Magyar nyelv, magyar szó – Beszélgetés az Akkezdet Phiai tagjaival, Újonccal (Závada Péterrel) és Saiddal (Süveg Márkkal)

„Azzal igyekszünk egzisztenciát teremteni, ami tinédzser korunk óta a legjobban foglalkoztat minket a lányokon kívül, és ez a magyar nyelv, a magyar szó” – mondja Said Akkezdet Phiai, talán az egyik legeredetibb fiatal magyar rap-banda tagja. Miért nem akarnak befutni? Ki írja a szövegeket? Mivel foglalkoznak zenélés mellett? Mi a véleményük az irodalomról? Költészetnek tartják-e a rapet? Rapnek a költészetet? Kérdéseinkre a csapat két tagja, Újonc (Závada Péter) és Said (Süveg Márk) válaszolt. A beszélgetésbe beillesztettük néhány ismert számukat is.

Magyar nyelv, magyar szó

Beszélgetés a Akkezdet Phiai tagjaival, Újonccal (Závada Péterrel)

és Saiddal (Süveg Márkkal)

WST: Akkezdet Phiai saját világa távol áll a "mainstream"-től. Láttam veletek egy beszélgetést valamelyik tévén és nagyon szimpatikus volt az a távolságtartás, amit tanúsítottatok. Nem akartok sikeresek lenni? Nem akartok befutni? Tényleg, mit jelent ma és itt "befutni"?

Peti (Újonc): Engem mindig is megrémített, és elszomorított az a hatás, amit a „média-hype" vált ki a „celebekből".  Sok zseniális előadót láttam már a túlzott sikernek köszönhetően tönkremenni. A közönségnek szüksége van ikonokra, bálványokra. Mi valahol mégis tudatosan ragaszkodtunk az underground talajában futó gyökereinkhez.

Nem akartuk elveszteni a valódi, értő közönséget és a teljesítményünkkel kapcsolatos realitásérzékünket se.

Én azokat az előadókat kedvelem, akik nem elsősorban a sikerért, hanem valóban a zene szeretetéért csinálják azt, amit csinálnak. Egy egészséges mértékű tetszés-kinyilvánítás vagy rajongás persze mindenkinek jól esik. De ha ez egy eltúlzott, kereskedelmi médiumok, cégek által gerjesztett hírnév, üres szenzáció, akkor úgy érzem, a visszajelzés nem őszinte. Ha valakit divatból szeretnek, nem önmagáért szeretik. Persze az ember nyilván kénytelen kompromisszumokat kötni. A lakbért fizetni kell, és enni is kell valamiből. Mégis úgy gondolom, meg lehet, és meg kell találni az egyensúlyt.

Márk (Said) : ’Lassú víz partot mos’ alapon, tudatosan fogtuk vissza magunkat és a csapatot az elmúlt 10 évben. Zenélni sem azért kezdtünk, hogy hatalmas sikereket érjünk el, stadionokat töltsünk meg, és a mi arcunk legyen az új ásványvíz oldalán – sőt!  Ettől függetlenül szerencsésen sikeresnek és sikeresen szerencsésnek is tartom magunkat.

Azzal igyekszünk egzisztenciát teremteni, ami tinédzser korunk óta a legjobban foglalkoztat minket a lányokon kívül, és ez a magyar nyelv, a magyar szó.

Ez számomra már régóta sikertörténet, nem címlapokban és videoklipekben mérik a sikert mifelénk.

WST: Melyikőtök írja a dalszövegeket?

Peti: Mindenki a saját szövegét írja. Ez a kezdetektől fogva így működik.

Márk: Pontosan, a rap egyik sajátossága, hogy kifejezetten kínos, ha valaki nem magának írja meg a szöveget, hiszen ez a műfaj – gyökerei szerint – az egyik legnyíltabb és legszabadabb, kötöttségek nélküli könnyűzenei ág. Itt rosszul veszi ki magát, ha valaki a nagy őszinteségét „mástól veszi".

WST: Kik azok a magyar és kik azok a külföldi előadók, akiket szerettek hallgatni? Csak rap?

