Jelige: PLAN

 

Remegve ráncos ereknek ökle, önmagát rejtve
az olvasót nyögte. Fekete kendő alatt
együtt nótáztak kacifántos zsoltárokat,
szétcsúszó szopránokat összegyúrta

 

 

 

 

 

 

Bérlet egy útra

 

Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!
Rázkódtak tétován az idomok,
kidobott idő, amit a földalattiban tölt,
egy önkínzó böjt, egy vonallá vált kör a célállomás…

 

Többször indult, mint érkezett,
vétkezett néhányszor,
mikor ülve kort számolt,
táncolt a kapaszkodó a nénivel…

 

bejglivel mérkőzött karácsonykor,
a meccset megnyerte a disznótor az állat felett,
evett nyersen füstölt fület,
katlanban főzte a tepertőre tépett szervezetet,

 

az omlós vérért lelkendezett a gyilkos tömeg.
leheletet adott  50 fokban a pálinkás mámor,
ami benyelte, majd vámolt  az utóhatástól.
Szikrázó hideg volt. A déli harang kondult kitartón

 

a dermedt toronyból, koccintott vele lusta misebor,
Szent Pál apostolnak csiccsentett szentlecke,
a rómaiakhoz írt levél bámult a keresztre,
értetlenül a csukott szemekbe, a betűzött vérbe fulladt szegekre.

 

Remegve ráncos ereknek ökle, önmagát rejtve
az olvasót nyögte. Fekete kendő alatt
együtt nótáztak kacifántos zsoltárokat,
szétcsúszó szopránokat összegyúrta

 

egyházi öntudat a nyelvben…
sejtben kígyózott a vasárnapi stóla
ministrálás közben áhitatba bújva,
vízzel mosta a papi kezet,

 

hogy oszthasson szent kenyereket…
keveredett a zöldellő gallyal a Mátrán,
együtt bóklászott gyáván a kergült őzgidával,
légyölő-galócával elegyítette a csiperkét.

 

Hazatért vaddisznócsordát
mohón emésztette a torkosság,
de a nagymama tyúkjának ázott tollát
meghagyta a vörös falánkság.

 

A szabadság igézően térdelt elé,
mikor szürcsölte a mézes tokaji lét.
Védtelen dölöngélés, szépasszony-völgyi henyélés,
ittas emlékezés egy szurokkal gyúrt ágyúra,

 

 a török verejtéke örökre elzárva az egri vár aljába…
lopott a Hortobágy kilenclyukú hidat,
kőből így Közép- Európa leghosszabb átjárója maradt,
de nem ragadt a túrós csusza a füstölt szalonna zsírjában letusolva,

 

Mikor tuszkolta magába egy paprika csárdában…
Imitált vágtában letört egy falatot,
a cseppkőbarlang könnyezte a centis darabot,
a mindenség fájlalta, a megcsonkított évtizedeket számlálta…

 

Számára volt mozgalmas a játszma,
kiszáradva várta, s e várástól lett üldözött,
vízzel tömött palócvödrök.
A népviselet adta a nyaklevest,

 

nedves lett a kergült test, a döntetlen meccs
Hollókőt kifújta, s tojásba festette…
mentette  az április a tartalék meleget a jelennek,
szívig szívta a Margitszigetet,

 

az ingyen fitnessbérleten rótta a köröket hajnalban.
Párharcban versengett a víz és a sziget,
a Duna elmarta a puhult szerkezetet,
frissített rakparti környezetet.

 

Az Unikum sakkozott Vilmossal,
térdelve mártózott a siófoki mámorban,
mikor a vesztes mattot kapott,
adott illuminált állapotot.

 

Az energiaveszteséget pótolta a déli nap,
a mellékhatás az arcra foszlott pírt ragaszt,
fakaszt D vitamint a csontnak,
nyugodt tejfölrepeta…

 

Tudata mindig Vele ébredt,
a gubbasztó koldusban érzett melegséget,
a messzeséget a 25-ös Ikarusszal szelte át,
otthonát fűszeres mondatokba fogalmazták…

 

A BKV sztrájkolt. Így gyalog metszette a távot,
a városba gyúrt kuszaságot,
egy feladott kísérlet, hogy átlássa
a cikázó arctalan sokaságot.

 

Gyilkos jégcsap alatt az öngyilkos álmos,
a svájci frankja sítúrára mászott,
s cipelte magával az új ház tervéről szőtt álmot…
az államadóság, egy túlragozott hazugság,

 

az értékesítés, s akiket nem lehet:
a munkamentesek, a hajléktalan mesterek,
újságot mutatgató vérerek,közömbös életek és keserű arcok,
rájuk vasalt végtelen kudarcok.

 

A 4-es 6-oson betépett suhancok,
s a nyakuk köré gabalyodott speed-es gubancok.
Egy BKV botrány, egy ígéretes kormány:
gyűlölte és undorodott már,

 

Másnap mégis a jólismert vonalra szállt,
furcsa mágnessel szülői kezek ragadták,
gyermekösztönei az egyenest akarták,
a válaszokat csikorgó kerekek darálták.

