Két jó barát

A kőbányai lengyel plébániához tartozó Lengyel Házban került sor március 23-a, a két nemzet barátságának ünnepe alkalmából Feliks Netz költő, író és műfordító irodalmi estjére.

Két jó barát

A Lengyel-Magyar Barátság Napjának vendége: Feliks Netz

A neves katowicei irodalmárral Zsille Gábor költő, műfordító beszélgetett lengyelül, a hallgatóságnak pedig tolmács fordította magyar nyelvre a társalgást. Feliks Netz-nek köszönhető többek között, hogy Márai Sándor egyre ismertebb és olvasottabb Lengyelországban. Eddig tíz művét fordította le, például A gyertyák csonkig égnek, a Füveskönyv, a Vendégjáték Bolzanóban és a San Gennaro vére című alkotásait, amelyek az egyik legfontosabb lengyel kiadónál, a varsói Czytelnik („Olvasó”) gondozásában jelentek meg.

A moderátor kérdésére, hogy mi az, ami leginkább megragadta őt a magyar íróban, a tisztelet és a rajongás szavaival válaszolt: egészen beléivódott, a lelkének részévé vált, „teljesen magával ragadott az az organikus erő, amellyel Márai gyűlölte a hazugságot” –  fejtette ki Feliks Netz, majd elmerengett azon, vajon mi lett volna, ha Márai Magyarországon marad egy olyan rendszerben, amely a hazugságra épült? Hogy élte volna túl a kommunizmust, ha nem emigrál? Az Egy polgár vallomásai-t Feliks Netz Camus Közönyének előfutáraként tartja számon, mely jó tíz évvel megelőzte az egzisztencialista író látleletét, bemutatta a hanyatló polgári létmód kétségbeesett, majd kapaszkodók híján egészen a nihlibe fulladó vergődéseit. A lengyel költő elmondta, hogy hazájában egyre népszerűbb Márai, műveiből fölolvasnak a rádióban és hangjátékok is készülnek.
Netz ezután verseit olvasta fel lengyelül, magyarul pedig Ács József adta elő őket, Zsille Gábor fordításában. A közönség hallhatta a Magyar Napló-ban korábban már megjelent, sodró erejű és megható Anyám meghalt című verset, amely egyforma elementáris erővel, póz és giccs nélkül szólal meg lengyelül és magyarul is.

Zárásként szóba került a smolenski tragédia, melynek körülményei máig tisztázatlanok. Feliks Netzet kérték fel hazájában arra a rendkívül megtisztelő és ugyanakkor roppant kényes feladatra, hogy egy hangjátékban emlékezzen meg a lengyel politikusok és egyházi személyek halálát okozó repülő-szerencsétlenségről, melynek idén április 10-én lesz az első évfordulója. Az író most ezen dolgozik, arra törekedve, hogy lehetőleg aktuálpolitikától mentesen, inkább elméleti, filozófiai, kissé szürrealista módon ragadja meg a Lengyelországot ért hatalmas veszteséget. A hangjátékhoz az író Janusz Gajos neves lengyel színész közreműködését kérte.
Az est befejezéseként lengyel és magyar zeneszerzők művei csendültek fel a krakkói Źieleński Konzervatórium ifjú növendékeinek előadásában.

Csepcsányi Éva

Fotók: Fábián Attila

További képek az eseményről  (a vendég és tudósítónk, Csepcsányi Éva):