De mi lesz a könyvesboltokkal? - Budapest Teleki Téka - 2. rész

Egykor a karácsonyok elképzelhetetlenek voltak könyv nélkül. Ma már az ünnepek előtt is csak egyre szűkülő réteg látogatja azokat a kis könyvesboltokat, amelyek a város szellemi életének összetéveszthetetlenül egyedi színfoltjai. Jónéhány bezárt közülük az utóbbi időben. Meglátogattunk néhány még létezőt, és arról kérdezősködtünk, hogyan látják a jövőt.

Budapesti Teleki Téka

A nyolcadik kerületi Guttenberg tér egyik sarkán található egy könyves oázis, ahová nem egyszerűen vásárolni tér be az ember, de beszélgetni épp úgy érdemes Péntek Zoltánnal, a bolt vezetőjével, aki mindenkinek tud személyre szabottan könyvet ajánlani, de még beszerezni is. A Budapesti Teleki Téka ráadásul speciális gyűjteménnyel bír: szakterülete a humán tudományok, a néprajz, a nyelvészet, a kisebbségkutatás, a határon túli irodalom, a honismeret, a Teleki László Alapítvány kiadványai, és többek között az Új Mandátum, az Immedias, a Zrínyi kiadók kínálata. Számos folyóiratritkaságot is itt érdemes keresni, az Aetastól az Afrikai Tudományokon át az Art Limesig és az Ökotájig.

– Központi rendezvény híján tudnak-e a könyvesboltok a téli könyvvásár helyszínéül szolgálni a karácsonyt megelőző időszakban?

– Nem csak hogy központi rendezvénye nincs már a karácsonyi könyvvásárnak, de az elmúlt 6-8 évben egyre rövidebb időszakra szűkült az ünnep előtti vásárlói érdeklődés is. Nagyjából egy hétre. A könyv egy végső, utolsó pillanatos megoldás lett az ajándékvásárlásnál, amikor már nincs más ötlet.

Az idei Könyvét után pedig már oly mértékben esett vissza a vásárlói érdeklődés, hogy egyre több bolt zár be, vagy szorul vissza kisebb területre, kevesebb emberrel. A választékot eközben nem lehet csökkenteni. Évek óta tapasztaljuk, hogy a könyv iránti érdeklődés egyre újdonság-centrikusabb. De még az az idő is rövidül, hogy mi számít újdonságnak.

Ha valamire ősszel azt mondtam, hogy könyvheti, a vásárló még elgondolkodott rajta, de ha azt mondtam, hogy januári, vagy múlt karácsonyi, akkor többnyire már nem érdekelte. Jórészt ugyanis ajándékba vesznek könyvet, ahol fontos szempont, hogy újdonság legyen. A legújabb Spiró-könyv iránt például a megjelenése utáni egy-két hétben még volt igény, most már azt is alig keresik.

– A Teleki Tékának komoly híre van a még olvasó emberek között: érdemes Péntek Zoltánhoz fordulni tanácsért…

– Tavaly még volt olyan vevő, aki úgy jött be, hogy azután érdeklődött, mit lehet, mit érdemes olvasni. Ma már csak konkrét címeket keresnek, gyakorlatilag nem létezik olyan, hogy „Péntek úr, tud-e ajánlani valamit?”.

Én négy éve jöttem ebbe az utcába, akadt néhány idősebb-fiatalabb, akik rendszeresen bejárogattak, aztán szép lassan kikoptak.
Van egy kedves, tündéri bácsi, aki egészen tavalyig még hihetetlen könyveket vásárolt nálam. Ért a matematikához, közgazdasághoz, érdekli a politika, minden, ami a világban zajlik. Még dolgozott a nyugdíj mellett. Múltkor bejött, elmesélte, hogy valami vállalati átszervezés miatt oda a jövedelme, és nem tud többet könyvet venni. Ez a jelenség az utóbbi időben egyre tömegesebb.
Nagy bajok vannak, mert újra olvasóvá tenni az embereket nagyon nehéz lesz.

Hozzám nagyon sok vidéki kolléga jár, például Sopronból Tisza Zsuzsa vagy Pécsről Rabóczki Feri. Egész nap járják a boltokat, aztán estére érnek ide. Többnyire könyvet rendelnek tőlem, én itt Pesten könnyebben beszerzem. Átveszik, és hozzák a listát, hogy mi kell még. S bár én nem tudok nagykereskedelmi árrést adni, de ők hazaviszik, másnap eladják, és a kicsi, de biztos hasznon jobb, mint a bizonytalan. Rabóczki Feritől hallottam múltkor, hogy Pécsett három könyvesbolt fog megszűnni, például a színházzal szemközti nagy Írók Boltja, ami Alexandra-franchise lett. Egyre több felől hallom a híreket boltokról, hogy bezárnak.

– A Teleki Tékának van egy nagyon speciális kínálata. Nem vonz-e ez egy törzsközönséget?

