A szerző az 1919-es évet a tizenkét hónap mentén mutatja be, amelyben a szereplők mindennapi életéből láthatunk mozaikkockákat. Egyfajta időkapszula ez, méghozzá értelmiségi szemszögből, hiszen híres magyar és nem magyar írók, művészek lépnek színre.

„Mint látható, egy kitüntetett idő – a gyermekkor – lejárta valamiképp felszámolja annak terét, a szülővárost és környékét is. Az emlékezet ereje pedig nem bizonyul elégségesnek az életteli helyreállításhoz: a felnövekedés és az emigráció implikálta térbeli eltávolodás eredményében utópikus építészmunkára képes csupán.” – Hajdú Farkas-Zoltán könyvét Domokos Zsófia mutatja be.

„Kiugrott a gombóc a fazékból”… a végén még hun­garikumot csinálnak szegényből! Königsbergi fasírtnak? Jaj, csak azt ne! Kifasírozna Kant, ha élne.