ONAGY ZOLTÁN - Páros játék A-val (regény, 14. rész)
Szemét. Ahelyett, hogy örülnél a színeknek, a paletta változatosságának, a másfélének, gonoszkodsz. Ki ért benneteket, idióta, paranoid férfiakat?
ONAGY ZOLTÁN
PÁROS JÁTÉK A-VAL
(regény, 14. rész)
Amnesztia nélkül
Bűneset. A bűnesettel nincs baj addig, amíg nyilvánosságra nem kerül.
Mit nevezünk bűnnek adott tárgyban? Pl.: elindul a férfi pártatlan, veszélytelen terepre, dolgát intézendő. Vámügy. Kényelmetlen. Bizonytalan és bizalmatlan a férfi, hiába kért szaktanácsot szakembertől, a vámügy az vámügy. Húzza az utolsó napig. Ül káromkodva a várótérben. Balra, sárga padon, sárga fényben nőből lévő ember, aki ugyanúgy feszeng, ugyanúgy papírokba bújik, mint ő, némi jelentősnek tetsző különbséggel: vörös, harminc, lábán hosszú bagariacsizma, fölötte ügyes fehér mini, s a köztes térből hol ilyen, hol olyan tekintettel kinéz a bőr dús barnája. Ráadásul a mosoly kellemetes.
A férfi eleinte megosztja figyelmét vámpapírjai és a nő, annak nem kimondottan etikus jelentéstartalma közt. Inkább esztétikája van. Eltér a papírokról, átigazítja célt. Tárgyilagos, közös vámügyi izgalmak következnek előbb. Ebben már benne a lehetséges egyéb, a sikeres tárgyalásokat követő valami. Kialakítják az alkupozíciót. A nő bagariacsizmában.
Közös időben elkövetett vámtett, közös öröm. Sikerpoharat isznak rá.
Összeölelnek az éppen üres lakásban. Csizma le, gatya le.
Nem egy óriás. Egyszerű. Izgalmak nélküli. Bármiféle lehet a következő, darabos, haragos, szenvedélyes, kiemelkedő, emlékezetes, de a dolog alapból működik. Semmi görcs, semmi feszélyezettség. A nőnemű nő a bagariacsizmában kedveli a mintha évek óta ismernélek című fickókat, rájuk mozdul legszívesebben. Telefonszám, időpontot egyeztetnek, kicserélik a biztonsági feltételeiket. Majd hívlak.
Ám a múlékony derűbe belerondít az üzenetrögzítő. A mintha évek óta ismernélek bagariacsizmás nő a rögzítőre mondja megváltozott munkahelyi telefonszámát. Csiripeli. A szövegben benne a messze zengő csirip, és a botfülű számára is felismerhető múlékony derű. Mindez csábító és sürgető búgó alttal kombinálva,
A férfi asszonya az üzenet meghallgatását követő tizedik másodpercre kideríti (egy asszony mindenütt talál segítőkész ismerős sorstársakat), kié a megváltozott szám, amelyet a bagariacsizmás nő a szalagra diktált. Nincsenek kételyei. Soha nincsenek. Miután felhívja a nőt, felméri a körülményeket, hallja a bagariacsizmás könnyed válaszát, ne aggódj, édesem, nem történt köztünk semmi komoly, azt is tudja, mit nevez a bagariacsizmás komoly dolognak, és a különbséget is, ő mit nevez komolynak.
A férfi asszonya a konyhában ül, amikor az asszony embere csendes szorongással érkezik. A bagariacsizmás nő ajándék derűje maradó létállapot. Lehet tőle némán fütyörészni munka közben, elnézni a hülye és félhülye nyolcadikosok feje fölött. A bagariacsizmás nő derűje olyan, hogy nem kér kenyeret, csak van. A nem várt illattól felerősödik, aztán halkul, majd újra erősebben derű. Olyan. Pontosan. Az új, adakozó nő várakozással teli derűje.
Táskát le. Mielőtt odahajol, az asszony arcára pillant, és lát valamit, aminek nem örül. Nem hajol az obligát "hazaértem-hazaértél" csókért. Így gondolja helyesnek.
Elhangzó vádbeszéd nélkül felismeri, kár a szóért. Topog. Aggódik. Fogalma nincs, mi áll a villogó asszonyi szempár hátterében, mi történt éppen, nem szólal, nem kérdi, mi bajod?