Peti: Mostanság főleg gitárzenét hallgatok. Sok bluest, jazzt, grunge-ot. Fink, Beck, Nirvana, Alice in Chains, Paris Combo, Tom Waits, Cocorosie, Mocsok Egy Kölykök, Amorf Ördögök, Wolfmother – mind megtalálható a lejátszómban. Mindegy, ki az, csak legyen egy sajátos, izgalmas, csak rá jellemző, stílusa. Ha rapet hallgatni van kedvem, vagy a '90-es évek klasszikusait vagy új, frissen felfedezett underground tehetségeket keresek. Szerintem 2006–2008 környékén történt valami a rappel. Azóta nem ugyanaz, ami volt. Lám, a pénz és a hírnév ezt is tönkre tudta tenni.

Márk: A XX század egészéből szemezgetek otthon, kivéve talán az első húsz évet, és a '80-as éveket – és ebből – gondolom – kiderült, hogy természetesen nem csak rap, vagy hip-hop, amit hallgatunk. Az ezredforduló óta túl sok új zene nem fogott meg. Hozzám legközelebb most a beat és a hippi korszak van.

WST: Kitölti a zene az életeteket, vagy mellette mással is foglalkoztok? (Tanulás, írás...)

Peti: Két évig jártam a Közgázra, de az ELTE-n szereztem angol-olasz tanári diplomát. Sokáig tanítottam különböző nyelviskolákban, és magántanítványaim is voltak. Foglalkoztam reklámszöveg-írással is. Majd’ minden nap írok valamit.

Márk: Érettségi óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan dolgozom, amit a zeném/verseim szempontjából is fontosnak tartok, nem tűnne természetesnek, ha kizárólag szellemi tevékenységet folytató embernek állítanám be magam. Távolt áll tőlem az ilyesmi magatartás, és örülök, hogy

úgy neveltek, hogy nem bűzlik a munka.

Bolti eladó voltam, újságoknál dolgoztam, konditeremben voltam portán, grafikusként tevékenykedtem, fordítottam az egyik kereskedelmi televízió külföldi vezérigazgatójának, még bébiszitter is voltam egy olasz családnál, ahol angolul kellett tanítani a kölköket, diszpécser is voltam az Olasz Intézetnél, jelenleg „dizájnerként” alkalmaznak egy belsőépítészeti cégnél. Jó, ha az ember sok mindent kipróbál. Írást illetően a zene és a rapszövegek mellett saját kis gonoldataimat pötyögöm a gépbe – magamnak – és verseket is írok – szabadon.

WST: Budapest és/vagy vidék?

Peti: Mindkettő. Ilyen sorrendben.

Márk: Egyik sem létezik a másik nélkül. Gyönyörű kontrasztok és párhuzamok útvesztője.

WST: Valaki azt találta mondani, hogy a Kiskece „progresszív néprap" :) - eltűnődtem kijelentésén, talán mert Kiskecéből több mondat szállóige lett. Szerintetek ez hülyeség?

Peti: Haha, ez tök jó elnevezés, én megvettem.

Márk: Nem támogatom a címkézést, de ez a definíció akár találónak is tűnhet.

WST: Telitalálat volt a Zenebuddhizmus – mind a szám, mind a klip –, van valami kapcsolatotok a buddhizmus szemléletével?

Peti: Én mélységesen tisztelem mindazt, amit a Buddhizmus képvisel, mármint abban a formában, ahogy azt én elképzelem. A filozófia legmélyebb rétegeibe nem volt szerencsém beleásni magam, de körvonalaiban ismerem a gondolatiságát. Van viszont egy fajta urbánus-ezotéria, városi-transzcendentalizmus, amin leginkább csak mosolyogni tudok. Ez is egy divathullám része.  „A jóga, a tantra, reiki, a karma,  a medi', az aura, a csí, meg a csakra."

Márk: Nem gondolom magam a szónál nagyobbnak.

WST: Mit gondoltok egy-egy sztárolt, nagy egó mögött nagy művészet is rejlik, vagy csak „showbiznisz"?

Peti: Szerintem ezt abszolút embere válogatja. Baudelaire-t sztárolták, zseni is volt. Picasso-t sztárolták, zseni is volt. Dalit is. Curt Cobaint is - ebbe halt bele. Esterházy is elég nagy közmegbecsülésnek örvend, ami szerintem jogos. Bonoban vagy David Grohlban (Foo Fighters) például már egyáltalán nem vagyok ilyen biztos. Ha a művészet és a "showbiznisz" egy azon figuránál egyszerre működik, szerintem akkor beszélhetünk valódi kultuszteremtésről. Persze kikerülhetetlen, hogy megemlítsük azt a temérdek tehetséget, akiket csak haláluk után-, vagy még akkor sem fedeznek fel.

