenné a kérdést: miért kell az embereknek olyan agresszívan változtatni a környezetüket és magukat, miközben úgy szépek, ahogy vannak?

 
 
Sirály röpülhet át csak így a síkon
ki ugyanakkor önmagába tör
a röpülését szépséggé nagyítón
és emelkedve föl csak egyre föl
(Gyurkovics Tibor: Üvegvirág)

Aludni jó; jobb lenni béna bálvány,
a szenny s a romlás esztelen korát
nem látni s így heverni, néma márvány -
ne nyúlj hozzám. Menj csendesen tovább.
(Giovanni Battista Strozzinak)

 
A szemlélő meggyőzi magát: nem kell folyvást úton lennie. Ez a mesét élvező gyerek, a mítoszt megélő felnőtt helyzete. Már távolabb az érintéstől, még közel az élményhez. (M.E.)

Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.

 
a mosónőnek mézből van a teste,
s a harangok csilingelnek,
s a prostituáltnak rakétából van a nyelve,
s a rendőrök a csákójuk hegyén posztolnak,
és a tébolydák zöld szalagokat vonyítanak az égre
(Primitív szentháromság)

 
 
Nem vagyunk kritikusok, sem esztéták. Nem vagyunk filozófusok, és úgynevezett műértők sem. Átlagemberek vagyunk. A létezés gyakorlása közben pillantunk rá ezekre a különös, sérülékenynek tetsző papírlapokra.

 
Ha látni vágyod, mit tud az emberkéz
s a művészet: utazz ide, nézz szét itt,
ha ugyan Róma nagyságát, a régit,
az elfakult vázlatból kiveszed még.
(Joachim du Bellay)

Homo sapiens homo sapiens! / Meztelenül jöttünk a Neandervölgyből s lám milyen nagy fiúk vagyunk: / Csápjainkat titkárok serege tartja tisztán, esténként lakkcipőben járunk / s lángoló falloszaink előtt a föld asszonyai térdrehullnak.
(Reorganizáció, 1924)

Európa nap-
szemüvegben nézdegél. Mondja:
rekvizítum – Paróka alól
koponya villan. Az arcon:
bájvigyor a skizofrénia.
Payer Imre
 
Angyali üdvözlet