Sárközi Mátyás: LEONARDO, A MEGRENDÍTŐ SZÉPSÉG MESTERE
London páratlan attrakciója ezen a télen, február elejéig, a Leonardo-kiállítás, azaz a Trafalgar-téri National Gallery "Leonardo da Vinci, a milánói udvar festője" című tárlata, amelyen egy emberöltő során csak egyszer adódó alkalom nyílik együtt megcsodálni a reneszánsz óriás hét kiemelkedő fontosságú mesterművét és több mint ötven rajzát. Több éven át folyt az előkészítés, a diplomáciai munka, hogy a világ vezető közgyűjteményei két hónapig hajlandók legyenek megválni közönség-csábító féltett kincseiktől a londoni kiállítás kedvéért.
A legnagyobb szenzáció, hogy egy tágas terem két végéből néz egymásra a Sziklás Madonna két létező változata, a frissen restaurált és gyönyörű színekben ragyogó londoni, valamint a szintén varázsos, de kissé lakkrétegekbe fúlt másik, a Louvre-ból. Félezer évvel ezelőtt festette fatáblára zseniális kompozícióit Leonardo mester, de ma is lélegzetelállító szépségűek.
A sziklabarlangban ülő Madonnát a gyermekkel, Szent Jánossal és az angyallal a milánói Szeplőtelen Fogantatás Testvérközösség rendelte, kápolnája oltárképének. Leonardo da Vinci utánozhatatlan remekművet alkotott, de a megrendelő huzakodott a munkabér felett. Egy gyűjtő többet ajánlott, erre a művész eladta a képet busás áron, s nekilátott megfesteni a második változatot. Így került az egyik Sziklás Madonna a francia uralkodó tulajdonába, a másik pedig, a kápolnából Angliába. Leonardo lassan, nagy megszakításokkal dolgozott, gyakran megesett, hogy félbehagyta a munkát, mert hadisáncok és hadigépezetek megtervezésére, térképrajzolásra kapott megrendelést új milánói munkaadójától, Ludovico Sforza hercegtől, vagy palettáját félretéve elmerült botanikai meg anatómiai ábrák skiccelésében.
Az sem utolsó vonása e kiállításnak, hogy a milánói évek terméséből itt van most Londonban a szentpétervári Ermitázsból a Szoptató Madonna (Madonna Litta), a Louvre-ból a hírneves La Belle Ferroniére (1493–94), azaz Sforza herceg hitvesének, Beatrice d'Esté-nek az arcképe, valamint a portréfestészet úttörő remeke: a Hermelines hölgy, a krakkói Czartoryski Gyűjtemény kincse, amely a herceg szeretőjét, a szép Cecilia Gallerani-t ábrázolja. A Vatikánból a befejezetlen Szent Jeromos tablót kölcsönözték.
Leonardo da Vinci milánói éveinek talán legcsodálatosabb műve az Utolsó vacsora, amelyet a Santa Maria delle Grazia kolostor falára festett. Ezt a nedvesség miatt súlyosan megfoltosodott, elfakult, folytonossági hiányokban szenvedő freskót nem hozhatták Londonba, de 1520 körül másolatot festett róla Giampetrino, s ez a leonardói magasságokig fel nem érő, de az eredeti mű lekopott részleteit is megmutató festmény a brit Királyi Művészeti Akadémia tulajdona, tehát nem kellett érte messze menni.
Körítésnek egyrészt Leonardo-rajzokat nyújt a kiállítás, főként II. Erzsébet királynő magángyűjteményéből, másrészt Leonardo-tanítványok legszebb képeit, például Boltraffiótól az Esterházy Madonnát, a budapesti Szépművészeti Múzeum kölcsönzését.
A nem éppen olcsó (16 fontba kerülő) előreváltott belépőjegyek már mind elkeltek, de délelőttönként néhány száz jegyért még sorba lehet állni. S félóránként csak 180 látogatót engednek be a kiállításra, a zsúfoltság elkerülése végett. Ezzel naponta tízezer fontot veszít lehetséges maximális bevételéből az idén az ország gazdasági nehézségei miatt 15 százalékos költségkurtítással sújtott brit Nemzeti Galéria, de a Leonardo-kiállításon olyan, együtt szinte soha nem látható remekművek függenek a termeiben, amelyeknek a teljes élvezetét mindenképp biztosítani kívánja.