Az ember asszonya nézi a férfit, vizsgálja elölről, hátulról, és nem hisz a szemének. Nem lát semmit. Nem látja a pofátlan üzenetrögzítős nőt a férfi egyetlen mozdulatában sem. Nem érti. És ha nem érti, attól előbb dühös, később még dühösebb, aztán szétrobban a dühtől. Hogy viselkedhet így a rohadék? Ki ez a ribanc?
Várhatsz amnesztiára, amíg belezöldülsz, mondja a férfinak.
Az amnesztia-napok születésnapok. Vagy névnapok. Fél év ide. Vagy karácsony. Ő állomásozik legközelebb. Kávéscsészéjét bevágja a mosogatóba. Pereg a zománc.1
Anál és Orál
Anál és Orál két jóbarát, együtt enyelegnek, együtt isszák a rossz bort, együtt járnak háborúba, együtt nyernek csatát. Vagy veszítenek. Vértestvérek. Ha, odaköszönsz: Szevasz, Anál, megsérted, diszkriminálsz. Ha elmész mellette, nem köszönsz, de hát nem is ismered, megsérted, diszkriminálsz. Anállal (Orállal) komoly problémák adódhatnak, ha valaki nem figyel a testvéri összhangra.
Igyekszik érteni, miért is ne, ilyenek is vagyunk, olyanok is, miért ne lehetne másvalaki másmilyen. Csakhogy, amint a másság megérzi, érteni akarod a másságát, nem utálod csípőből, nem ver ki a víz a látványtól, Anál azonnal a seggedre fókuszál. Még ha fellángoló szerelem is, és nem ismeretlen a hirtelen fellobbanó szerelem gátlástalan motívumkincse, odabaszol a hamutartóval, hogy: Héhó, édesz nagyfiú, eltévesztetted a házszámot!
*
Múlt idő: egyszer csak már azt is Análnak és barátjának, Orálnak látja, akinek semmi köze hozzájuk. Mindösszesen súgni kíván valamit a füledbe, bensőségesen, odahajolva, apróra megfogalmazva. De ehhez meg neked semmi közöd. Több se kell a rémülethez. Kisöpörsz a képből. Bakancstalpad sistereg a sebességtől.
Ez van, mondod, ez van, akarom, nem akarom, közben pedig azt reméled, mégsem diszkriminálsz, ha diszkriminálsz is, csak téged hagyjon békén, rólad szálljon le, te a nőt szereted. Ha szükséges volna, nem tudnád megmagyarázni, nincs egyértelmű miértje, és igenje.
Ha csak az nem, ez van, és ezt így találod éppen megfelelőnek.
*
Él az ókori Rétságon egy szürke, észrevétlen katonafeleség. (Pártvonal.) Nagyritkán, behúzott nyakkal végigtipeg a Börzsöny előtti sártengeren. Senki észre nem veszi, csak a fiúban dobban meg valami a mélyben, a különlegességek bűzös kürtője körül. A fiatalember katonabarátjától tudja, hogy elvált asszony, aki szívesen enged olajszagú, fekete körmű páncélost közel, s ha elunja, új kerül, áthelyezteti a régit. A természet génmanipulációs osztogatásának, és az őrnagy férj előbb latens, később félig titkolt homoszexualitásának köszönhetően oda van kihegyezve. Arra a pontra. Nyilván szokható, tanulható, gyakorolható, bár a testtájat nem kifejezetten játékszer gyanánt teremtette az örökkévaló, van őnéki funkciója természeténél fogva. De hát más egyéb tájakat sem arra tervezett, és lám, mégis.
A szürke nő egy izgalmas analizátor. Közelebb a különöshöz.2 Figyeli tipegés közben – a sár fölött – alaposan megvizsgálja a Börzsöny teraszáról, hogy alkalom adtán felismerje stílusjegyeiről.
Ajna, sóhajtja a férfi prüszkölve. Ajaj, nohát, oda?! Édes csillagpásztorunk, ott fent az égben, te aztán összeraktad rendesen az embert!
Cuppog és buccog
Hajnalban szúnyogok esznek, délelőtt szukuval felhergelt bögölyök, délben a fűzsor alatti szarkupacokon hízott zöld hátú legyek járják a férfi hátát. Őket lepkehálóval fogdossa röptükben. Jókedvében Mari snecizik velük.
