Könyvzuhatagon át – három író, egy délután

Az idei Könyvfesztivál egyik jellegzetes alakja az a bevásárlókocsit toló fiatalember volt, aki a diszkontáruházakból megszokott kelléket könyvekkel megrakodva tolta maga előtt. - Csanda Mária beszámolója fesztiváli színekről.

Könyvzuhatagon át – három író,

egy délután

Az ember néha eufóriában úszott, mennyi a jó könyv, néha fejfájást kapott attól, hol is keresgéljen, melyik bemutatóra menjen, mert valamiről biztosan lemarad, elmulaszt a könyvzuhatagon átvilágító szivárványból egy színt.

A Szabó Magda teremben Andreï Makine-nel beszélgetett fordítója, Szoboszlai Margit. A teltházas közönségtalálkozón ülőhely híján többen álltak, hiszen az író könyveiből két kivétellel az összeset lefordították nálunk, széles az olvasótábora. A Franciaországban élő orosz származású író úgy gondolja, hogy az írás célja az örömszerzés, és Turgenyevvel, Bunyinnal érez rokonságot. Fordítója szerint leíróképessége hasonlít a nagy orosz írókéhoz – amit rögtön illusztrált is felolvasásával Bíró Kriszta színésznő. Makine saját árvaságáról – ami több könyvének témája – megjegyezte, hogy a második világháború után Oroszországban nem volt kivételes árva gyereknek lenni. Tudhatjuk ezt mi is, gondoltam a Valahol Európában című filmünkre.

Fontos számára a zeneiség, minden szereplőjének külön hangja van. Akár az első találkozásnál megérheztjük a másik ember zenei tónusát, ami fontosabb, mint a múltja, a fizikai kinézete vagy a pszichológiai alkata. Mindenkinek megvan a belső melódiája, szimfóniája – tette hozzá – és ez az univerzumra is jellemző, nem véletlenül beszéltek őseink a szférák zenéjéről.

Felfelé nézve a teremből, a tető résén át az „Azerbajdzsán”, az „Európai Elsőkönyvesek” és a „Műcsarnok Kiadó” feliratokra lehetett látni. A lépcső tetején a Palatinus Kiadó standjához érkezett az arra járó, Reményi József Tamás új és új ismerősöket köszöntött lelkes házigazdaként. Népszerű volt a kiadó 1000 Ft-os és 500 Ft-os könyvesdoboza.

A Hess András teremben ugyanezen a napon délután a Besúgók könyvének bemutatójára került sor, a kassai születésű Dušan Šimko íróval a középpontban, aki legalább öt nyelven beszél, ért, és magyarul köszöntötte a megjelenteket, bár a beszélgetés utána német nyelven folytatódott. Szondi György, a Napkút Kiadó vezetője gálánsan az összes női résztvevőnek – fordító, tolmács, felolvasó színésznő – virágot adott át, majd Márton László beszélgetett a szerzővel.  Dušan Šimko írói módszere, hogy a többéves kutatás alatt felgyűlt anyagot néhány hónap alatt megírja. Könyvében az árulás motivációit dolgozta fel. Az író, aki a bázeli egyetemen politikai földrajzzal foglalkozik, elmondta, hogy még Svájcban is megfigyelték az embereket 1983-ig. Történeteinek főhősei közül leginkább Karel Sabinának tudott megbocsátani, aki a zeneszerző Smetana librettistája volt, s az Olmützben töltött börtönévek után vált besúgóvá. Lebukása után művésztársai kiközösítették. Márton László szerint a tanulság az, hogy nem elég, ha valaki árulásra hajlamos, vagy a hatalom erre kényszeríti – mindehhez kell a környezet gyávasága, tehetetlensége is.

Ugyanitt később az Európai Unió egy másik díszvendége, a belga Paul Edmond járta körbe a „belgaság” kérdését, fordítóval, tolmáccsal, a magyarországi belga lektorral és egy minisztériumi tisztviselővel, akinek feladata a belga irodalom népszerűsítése. Paul Edmond a 70-es évek színházi világából jött, felesége szlovák, aki Prágában tanult, és az akkori kis színházakat járva őt is vonzotta ez a világ, ahol a kimondható és tiltott határán egyensúlyoztak az alapvetően groteszk stílusban és a burleszk műfajában alkotó kis társulatok. Ma is inkább ilyen színházaknak ír – Franciaországban és Belgiumban is léteznek vándorszínházak, s míg a nagyok az esztétizálás felé hajlanak, a kisebbek tudnak igazán reagálni napjaink problémáira. Most éppen Kafka Kastélyának színpadra állításán dolgozik, ahol a főhős egy fekete-afrikai színész, s a darab címe: Mindannyian „K”-k vagyunk. Prózai műveiben a kisemberekről ír, hősei inkább antihősök, holdkórosok, nem állják meg a helyüket a világban, törékenyek. A kortárs belga irodalom népszerűsítésével megbízott Leo Beeckman elmondta, hogy általában a festészeten keresztül hozza közel a közönséghez országa kultúráját. Rubens, Brueghel alkotásait, a szürrealistákat mindenki ismeri, s a festészettől el lehet indulni az irodalom felé.

Csanda Mária