Márk: Ha valaki már sztárolva van, az feltételezi a showbiznisz jelenlétét, a kettő egymás nélkül nem megy, bármennyire is szeretné az ember. Természetesen az üzleti rész nem feltételezi a tehetséget, de nem is jelenti azt, hogy tehetség ilyenkor nem lehet adott egyénben/csapatban.

WST: Olvastok-e szépirodalmat, akár költészetet, akár sci-fi novellákat, s ha igen, akkor mit kedveltek igazán?

Peti: Kezdeném a sci-fivel. Kevés sci-fit olvastam. Calvinótól a Kozmokomédiákat, ha az egyáltalán annak számít. Meg gyerekkoromban a Galaktikát. A Kedves Ellenségemet. Viszont az utópiát nagyon szeretem. Legyen az Orwell, Huxley, Burgess, Lem vagy egy Parti Nagy-, esetleg Spiró-írás. Kedvelem azt, ha közben szürreálisan humoros is a jövőkép.  Verset sokat olvasok. Parti Nagy, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs, Kántor Péter, Térey, KAF, "Király Odett", Markó Béla, Orbán Ottó, Vas István, Pilinszky, Radnóti, J.A. etc. Novellában, regényben Boris Vian és Hrabal a nagy kedvenc.

Márk: Kiskoromban olvastam, de jópár éve azt a sokaknak meghökkentő „taktikát" alkalmazom, ami által ugyan jó ideig megfosztom magam az irodalom kínálta mérhetetlen mennyiségű szépségtől, viszont cserébe hatalmas szabadságot kapok az írásaimban, mert tisztában vagyok vele, hogy tudat alatt sem idomulhatok senkinek a stílusához – hiszen nem ismerem a stílusokat. Ily módon egyáltalán nem vagyok olvasott ember, viszont ahhoz tartom magam, amit kiskoromban a szüleim mondtak, hogy egy embernek 100 jó könyv van az életében, többet nem kell elolvasni, ezt a százat pedig elolvashatom később, amikor már kiírtam magamból annyi mindent, hogy már nem érdekeljen, hogy befolyásol-e az, amit olvasok.

WST: Költészetnek tartjátok-e a rapet? Rapnek tartjátok-e a költészetet?

Peti: Szerintem lehet klasszikus, lírai mérce szerint (igényességről beszélek elsősorban, nem formáról) rapszöveget írni, és el lehet szavalni egy verset is ritmikusan, zenére.

A kettő valahol mégsem ugyanaz.

Mások a klasszikusok, más a műveltség, más a hozzáállás, az alkotói attitűd, és más a prozódia is valamicskét. Szerintem átjárhatóság van a két műfaj között, és hogy a rap korunk egyik legkifejezőbb, legautentikusabb és legbefogadhatóbb szövegtípusa. Magyarul arról és úgy beszél, ami és ahogy most van. Nádasdy professzornak biztos lenne ehhez egy-két szava. Remélem, hogy a fiatal rap-tehetségek közül is kerülnek ki majd az irodalmi kánon által elismert művészek. Ugyanez vonatkozik a graffiti és a festészet kapcsolatára. Jelent már meg rapnovella antológiában, és graffiti is kapott már helyet múzeumban. 

Márk: Nem kedvelem különösebben a címkéket,

a határok pedig nagyon elmosódnak,

senki nem tudja megmondani, hogy hol húzódnak pontosan. Én sem, és nem is akarom. Egy utcagyerek jót nevet a fiatal irodalmi közegen, „hadd művészkedjenek" – miközben sokszor irigyli azt a fajta műveltséget, amit odaát látni vél. A fiatal művészurak viszont legtöbbször lehet, hogy nagyon olvasottan, és művelten, de cseppet sem bölcsen egyszerűen lenézik az egyszerű embert, mégis titkon irigylik azt az erőt és kiállást, ami az utcagyereknek „adatott meg". Mint mindig, ebben az esetben is középen van valahol a megoldás.

WST: Mik a tervek? Lesz új Akkezdet album?

Peti: Jelenleg egy verses, jazz-zenészek közreműködésével elkészített spoken word jellegű albumot tervezünk olyan kiváló előadókkal, mint Balázs József, Lamm Dávid, Fekete-Kovács Kornél vagy Keresztes Tamás. Folyamatosan pályázunk támogatásra, meglátjuk, mi lesz belőle.

Készítette: Weiner Sennyey Tibor

Kapcsolódó: Gazsi Rap Show versei

Kapcsolódó: Závada Péter versei