Koradélután befutnak az apró lólegyek, arcától negyed araszra figuráznak. A következő eseménysorból áll. Valami munkát végez. Pl.: fát fűrészel az esti sütéshez. Követ cipel a partról, hogy a sátrat lesúlyozza az alkonyatra jelzett vihar idejére. Nem szeretné, ha a szél felkapná, elszaladna vele. Kutatóárkot ás, giliszta után kutat. Amikor nincs és nincs semmi kapás, a klasszikus giliszta az utolsó esély. A legtöbb bosszúság okozói a lólégy-hordák. Nem kérdés. Ha nem csapkodja őket, folyamatosan lifteznek a szem előtt, lebegnek, szaltóznak, végül egyikük példát mutat, mint Dugovics Titusz, a szempillára ugrik. Ha fújogatja a bandát, benyeli a közel parádézót, amelyik a szélnek feszül. Fuldokol tőle. Érzi, ahogy mászkál odabent, de kijönni nem akar sehogy. A férfi pálinkával fertőtleníti a garatot, pedig tudja, életveszély kánikulai napon.
Az esti zápor előtti fojtóban, amikor azt se tudja, mit csináljon, bele ne pusztuljon az ezer fokba, visszatérnek a bögölyök, puha lábbal landolnak a háton, magányos terroristák. A lólegyekhez képest üdülés. A bögölycsípés király a vérszívók csípései közt. A dudor, amit maga mögött hagy, az is királyi.
Tehát egyetlen napon kétszer zabálja a férfit a bögölymadár.
A zivatart és az őt forgató szelet sátorból nézik. Ekkor aztán Mari zabálja. Reggeltől hagyományosan mórikálja magát, sütteti a fenekét, tekeri, ingatja, mintha magába fogadná a nap bolond nyilait. Combját keneti, szép mellét keneti, odaomol olajosan. Úgy remélte, ketten az egész hosszú parton (ami így is van), más se lesz, ha esik, ha fúj, ha nap, csak a végeérhetetlen, egybeérő love a telő négy nap, szombatig, az ünnepi halászlé napjáig, babajkó ünnepnapja minden pillanat.
Hogy béhelyezi, és ki se veszi belőle. 3
Hagyja a büdös halat másra, őtet vigye a pallásra.
Vegyenek konzervot, az is van olyan finom.
Haját kontyba tűzi. Lebontja. Újra kontyba tornyozza.
Titkos januári megállapodás, a könyvelésről való. Ha felkontyolja, jelzés, odáig van, nagyon kellene már egy jó szó, érintés, ölelés. Oldja meg a férfi a helyteremtést, zárjon be egy irodát, szerezze meg az áruraktár kulcsát. Ha igen, csöngessen kettőt, indul, azonnal indul. A könyvelésen működött a titkos. A parton nem működik.
Mari haja a parton szüntelen kontyban. A kurva melegben. Az észtveszejtő forróság afrodiziákumként hat Marira, forr a vére. A férfi harmadik nap reggelétől kerüli a testi kontaktust, a túlteljesített első két nap, a két reggelig tartó éjszaka zombivá tette.
És Mari jön, érinti, simul. Bármi tesz, ott tátog, csivitel, akarja. A férfi térdelve újraköti a beszakadt horgot, Mari mellette a pléden a reggeli szúnyogok ellen még melegítőben, a férfi nem figyel, nem védekezik, nem oldalog el időben, váratlanul alulról elkapja a laza boxeralsóban a farkát (a babajkót, így nevezi. Milyen szép is, amikor először becézi így: babajkó, babajkó). Berántja a szakállas kettest a hüvelykujjba. Szentségelsz, csorog a vér. Mari nevet, fúvogatja, kiszívja a sebet, aztán bekapja tövig. Csillog a szeme. Másfél órája még a hajnali sátor hűvösében szerelmeskedtetek. Nincs mód hagyományos, szertartások szerinti reggelre, ahogyan a test követeli: klozet, fogmosás, kávé, ha van, korty Unicum, gyors tus, ha szükséges, s ha van kedv, vissza a várakozó lepedőre. Erre nincs, itt nincs mód. Marival arra ébred, hogy cuppog és buccog. Figyeli az eredményt, néha fölsandít, mit szól férfi, milyen gyorsan felállította, visszakeményítette. Megyen az ég felé, mint a diótörő rúd. Cuppog és buccog. Ami jó. De negyvennyolc órán keresztül túlzásnak tűnik. A harmadik reggelen túlzásnak tűnik. A férfi úgy érzi, éppen most alud el, gondosan kifordulva a kék sátorlap felé, mert a tapasztalat azt mutatja, ha párhuzamosan, ha szépen összebújva, mint a rendesen elszundító párok esetében, nem telik el öt perc, Mari önti az ásványvizet a nagyszivacsra, mossa a farkat és udvarházát, ballal kapcsolja az elemlámpát, a sugarat a fehér műanyagtálcára irányítja, hogy fény legyen a sötétben, és kezdődik minden az elején.