Nincs törzsközönség, de van öt-hat olyan ember, aki stabilan egy- vagy kéthavonta, félévente megnézi a választékot. Ez nagyon kevés. Nekem az a szerencsém, hogy berendezkedtünk a könyvtárak ellátására. Csakhogy a könyvtáros sem jön ide, én megyek „házhoz”, megnézem, mit gyűjt, mi a könyvtár erőssége. Két-három vásárlás után már olyan mértékben rám bízzák a választást, hogy amit én ajánlok, azt szó nélkül megveszik. Természetesen nem sózok rá egy könyvtárra sem értéktelent. Ez egy bizalmi viszony.

Aztán vannak megmagyarázhatatlan jelenségek. Ebben az évben például a Honismeret című folyóirat hihetetlen érdeklődésnek örvend. Volt ebben az évben két szám, amit után kellett rendelnem. De ez sajnos nagy kivételnek számít.

– Úgy tudom, nem csak könyvtáraknak szerez be könyvet, egyéni kéréseket is teljesít, sokszor a lehetetlent is. Hogyan csinálja?

– Az esetek többségében 24 órán belül beszerzem. És olyan köteteket is, amelyek sehol nem kaphatók. Itt ez a kupac, ezek mind olyan könyvek, amit régebben beszereztem, hogy majd jönnek érte.

Nézze, én egy hülye vagyok. Lehet, hogy éhen fogok halni, de olyan boldog vagyok, amikor ilyeneket kérnek tőlem, nézze meg például ezt. Az MTA Vita Alapítványa adta ki, a címe Esélyegyenlőség. Ez nincs könyvesbolti forgalomban, fogalmam sincs, hogy az illető, aki kérte, hogy nyomozta ki. Vagy itt van ez, egy értelmező szótár, a Regionális Cselédszótár, a Somogy Megyei Múzeumok kiadványa. Jön is érte nemsokára valaki. Már ötöt eladtam belőle, és az az érzésem, még sokat el fogok. Konkrétan tudok három-négy könyvtárat, akik meg fogják venni. Erről egy kolléganőmtől hallottam, ő kérte, hogy szerezzek. Nagyon nehezen nyomoztam ki, hogy a múzeumhoz kell fordulnom, de sikerült. A Hagyományok Háza rendszeresen vásárol nálam, nagy néprajzi gyűjteményük van. Ők is rám szokták bízni a nyomozást, nekik nincs idejük. Tényleg mindent megszerzek, nekem ez okoz örömöt. Szenvedély.

– Hogyan látja a jövőt?

Nekem itt sajnos bőven van időm gondolkodni. Hosszú távon jelent nagy bajt például, hogy borzasztóan visszaesett a szakkönyvkiadás. Az Osiris Kiadó válsága fenyegető jel. A könyvszakmai szövetséggel sem vagyok megelégedve, ezügyben szinte semmit nem csinálnak, érdekképviselet nem létezik. Abból a folyamatból, hogy a kiadók ilyen végletesen ki lettek szolgáltatva három-négy nagykereskedőnek, 50 %-os árréssel, mindenki tudhatta, hogy olyan drága lesz a könyv, hogy nem fogják megvenni. Nekem hajdanán a gyógyszerészek példaértékű társaság volt. Bizonyos lakosságtömeg ellátására ki volt jelölve egy gyógyszertár, nem lehetett minden sarkon gyógyszertárat nyitni. A könyveseknél soha nem volt ilyen összefogás, nem tudtuk magunk közül kiszorítani még az olcsókönyvest sem. Minap beszéltem Bedő Gyuri bácsival a Kairosztól, hogy a kiadó egyik könyve 450 forintért kapható akciósan a kiadónál. Én nem csaphatom be a vevőmet, hogy 1700-ért adom neki, amit itt a sarkon negyedannyiért árulnak.

Azért kellett nemrég elküldenem két kolléganőmet, mert itt effektíve semmi forgalom nincs. De múltkor járt egy kollégám a Rákóczi úti Libri áruházban, és ahogy mesélte, egy óra alatt rajta kívül szinte senki nem volt a boltban. Tehát nem én csinálom rosszul. Nem miattam nem jönnek be ide a vevők. Nem én vagyok rossz helyen, nem az én kínálatommal van a baj. Valahol ott rontotta el a könyvszakma úgy húsz éve, hogy nem fordítottunk időt arra, hogy a jövő olvasóit neveljük. A szakma nem tudott úgy megszerveződni, hogy az olvasóval törődjön. Az új generációnak már szerencsére ott a Pagony, a Könyvmolyképző, és még sok jó próbálkozás, vannak jó jelek. Reméljük, megtermik a gyümölcsüket…

Laik Eszter

Fotók: Szőcs Tekla

Kapcsolódó: De mi lesz a könyvesboltokkal? - 1. rész - Írók Boltja