Selyemharisnya az érintésed – Nagy Izabella nyári versképeslapja a zalai dombok alól Herczegfinek
Selyemharisnya az érintésed
Nagy Izabella nyári versképeslapja a zalai dombok alól Herczegfinek
felborult
ha körültekintek önmagamban
sárga bálák megkötözve őrködnek egymás felett
bárányfelhők legelésznek az égen
a gólya a lápban fél lábon állva békára les
egy füstös macska nyurgán kóricál
hátammal támasztom a talajt
átsüt rajtam a nyár
árnyékod fölém hajol
bőröm libabőrcsipkés ujjaidtól
felöltöztetve
meztelen lábamra
mint finom selyemharisnyát
felhúzod érintésed
betakarod hátam puha ujjaiddal
felöltözteted arcom minden szegletét
csókjaid szövetével
fogaid fésülik fogaim kerítését
nyálad sálat von nyakam köré
kezeid melegen tartják melleimet
körmöd lekarmolja a hideget fenekemről
felöltöztetsz önmagaddal
hozott ruhámat levetem eléd
helyette felveszlek tégedet
mindennapjaink
sétáltam a könnyű nyárban
és arra gondoltam
hol lehet s merre járhat
s miért nem hozza
a sors
az élet
vagy bárki más
elém
mikor olyan furcsán
össze tudok futni bárkivel
az utcán
csak épp vele nem
várakozik bennem
a forró augusztus
vasárnap
tiktakol a falióra
messzi láncfűrészzaj
madarak nyári öröme
bekapcsolódó hűtő-búgás
majd csend
a nyári vasárnapokon
nem zúg villamos
nem sír kisgyerek
nem kopog eső az aszfaltra
csóré csend csücsül
mindenütt
csak a szívem dörömböl hangosan utánad