Papíron vidéki raktárt mérnek fel. Céges raktárt. Így intézték. Mértek raktár, de az két nap volt, két nap rohamtempó. A parton a maradék négy és fél. Így szervezték.
A cégnél más. Amikor Mari unja a magányt, odaszól öntörvényűen, nem telefonálsz? Két csörgés. És gyakran unja, de emberi mértéken belül. Összeérintik, szétszaladnak, ahogyan munkahelyem maximálható.
A parton nagyon unja.
Sül – Istenem, ha a nap lehetne a kedvesem, az volna igazi!
Úszik – Istenem, ha a Duna lenne a kedvesem, az volna igazi!
Enni készül – csinálsz valami ebédfélét?
A férfi szeli a sátorban átmelegedett kenyeret, sajtot, sonkát, paradicsomot, paprikát, Mari a hátára mászik, átöli, hálásan és nedvesen, milyen gondos fickó vagy, eteted árva kis szeretődet. És mintegy véletlenül, megfogja a farkad. Odatéved a keze. Olyan keze van. Megesik, hogy egyszerre kettő. Ha a férfi nem tiltakozna, a talpa is odatévedne. Mindig jó, ha satuba fogva szeretettel és vággyal a farok, de mégsem jó, ha soha sincs elengedve, hogy szabadon lélegezzen, legalább egyszer-egyszer levegőt kapjon. Igényli a friss oxigént. A tiéd olyan hülye farok, hogy miközben pöffeszkedik, teszi-veszi magát, minden rókalyukat megnéz bentről (bolhástul, mindenestül), ha módot talál, de az oxigénhiány árt szegénynek.
– Nem találnál valami analóg testrészt, Marcsikám?
– Tessék? Hagyjalak békén? – kerekedik a szeme.
– Nem, ne hagyj békén, de amikor kés van éppen a kezemben, elengedhetnéd két percre.
Néz. Tanácstalan, megbántotta a férfi, nem bántotta meg.
A parton un. Úszik. Néz szemrehányón. Csapkodja a lólegyet. A bögölyt. A szúnyogot. Mikor mit. Rövidesen kitör.
Hal pedig alig. Még hal is alig.
Mari nem úgy kalkulálta, hogy éjszakánként, csendesen, kimérten, mint valami asszony. Mint egy ember. Ennyiért otthon maradhatott volna, néz ki a fejéből. Ha csalok, néz ki a fejéből, csaljak nagyot.
Aztán a pléd másik felére hengeredik, elneveti. Neveti babajkót.
Nézz csak rá, ha nem tudnád, mi van, mondja. Nevet.
A férfi ránézel, kidugta a fejét. Hát igen. Ez van. Két dolog. Egyik, amit a férfi szeretne, másik, amit a farok szeretne. Fél másodperc alatt módosul kedve.
– De azért jól van. Minden rendben – mondja.
Gyakorlottan feltűzi a haját, hogy ne lógjon a vajas kenyérre. Megesznek egy-egy karéjjal, visszapakolnak a dobozokba, aztán Mari ellentmondás nélkül lecsendesíti babajkót, amikor végre odabújhat.
A férfi hanyatt fekszik. Várja az esőt a Pilis fölött sötétülő felhőkből. Arra gondol, ha tizenöt fokkal kevesebb, általános paraméterei, dimenziói is változnak.
Analóg
A férfi Tavirózsa Sanyiba botlik a Mozi és a Hordó borozó közt a zebrán. Szeme állása, válla tartása a búskomor bikáé, akitől vágóhídra tévedt a csorda. Nem néz, nem lát, vonul.
– Mi van, hé! – szól oda a férfi átmenet a Hordóba. Keres éppen valakit, aki jönne melózni. Amúgy ragyogó reggel, a nap éppen annyira ért föl az égen, hogy hosszában végigsöpri a szemetes Bajcsy Zsilinszky utcát, fénylenek a csenevész fácskák, fénylik a reggel kikent nők orcája, minden szépségesen nyári reggel, csakhogy nem érkezett a fickó, a harmadik, akivel kerítéslábazatot betonoznának. Egy teljes hete zsaluzza, alkudozik a fuvarosokkal, szidja csaló, tolvaj fajtájukat.
