Az összes fiú egy emberként indul a lányok felé. Era szája sarkában fölényes mosoly játszik, de aztán Ancsi felemelt öklére esik a pillantása, a másik két lány dühtől eltorzult arcára. Zakariás artikulátlanul üvölt, Era sarkon fordulva futásnak ered. Rohan a hátsó kert felé, hosszú a lába, ő a legmagasabb lány az osztályban, de Zakariás nála is magasabb. Utoléri, megmarkolja a vállát. Era az egyensúlyát veszti, puhán esik a porba. Zakariás utána hajol, és taszít rajta egy nagyot. Máté érkezik, a lány fenekébe rúg, Dénes a vádliját találja el. Era a fejét védve kuporodik össze, ekkorra már körülállják a gyerekek, Ancsi is belerúg. Era a földön hemperegve vinnyog.

Ott van a karja. Csupa erő. Nem látszik rajta. Az én férjem sosem lenne címlapsrác, túl kerek rajta minden, semmije nem ideális, csak ő maga. Ölelt már néhány izmos pasas, a fasorban sincsenek ahhoz képest, ahogy Roland karol, egyszerre puhán és erősen, hozzám fér három oldalról. De nemcsak a testiség számít. Roland egyszerűen álom.