Holesch Dénes, a hazatért próféták egyike
Holesch Dénes, a hazatért próféták egyike
Interjú Hajdu Katával, az Abigail Galéria tulajdonosával
A Váci utca és a Piarista köz beszögellésnél, a Száz éves vendéglő közelében (mely szemérmetlenül fiatalítja magát, hiszen 150 körül jár) található az Abigail Galéria. Egy a sok elit pesti galéria közül – gondolhatná bárki, és igaza is volna, de mégsem teljesen, mert az Abigail úgyszólván egyedülálló missziót vállalt fel: idegenben nevet szerzett, de idehaza többnyire ismeretlenül maradt honfitársaink életművét mutatja be, „hozza haza”, közte pl. Paul Sárközy, azaz Sárközy Pál, a volt francia köztársasági elnök édesapjának több kiállítását, vagy Joseph Kádárét, Orbán Dezsőét, Nemes Juditét. A projekt neve A próféták hazatérnek, s akinek festményeit e napokban láthatjuk az Abigailben, az a múlt század egyik magyar világhíressége volt, a világutazó és világpolgár Holesch Dénes, ismertebb nevén Denes de Holesch. A megnyitón lanszírozták Feledy Balázs művészettörténész Holeschről szóló könyvét, és a publikum az alkalomra készült Holesch-kisfilmből (Egy álom valóra válik) is sokat megtudhatott a mifelénk alig számon tartott művészről, a lovak mozgásának szerelmeséről. Az Irodalmi Jelen rövid interjút készített Hajdu Katával.
Mit kell tudnunk Önről? Ha igaz, szűkebb pátriánkból, a Partiumból származik.
Nagyszalontán születtem, a középiskola elvégzése óta élek Budapesten, de gyakran hazajárok szülővárosomba. Több kiállítást is szerveztem Szalontán, jelenleg éppen ezzel a Holesch-anyaggal szeretném megismertetni a szalontaiakat. Benne vagyok abban a teamben is, amely célul tűzte ki Arany János Szentivánéji álom-fordításának bemutatását idén Szentivánkor a költő szülővárosában, különös tekintettel arra, hogy ez az előadás, a magyar fordítás ősbemutatója, magának Aranynak a rendezésében mintegy 180 éve csúfosan megbukott Szalontán. Nos, ezt a csorbát akarjuk most kiköszörülni.
A Nagyszalonta körüli méneseket ismerő helyiek bizonyára méltányolni fogják ezeket a csodás lovakat, amelyeket Holesch festett, s amelyek közt világhírű festmény is akad. Ha jól gondoljuk, Fux Pál is rajzolhatott lovakat Szalontán, nem? Ismerte-e őt vagy Bonczos István nagyszalontai író-kollégánkat?
Annál azért én fiatalabb vagyok, hogy személyesen is találkozhattam volna velük. Természetesen büszke vagyok, hogy nagyapám jó barátja, Kulin György, a híres csillagász, Sinka István költő és Zilahy Lajos író mellett ők is Szalonta szülöttjei.
Hogy veszik a Holesch-képeket, mennyiért kelnek el? Mennyi egy lovas remekmű ára?
A mai műtárgypiac a középső árkategóriát mellőzni látszik, egyre kelendőbbek egyrészt az olcsóbban megszerezhető, másfelől a nagyon értékes alkotások. Ez érvényes Holesch festményeire is. Mostani kiállításunkon nem egy képe sok tízezer eurós nagyságrendben talált vevőre. Ezek esetében a legjobb Holesch-művek értéke annak az árkategóriának az irányába mozdul vissza, amelynek köszönhetően kora egyik legnépszerűbb, legfelkapottabb festőjének számított.
Tegyük hozzá: vevői akkoriban sem a műkritikusok soraiból kerültek ki, hanem a nemzetközi nagypolgárság vásárlói köre fizetett hatalmas összegeket a munkáiért.
Ez a művészt arra ösztönözte, hogy pl. kedvelt lovas témáit többször is megfesse. Sokak szerint senkinek nem sikerült a 20. században olyan tökéletesen megragadni a lovak mozgásának dinamikáját, eleganciáját, erejét, mint Holeschnek – ami viszont bizonyos túlkínálatot és téma-egysíkúságot eredményezett. Mindenesetre legjobb lovas-képeinek vagy egyes távol-keleti festményeinek árfekvése eléri a 10 millió forintos nagyságrendet (lásd pl. világhíres Udvarlás c. festményét).
A másik póluson, a magas árfekvésben elkelt Holesch-művekkel szemben elsősorban a fiatalkori karakterjegyeket felmutató, az érett Holeschre még nem mindenben jellemző stílusú festmények találnak nagyobb számban vevőre – tájképek, nagyvárosokban, pl. New Yorkban, Párizsban készült utcaképek stb. Nyilván amiatt is, mert ezeket már 1-2 ezer eurós árfekvésben meg lehet vásárolni, és van is egy ilyen vevőkör.
Széles?
Kétféle vevő van. Az egyik, a gyűjtő, azért vásárol, mert tetszik neki a kép, a másik vevő pedig befektetési céllal, mert azt gondolja, hogy a megszerzett műtárgy értéke nőni fog.
És vajon a Holesch-képeké növekszik-e, vagy csökkenni fog?
Ha azt gondolnám, hogy csökkenni, aligha rendezem meg ezt a kiállítást. Nekem meggyőződésem, hogy Holesch művei rövidesen el fogják érni, sőt meghaladják egykori árukat.
Utolsó kérdésünk Holesch feleségével kapcsolatos. Joyce Greer a maga idejében ugyancsak nemzetközi sztár volt, igen magasan értékelt és megbecsült zongoraművésznő. Ma nem sokat hallunk róla, nem emlegetik. Vajon őt is ez a sors érte utol, a férje életművét is eltakaró feledés?
A kérdés engem is foglalkoztat, szeretnék hozzájutni Joyce Greer beszerezhető felvételeihez. Ha meghallgattam ezeket, talán erre a kérdésre is tudok majd válaszolni.