 

Simára nyűtt plüssülésen talált helyet a megnyugvás,
s e hova tartozás biztatva ontotta a megoldást.
Érthetetlen a felismerés,
mely táplálta az ébredést,

 

e helybe fogant a létezés…
Mexikói út végállomás,
az ország neve:
Magyarország.

 

 

 

Átjutás

 

A szürke falon szűkek a rések,
a keskeny repedésben érez kijáratot…
Megálmodott a túlsó oldalon egy világot,
átvágyott, de visszarántották szabályok…

 

Ügyfelek tömegétől magányos a sarokban,
kezei marokban, szorítják a láncok…
Kétségbeesve másztak arcára ráncok,
kúszott futamon őszülő hajszálok,
ölelkező mikulások, fengsuit erősítő kövér elefántok…

 

Jobb csücsökben bekészít perverz álmot, kikészül…
Dupla delfin kacsázik a vörös gyertyán
energiát felpezsdítő mencsvárt a szerelem sarokban lát…
Meghalt az elképzelés, a keskeny rész a mélybe néz,
egy lomha kéz a múlt végtagjaként nyúl felé,
lenyűgözik a képek, de buzgó féreg
az éhező jelen fogával tépked, szivacsos lélek…

 

Plazma tévében a vacsora csatázott,
céklalevesben ázott kiskirályok,
esznek magukból mesterkélten…
Show bálványokból meríti önbizalmát,
izzadt már a futópadon, szórólapon látta,
nem lesz díja…
A legnagyobb kínja betegre faragja,
zsírpárnát tapaszt a pocakra ízletes vacsora,
öklend a bulémia ricsaja…

 

Öt perces meetingen tartja magát erősnek,
irigyek vesződnek, hogy megértsék,
aztán hazugsággal lenézzék.
A betegség halotti táncot szalszázott vele, gyűlölte.
Majd ő lett belül összetörve,
áttörölte az emlékezés, csak ettől szakadhat szét…

 

Vonzza a rés, talán a halálból a halálba lép,
az adrenalin éh hajtja, a változás az átjutás parancsa,
ha ugyanaz vár a fal túloldalán a más reményében: árulás,
de megérte az átjutást.
 

 

 

 

H1N1

 

Lekéste a vonatot, így metróval utazott H1N1,
Éppen a szerelvényeket húzták, ellenőrök súgták,
Nincs sorszáma az útra.
Furcsa, a BKV dolgozott. Elmaradt egy sztrájk,
Így a kék karkötősök a bérletmutatást epedve várták.
A Keleti pályaudvarnál szerzett egy eldobott újságot,
Szétcsócsálta a csokis fánkot,
Ismerős arcokra vadászott.
Egy kínainak még éppen elcsípte a kabátja sarkát,
De nem volt elég fiatal, így továbbállt.
Beleolvasott egy sms-be,
A rózsaszínruhába öltöztetve
Kamaszlány vasalta egyenesre copfját, összenevettek...
Szikrát teremtett a csalfa tekintet
Öt másodpercig merített szerelmet,
Aztán szédülni kezdett...
Egy fiú, huszas fajta
Kapucniba hajtotta tanácstalan arcát.
A hírdetőfalra fókuszált balra,
Számtalanszor leste már
Banki reklámban kereste magát mindig.
H1N1 megtalálta, mellé bújt,
Felkínálta palástját menedéknek.
Csendes ének simogatott messzeséget...
Tüsszentett és jobban lett a lélek.
Sótlan test vonszolta idomait munkába,
Iskolában kijárta, amit lehetett,
De nem élvezte a váktázó célegyeneseket.
Látványosan közelebb kúszott,
H1N1 dohányt húzott, tegnap tekerte,
De nem tehette, hogy odaadja a metróban,
Nemdohányzók sora kígyózott szótlan az utazó retróban.
Harmadszorra a szerelvények együtt voltak,
Az emberek beugrottak, akik tudtak,
A többiek lemaradtak...
H1N1 helyet kapott, idős bácsi szorongatott
Tescos zacskóban tápanyagot kismacsknak.
Testét érezte kínkamrának,
Meszes ereket otthonának,
Kórokozók csapatának adott garanciát a gyógyszer.
Szuszogó módszerrel barátkozott,
Ő elfordult, undorodott,
Egy maszk mögé furakodott...

 

H1N1 a plakáton,
Szerves rész konferenciákon, sztárolják,
Gyógyszergyártók számolják, arcuk lesz...
És az okos professzorok, vakcinában összepofoz
Mindegyik egy újabb módszert,
Kódjel a vevőknek, injekciószedőknek a hiány,
Oltani, nem oltani, hordani, nem hordani arcon a tapaszt.
Talányokat fakaszt a sok tüsszögés.
Túlerőltetett marketing belövés,
Elfelejtett vakcina tesztelés...
Téma az életért, a Média Tényekért
Elengedhetetlen program...
Védőszerben csobban az iskola,
Óvoda és néhány kismama...
Harc a készletért, makacs pénznyelés,
Egy torzult létezés...
Vagy csak oltatlan tévedés,
Egy fáradt ébredés a világban...