Somogytól Budapestig – hetven évnyi bölcsesség

Hogyan érvényesült a világban pár évtizede egy csonka családban felnőtt, tehetséges somogyi fiú? Veress Miklós József Attila-díjas költővel, műfordítóval hetvenedik születésnapja alkalmából Szakolczay Lajos irodalomtörténész beszélgetett.

Somogytól Budapestig

– hetven évnyi bölcsesség

Veress Miklós 70 éves

Miként boldogulhatott egy tervekkel, lelkesedéssel teli szegedi egyetemista a kommunizmus idején? Milyen harcokat kellett megvívnia a családos újságírónak? Egy idős költő kalandos életútjába nyerhettek betekintést az érdeklődők a Magyar Írószövetség székházában.

Szakolczay Lajos montázsszerű összegzésre invitálva az ünnepeltet. Beszélgetésük a gyermek- és ifjúkor felelevenítésével kezdődött: Somogy egyik kis falujában, szerelemgyerekként látta meg a napvilágot Veress Miklós.

A színészettel kacérkodó, bohém életű apa ekkor már búcsút is intett tizenhat éves feleségének, hogy majd csak serdülőként lássa viszont fiát. A kisgyerek már tíz éves korában verseket írt, magyartanárai hamar felfedezték benne a bontakozó tehetséget. Agyhártyagyulladása miatt lemaradt azonban kortársaitól, és a betegség egész életére rányomta bélyegét: gyönge egészsége még zárkózottabbá tette. Szegedi egyetemistaként mégis bekerült az irodalmi vérkeringésbe: a Dél-Magyarországban és kisebb egyetemi lapokban publikált, majd újságíróként dolgozott. A „kiátkozottak társaságá”-nak nevezett, egyetemistákból és tanárokból álló baráti kör meghatározó élményt jelentett neki, magánlakásokban gyűltek össze, hogy filozófiáról, politikáról, „világmegváltásról” beszélgessenek. Miután megnősült, Pestre költöztek.

A fővárosban az Élet és Irodalomnál kezdett el dolgozni, majd a Mozgó Világ szerkesztője lett. Szakolczay Lajos kérdésére, – hogy mennyire állt hozzá közel ez a munkakör – elárulta, hogy egészen fiatal korától kezdve szerkesztőként szeretett volna dolgozni. Művei közül elhangzott többek között a 153. zsoltár, az Ikon fekete Krisztussal és a Gyertyavers Vallai Péter színművész tolmácsolásában.

Színesebbé, elevenebbé tették az esetet a versekhez illő, Faragó Laura énekművész előadásában megelevenedő szegedi és somogyi népdalok, arra emlékeztetve, hogy a magyar népi értékek, hagyományok elválaszthatatlanok költészetünktől, költőinktől.

Ahogy Veress Miklós viszontagságos életútja kirajzolódott előttünk Szakolcay Lajos kérdései nyomán, eszembe jutott, hogy mennyi akadályokon, milyen megpróbáltatásokon verekedték át magukat irodalmunk idősebb nemzedékének tagjai. Vajon a mai, kortárs fiatal alkotókról hogyan emlékeznek meg ötven év múlva?

Csepcsányi Éva