Tavirózsa Sanyi felkapja a fejét szemben haladva, átfelé a zebrán, megörül. Ismerős a kölyökkorból. A férfi mostanában nem járja a város se nappal, sem éjszaka, így olcsóbb az élet, viszont mindenki megörül a nappali és éjszakai fazonok közül, akivel ritka lejáratai közben összefut.
– Iszol valamit? – kérdezi Tavirózsa Sanyit. Régen tanulta, aki megfelelő embert keres az elvégzendőhöz, a kocsmák környékén kutasson. A kocsma kilenc óra után már nemigen megfelelő, mert a szomjasok kilencre megoldják, és annyira nem szomjasak, hogy munkába kényszerítsék a két kezet, a két lábat, de hét óra környékén még adott a lehetőség, hogy nem félrészeg, hanem a napi alkoholkaland előtti fickóra talál.
Nagyfröccsöt kér cseresznyével. Sanyi lepusztulva, mint Nógrád vára. Semmi nem látszik a régi erőből, hatalomból. A kocsmai nagyfröccs cseresznyével az utolsó előtti fokozat. A kannás nagyfröccs Hubertusszal, a vég. Ünnep van ma, mondja Tavirózsa Sanyi. Tíz éve, munkából hazajövet talált rá feleségére, felesége barátnőjére a kádban, szerették egymást, nem volt kérdés. Ráadásul tíz éve nincs gyereke, nincs munkája.
Az ügy nem közelíthető azonos harcálláspontról. Jelentős a különbség ugyanis, hím-, illetve nőnemű bi-alanynál. Nem mindegy, barátnőjével találjuk eget verő kádi habokban kedvesünket, a lecsó odaégve, lecsorogva a kávéfőző gumija, a lakásban füstök, visszamenőleg észvesztésre utaló jelek: dél van, az ágy bevetetlen, a levelesláda nézetlen, a kenyér háromnapos.4
Nem mindegy, mert ugyanis ha találni is viselkedésében vonatkozó, szóvá tett különleges igényeket, s azok normális viszonyok között normális igénynek látszottak, mert az, hogy ne mard el, mint a vaddisznó, ne térdelj a nyakába, várj egy kicsikét, szánj rá több időt, gondosan készítsd elő a terepet, mielőtt belemásznál, hörögve és kiforduló szemmel otthagynád őt félúton, ezen óhajok napi szinten is programadók kell legyenek.
A felsoroltak nem gyanúalap. Akkor sem, ha ismeretesek bizonyos hölgyek, akik időnként elhagyják a vad és kiszámíthatatlan férfivilágot, kirándulnak a hasonlóképpen vad, ám kedvesebb és átláthatóbb női világba. A női identifikáció nem a másik kibelezésére koncentrál (csak néha).
A férfi, ha nem szüntette meg a nőt, mint társként visszapofázó objektumot, ha elmaradt a belezés, rohadtul érzi magát, mert nem érti, miért nem megy úgy nekik az ágyban, mint korábban. Kutat a hiba után. Keresi a baj gyökerét. Nem a kialakult helyzetet, az ide vezető út részegységeit veszi vizsgálat alá, nem a nőt. Ha a férfi elsősorban a kibelezés lehetőségei szerint állítja össze fejben a nőjét, a nő sorsa nem más, hogy előbb vagy utóbb becserkésszen egy másik férfit. Legalább kíváncsiságból megnézze, megtapasztalja, hogyan is van mások ágyában. Miből áll egy próba? Sokból nem, ha jut választék.
Ez a nem mindegy. Nőnél elmegy, ha nővel megy el, akad megoldás. Lehet megoldást találni. Két illatos zsömle közt a párizsi a férfi, odakönyököl. Figyel, helyezkedik. Bölcseket morog, könyököl. Haját igazítja, szépeleg, mindkét nőre vevő volna, de az aknazárat láthatóan rosszul mérte fel. Sírdogál, milyen szegény árva ő. Búcsúzóul ezt is kipróbálja. Lesi a rést.
A-nap – 1.
