Paul Celan versei Kántás Balázs fordításában
A szakadatlan harangszó
minden szétvert bánat mögött.
Ellenforgattyú, kényszeredetten,
az idő befeketítette emblémában.
Fagybarázdák a
jelszó mentén.
Mindez fél
anyajegy-fénynél.
Paul Celan versei
Das Unbedingte Geläut
hinter all dem gemanschten Tristesse.
Hilfsgestänge, gedrungen,
im zeitgeschwärzten Emblem.
Frostfurchen der
Devise entlang.
All das bei halbem
Muttermal-Licht.
A szakadatlan harangszó
minden szétvert bánat mögött.
Ellenforgattyú, kényszeredetten,
az idő befeketítette emblémában.
Fagybarázdák a
jelszó mentén.
Mindez fél
anyajegy-fénynél.
Komm, wir löffeln
Nervenzellen
– die Entengrützte, multipolar,
der leergeleuchteten Teiche –
aus den
Rauten-
gruben.
Zehn Fasern ziehn
aus den noch erreichbaren Zentren
Halberkennbares nach.
Jöjj, kanalazzunk
idegsejteket
– a békalencse, sokpólusú,
az üresre villódzott tó –
a
csüllő-
árokból.
Tíz idegrost a még
elérhető központokból előrántja
a félig megismerhetőt.
Anrainerin Nacht.
Zwerg- und riesenwüchsig, je
nach dem Schnitt in der Fingerbeere,
nach dem,
was aus ihm tritt.
Überäugig zuweilen,
wenn bikonkav
ein Gadanke hinzugetropft kommt,
nicht von ihr her.
Szomszédasszony éj.
törpe- és óriásnövésű,
az ujjbegyen ejtett vágás után,
azután, ami
belőle előlépett.
Olykor-olykor kiugrik a szem,
mikor hozzácsöppen
egy mindkét oldalán homorú gondolat,
nem tőle való.
Die Stricke, salzwasserklamm:
der weisse
Grossknoten – diesmal
geht er nicht auf.
Auf der Schütte Seegras daneben,
im Ankerschatten,
neckt ein Name das
entzwillingte
Rätsel.
A kötelek, sósvíztől meghajolva:
a fehér
hurok – ezúttal nem
nyílik szét.
A hordalék tengerifűnél,
horgonyárnyékban,
egy név ingerli a párjától
megfosztott
rejtélyt.
Ölig still
schwimmt dir die Würfel-Eins
zwischen Braue und Braue,
hält hier
inne, lidlos,
schaut mit.
Olajosan, némán
úszik feléd a kocka dobta egyes
szemöldök és szemöldök között,
megáll itt
bent, szemhéjtelen,
együtt néz veled.
Mächte, Gewalten.
Dahinter, im Bambus,
bellende Lepra, symphonisch.
Vincents verschenktes
Ohr
ist am Ziel.
Hatalmak, Erők.
Mögöttük, a bambusz között,
ugató lepra, szimfonikus.
Vincent elajándékozott
füle
ott vár a célnál.
Tagbewurf: die
lichtdurchlässige Dorn-
schläfe
grapscht sich noch ein
einziges taufrisches
Dunkel.
An der Herzspitze kommt
eine Muskelfaser
sinnend zu Tode.
Napvakolat: a
fényáteresztő tövis-
halánték
még egy magányos,
harmatfriss sötétség
után kap.
Egy izomszál
a szívcsúcsokra érve
a halálra eszmél.
Redewände, raumeinwärts –
eingespult in dich selber,
grölst du dich durch bis zur Letztwand.
Die Nebel brennen.
Die Hitze hängt sich in dich.
Beszédfalak, egyre beljebb–
önmagadba csévélve,
önmagadon át üvöltesz az utolsó fal felé.
Izzanak a felhők.
A hőség benned felakasztja magát.
Verwaist im Gewittertrog
die vier Ellen Erde,
verschattet des himmlischen
Schreibers Archiv,
vermurt Michael,
verschlickt Gabriel,
vergoren im Steinblitz
die Hebe.
Árván a zivatardézsában
a négy rőfnyi föld,
árnyék borul a mennyei
író archívumára,
Mihály elmosódott,
Gábriel kiszáradt,
megkeserülten, a kővillámban
homoktövis.
Beider entnarbte Leiber,
beider Todesblatt über die Blösse,
beider entwirklichtes Antlitz.
An Land gezogen von
der weissesten Wurzel
des weissesten
Baums.
Mindkét sebhelyeitől megfosztott test,
mindkét halállevél a meztelenség felett,
mindkét elvalótlanított arc.
Földbe rántja
a legfehérebb fa
legfehérebb
gyökere.
(Kántás Balázs fordításai)
Rövid Celan-életrajz:
1920-ban született Csernovicban, a mai Ukrajna területén, németül beszélő zsidó családban, Paul Antschel néven. A második világháborút és a holokausztot túlélve Romániában, végül 1945-ben Párizsban telepedett le, ahol később feleségül vette Giséle Lestrange francia festőművészt. A költői sikerek viszonylag gyorsan elérték, előbb Halálfúga című, a holokausztot megörökítő viszonylag korai, majd kései, bizarr, hermetikus, egyre inkább magukba zárkózó rövid verseivel vált ismertté, már életében a háború utáni Európa egyik legjelentősebb költőjeként tartották számon. Nevét először Paul Aurelre, majd eredeti vezetékneve, az Antschel román Ancel átiratának anagrammájaként Celanra változtatta. Lelki- és idegállapota azonban fokozatosan romlott, a holokauszt traumáját a költői sikerek ellenére sem tudta feldolgozni. Házassága tönkrement, barátai egy része elfordult tőle, utolsó éveiben többször állt pszichiátriai kezelés alatt, mániás és depressziós időszakok váltották egymást életében. Végül 1970-ben Párizs külterületén öngyilkos lett, feltehetőleg az Apollinaire által megverselt Mirabeau-hídról a Szajnába vetette magát. Utolsó három, befejezetlen kötetét posztumusz adták ki, napjainkra az egyik legtöbbet elemzett és magyarázott európai költővé vált.
Paul Celan verseinek fordítása és fordíthatósága körülbelül az 1980-as évektől aktuális, és mind műfordítókat, mind elemzőket mélyen foglalkoztató kérdés nem csupán magyar nyelvterületen, de szerte Európában és az Egyesült Államokban.
Jelen tanulmányban először megpróbálom röviden vázolni a Celan – főként kései, heremetikusan zárt, enigmatikus – versei fordíthatóságának egyes lehetséges problémáit néhány ismertebb szakirodalmi hivatkozás alapján, azután kísérletet teszek Celan egyik legismertebb versének, a Fonálnapok – Fadensonnen c. költeménynek három magyar fordításának összehasonlítására, érdekességként megvizsgálva ugyanezen vers egyik ismert angol fordítását is. – Kántás Balázs tanulmánya.