Az a-nap nem személyspecifikus, mert még elhagyjuk, és maga marad. És nem hold-, és nem nap-, és nem árvíz-, illetőleg aszályspecifikus. Az a-nap egyedül is elképzelhető, lefolytatható, feljegyezhető. De tovább tart, lassabb-lustább levonulású, ráadásul nem kockázati tényező, ha melletted ébred, aki derűs előidézője is, haszonélvezője is. Is, is. Lehet az is. De nincs garancia. Amint a férfi onnan, ahol az a-nap fogant, időközben eltávozik, a gyomor bal alsó fertályában (fundus ventriculi) megtermékenyülve magával viszi.
Az a-nap olyan, cipeli a férfi. Talán a nő is, de a férfi mindenképpen.
És megszüli.
Hopp, ott van.
Sok. Nagyon sok. Hömpölyög. Kacsintgat. Lubickol. Megborzongat. Sok. Mint keresztben a náderdő.
Az a-nap magányos feldolgozásának nincs bizonyított értelme. Eredeti hatásmechanizmusának köszönhetően két élő, mozgékony, aktivizálható homo sapiensre szabatott. Nőre, aki keltegeti, szívja ezt a ritka kegyelmi állapotot, amiből teljességgel hiányzik a harc, a ki mit akar. Más nincs is, mint a belébúvok, úszok egy kört, kibúvok, úszok egy kört, tapogatom a medence szélét, a csempesort, a vezető kötelet, nincs neki, csak az órák telnek és a lubick, tiszta Széchy-teknik az egész; a nő dettó, be-ki-úsz-jön-megy-emel-sülly-vigyorg-vicsorg-zihál-csodálkoz.
Az ember, az egy darab férfiember erre a napra vár hetek, hónapok óta. Talán a nő is, de a férfi biztosan. Mert hiába minden sürgetés, előjegyzés, leadási határidő. Ha a nő elmozog, -siklik, -farol, minden terv hiábavaló.
Előfordul, a nőt is szorongatja, sietteti, noszogatja a test és a test szilaj igénye, vadállati természete, ilyenkor konkrét bejelentés nélkül érkezik az a-nap, a pali megzavarodik, minthogy elkalkulálta magát, kókadtan fejre áll belé. Vörös a füle. Rázuhan az a-nap, és a semmi, de olyan gorombán, mint a harmadik emeleti századfordulós erkélydísz. Vinné zavarodottan, hogy megossza hirtelen, hogy tanácsokat kérjen.
Ha az a-nap fogantatása, születése, világrajövetele, haszonélvezeti joga két azonos jogosultságú személy kompetenciája, és ha a két kompetens személy az ágy baloldalán ébred együtt, karok, lábak összekavarodva, akkor hajnalban mosoly.5
Anna-M. lapalji jegyzetei
1. Hát nem ezt mondtam éppen két-három résszel korábban? Ki tudja, mikor merre fordul, mikor merre áll meg, mikor miért tesz ezt vagy azt egy ilyenféle alak?
Próbálom kitalálni, mi lehet ez, talán Gyarmat, az első két év, mert miután elköltöztetek, a következő lakásban nem volt telefon. Tehát az első két év.
Hallom, mit gondolsz most, azt is, mit mondanál. Hogy te ekkor még nem tudtad, hogy a nők (meghatározó hányada), mint a férfiak is, dugni akarnak egy jót, semmi egyebet. Földíszítik a fickót, akár a karácsonyfát, hogy megnyugtassák magukat, mintha mást is akarnának (ennyit se igényel a jelentős hányad jelentős hányada), de nem, szó nincs egyébről, mint édes izgalomról, titokról, választási lehetőségről, lenyúlásról, arról, hogy a meglévő fasz mellé beállítja a tartalékot, a mindig harcra készet.
Te pedig, te szegény, szerencsétlen, azt hiszed, neked szól mindez. pedig nem vagy egyéb, mint a cseresznye a habon, akit kanállal, eltartott kisujjal, finnyáskodva befal a bagariacsizmás kis kurva, aztán kiszar, ráadásul kidumálja hasonszőrű ribanc barátnőivel, milyen vagy az ágyban, megalázva ezzel a nőt, akivel élsz, aki a gyerekedet pelenkázza, altatja. Ez van, szívem. A férfiagy, amikor a farka gondolkodik helyette, fordított arányban nő. Azaz: zsugorodik.
De hogy már az első években is ez, megdöbbent.
2. Szemét. Ahelyett, hogy örülnél a színeknek, a paletta változatosságának, a másfélének, gonoszkodsz. Ki ért benneteket, idióta, paranoid férfiakat?
De mert nem tudsz mindent, bármennyire is azt gondolod magadtól, elmesélek egy sztorit, hogy esetleg többet tudj.
A világ teremtése környékén, hetvenkettőben, hetvenháromban, szobatársam és barátnőm hosszabb kapcsolatba keveredett egy idősebb, kb. harmincas férfival a városból (hétvégeken, ha nem jöttél, fogtam az ágyneműm, költöztem valamelyik üres szobába, mert ő aztán érkezett, mint a parancsolat). A lány már akkor hármas olvasószemüveget hordott. Utcán nem, mert utálta és szégyellte. Már fél éve dúlt a szerelem, amikor látom, se az olvasáshoz, se a lottókitöltéshez vagy más egyéb aprómunkához nem keresi (örökkön kereste), nem tolja orrára a szemüveget. Kérdezem, mi történt? Azt válaszolja, nem tudja. Később, amikor már ketten vagyunk a szobában, lazán közli, hogy nem tudja, viszont van egyféle gyanúja. Micsoda gyanúd, kérdezem, mert akkoriban már én is egyes olvasószemüveggel olvastam vizsgaidőszakban, ha nem akartam gyorsan elfáradni. Azt mondja, hosszú könyörgés után megengedte a Bandinak, hogy hátulról. Mit hátulról? Megengedte a férfinak, hogy hátulról dugja be. Nem értettem, nem mindegy, hogy elölről vagy hátulról? Nem oda, mondja ingerülten a barátnőm, az isten áldjon meg, hanem oda. Hova oda? Zavarban voltunk mindketten, nem tárgyaltunk a szex technikáiról, ilyen volt a világ, falusi lányok magukkal beszélik meg, ha nem világos a világ. A fenekembe. Jézusmária, képedek bele a válaszba. Furcsa ízlésű fickó.
Később elmagyarázta, hogy vietnámi főiskolás lány volt Bandi előző kedvese (a Ho Si Minhen számtalan vietnámi tanul ekkoriban), aki külön igényelte, sőt követelte a fenékhasználatot, az ősi ázsiai hagyomány szerint a végbélben található egy olyan akupunktúra-pont, ami a szemet javítja. Ráadásul a kezelés jó is. Akinek igen.
Ennyit szerettem volna hozzáfűzni az analitikus jegyzetedhez.
3. Kétszer elolvastam, nagyon szép, ajaj, szerencsétlen férfiak a bögölyöknek kiszolgáltatva. Ha van, az a baj, ha kicsit van, akkor az, ha nagyon, akkor pedig, mint látjuk. A nő kussoljon.
Megy haza a palóc asszony a paptól, aki nem veti meg a fehérnépet, és aki az idők során megtanította a fiatalasszonynak, mit csináljon a csípőjével aktus közben. Hétvégén beállít az asszony ura, benyújtja az igényt az házastársi kötelezettségre. Az asszony megfeledkezve róla, ki áll a farok másik végén, rákever, ahogy a plébános úrtól tanulta. Az ember előbb csodálkozik a megváltozott technológián, aztán a csodálkozás dühvé változik, ráförmed a feleségére: Most akkor tisztázzuk! Ki baszik itten, én, vagy te?
4. Találtam ide egy viccet, mert mintha túl komolyan vennéd magad: Egy férfi és egy nő közt a szex csodálatos lehet, feltéve hogy a megfelelő férfi és a megfelelő nő közé kerülsz. Ne legyél már ennyire drámai, nem hiszek neked. Nem hiszem. Talán rossz a kedved. Talán túl jó.
5. Ójaj! „ha a nőt is szorongatja, sietteti, noszogatja a test és a test szilaj igénye, vadállati természete…” – de mennyire! Emlékszel a romos kápolnára? Beesett az eső, ragyogtak a korhadt padok a nyári zápor után. Néztem ki az égre a kistorony melletti résen, arra gondoltam, végre megtudom. Hát nem tudtam meg, csak később. Nekünk nem adott ágyat a jóisten az a-napra, hogy reggel összekavarodott végtagokkal ébredjünk, pedig talán megoldhattuk volna. Pedig talán megérte volna kivárni az ágyat.
Az oldalt Banga Ferenc Néma ABC című grafikájának részleteivel illusztráltuk.
